A pénteki meccsnek mi vagyunk az esélyesei, de az esélyességet érvényre is kell juttatni. Felvételről megnéztük a liechtensteiniek utolsó két mérkőzését, a litvánok elleni győzelmüket, valamint a skótok elleni egygólos vereségüket, és a játékosok is láthatták, hogy nem kezdők ellen lépünk pályára, egészen biztosan nem lesz könnyű dolgunk. Mindenképpen plusz motivációt jelent a futballisták számára, hogy Albert Flórián emlékmérkőzésén, telt ház előtt szerepelnek. Flóri halálával a magyar labdarúgás egyik legnagyobb legendája távozott, és mi nemcsak győzelemmel, hanem jó játékkal is szeretnénk búcsúzni tőle.
Egy jó meccset akarunk játszani és szépen zárni az évet. Gyakran halljuk, hogy minek ilyenkor futballozni, mivel nincsen tét és néző, de Budapesten tele lesz a stadion, ami 20-30 ezer embert jelent, ez pedig plusz motivációt jelent, hisz egy jó hangulatú meccsen köszönhetünk el az évtől. (...) Megpróbálunk nem kikapni, máshogy nem is mehetnének ki a pályára a játékosaim, az a fontos, hogy a játékosok a futballtudást és az odaadást tekintve is a határokat feszegessék.
Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya október 27-én hirdette ki huszonnégy főből álló keretét a Liechtenstein elleni mérkőzésre.[6] A keret tagja volt Feczesin Róbert és Tőzsér Dániel is, akik már szerepeltek a nemzeti csapatban, viszont Egervári kapitánysága alatt még nem léphettek pályára a válogatottban.
A találkozót a budapestiPuskás Ferenc Stadionban rendezték, 18:00-kor. Az első gól a 10. perben született, ekkor Priskin Tamás fejelt a liechtensteini kapuba. A 20. percben Tőzsér Dániel lövését követően a kapus csak kiütni tudta a labdát, amit Priskin a kapuba helyezett. A szünet után feljavult a vendégek játéka, azonban a 76. percben Dzsudzsák Balázs egy emeléssel növelte 3-ra a magyar előnyt. Három perccel később Koman Vladimir is eredményes tudott lenni. A mérkőzésen Feczesin Róbert szerezte az utolsó gólt, aki a 89. percben talált be. Magyarország-Liechtenstein 5–0.
„
Ki kellett szolgálnunk a nagyon lelkes közönségünket. Minden helyzetet ugyan nehéz kihasználni, és tény, az utolsó öt percet kissé lezserebben vette már a csapat. Ha ekkor is koncentrálnak a fiúk, akkor még két gólt szerezhettünk volna. (...) Az ellenfél több szoros meccset is játszott a selejtezők során, tehát nem nyeretlen kétévesekről van szó, ezért is fordulhatott elő, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban kiegyenlített volt a játék, de azért minőségileg végig jobban futballozott a magyar csapat.
Gratulálok a magyar csapatnak, tudtuk, hogy erős riválissal nézünk majd szembe. Az első félidőben gondunk volt a megfelelő tempóval, az ellenfelünk lényegesen jobb volt futóteljesítményben és fizikai erőben. A szünetben úgy gondoltuk, hogy a 2–0-val jól álltuk a sarat, majd a végrehajtott korrekcióval a szépítésre is esélyünk volt. Egy bután elveszített labdából aztán kaptuk a harmadik gólt, pedig előtte a magyarok nem voltak veszélyesek. A cserékkel rá tudtak tenni még egy lapáttal, a legvégén pedig hiányzott bennünk az erő az ellentámadásokra.