433 Eros

földsúroló kisbolygó

A 433 Eros az elsőnek felfedezett (és az 1036 Ganymed után a második legnagyobb) földsúroló kisbolygó, mérete körülbelül 13 × 13 × 33 km. A kisbolygók róla elnevezett Amor-családjának (más elnevezéssel Apolló-Ámor családjának) a tagja. Az elsőnek felfedezett olyan kisbolygó, amely a Mars pályájánál közelebb kerül a Naphoz.

433 Eros
Felfedezése
Felfedező Carl Gustav Witt
Felfedezés ideje 1898. augusztus 13.
Felfedezés helye
  • Berlini obszervatórium[1]
  • Bamberg-Refraktor
Névadó Erósz
Alternatív név 1898 DQ; 1956 PC
Pályaadatok
Epocha September 13, 2023
Aphélium távolsága 1,783 CsE
Perihélium távolsága 1,133 CsE
Fél nagytengely 1,458 CsE
Pálya excentricitása 0,223
Orbitális periódus 643,1128260948 nap
Keringési periódus 643,219 nap (1,76 év)
Átl. pályamenti sebesség 24,36 km/s
Közepes anomália 320,215°
Inklináció 10,829°
Felszálló csomó hossza 304,401°
Perihélium szöge 178.664°
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Méret 13×13×33 km
Átlagos átmérő 16,84 km
Átlagos sűrűség 2,67 gramm/köbcentiméter
Forgási periódus 5,27 h
Albedó
  • 0,16
  • 0,25
Színkép típusa S
Abszolút fényesség 11,16
A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Eros kisbolygó volt a NEAR Shoemaker űrszonda célja, mely, miután több hétig, egyre közelebbi pályán keringett körülötte, 2001. február 12-én le is szállt felszínére, utána napokig működőképes maradt.

A kisbolygóról szerzett ismeretek a NEAR-Shoemaker látogatása után szerkesztés

 
Az Eros kisbolygó képe a közeledő űrszondáról

A NEAR Shoemaker űrszonda megközelítette, majd leszállt az égitest felszínére.

A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló test, krumpli alakkal. A nappali hőmérséklet elérheti a 100 °C–t, amikor a kisbolygó perihéliumban van. Az éjszakai hőmérséklet elérheti a -150 °C-t. Az Eros sűrűsége 2,4 kg/dm³. Ez azonos a földkéreg sűrűségével. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.

 
Egy 5 km átmérőjű kráter az Eroson

Az égitest felszínét tanulmányozva a NEAR-Shoemaker felvételein a kutatók azt találták, hogy a kisbolygóról kidobott meteoritikus anyag forráshelye egyetlen nagy kráter. A krátert létrehozó becsapódás mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Oly mértékben átalakította ez a becsapódás az égitest felszínét, hogy a fél kilométernél kisebb kráterek eltűntek a kisbolygó felszínének majdnem a felén. Az ilyen méretű becsapódás rengéshullámai összetördelték a kisebb krátereket és be is temették őket.

 
Az Eros forgása
 
Ahogy az űrszonda leereszkedett az Eros felszínére, láthatóvá vált a felszínt borító regolit. A képen látható terület 12 méter átmérőjű

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2023. október 18.)