Abaújvári református templom
Az abaújvári református templom a 14. században, gótikus stílusban épült az apró Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei településen, Abaújváron. A falu a korábbi vármegye és a mostani megye névadó települése is egyben.
Abaújvári református templom | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | református |
Egyházmegye | Abaúji (Tiszáninneni Református Egyházkerület) |
Egyházközség | Abaújvár |
Védőszent | Szent Bertalan (feltételezés) |
Lelkész | Tóth István és Tóth Viktória |
Építési adatok | |
Építése | 14–15. század |
Rekonstrukciók évei | 1835, 1866, 1912, 1998– |
Stílus | gótika |
Alapadatok | |
Torony | neogótikus, épült 1866 |
Magassága | 25 m |
Elérhetőség | |
Település | Abaújvár |
Hely | 3898 Abaújvár, Béke út 8. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 31′ 28″, k. h. 21° 19′ 04″48.524404°N 21.317781°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 28″, k. h. 21° 19′ 04″48.524404°N 21.317781°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Abaújvári református templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Leírása
szerkesztésA templomot a Zsujta felé vezető út mellett álló dombra építették. Hajója téglalap alakú, mely a nyolcszög három oldalával záródó, kelet felé tájolt szentéllyel záródik.
Mivel pontos adatok nincsenek a templom építésére vonatkozóan, csak a jellegzetes művészettörténeti korok jegyeiből tudnak erre következtetni: a szentély keresztboltozata, valamint a csillagdíszes zárókövei és a szentély egy teljes épségben megmaradt csúcsíves, mérműves ablaka alapján építését a gótika idejére teszik. A gótika jegyében épültek a templom délkeleti oldalán található csúcsíves, és az északi oldalon található félköríves fülkék, ez utóbbi valószínűsíthetően szentségtartó volt. A hajóba vezető kapu is eredeti gótikus, pálcatagozatos.
A déli oldalon három nagyobb, félköríves és a karzatnál egy román jellegű kisebb ablak található. A szentélyben négy ablak található, egy a már említett teljes épségben fennmaradt gótikus ablak, valamint három másik, amiknél fellelhetőek a gótika vonásai. A templom mai formájában a 15. században épült, akkor nyerte el mai formáját.
A templomhoz eredetileg sekrestye is tartozott, de az 1735-ös felmérés szerint, nem sokkal azelőtt lebontották. Elfalazott bejárata a mai napig látható.
A templomot kívülről támpillérek veszik körül, amelyeket állagmegóvás céljából építettek az évszázadok során. Azóta kiderült, hogy ezek a támpillérek nem javítanak a templom állagán, hanem éppen hogy rontanak, mivel áztatják a templom falait. A támpillérekből kilenc a 14. században, öt az 1617-es felújítás során és egy 1886-ban készült. A jelenlegi restaurálási munkálatok során a déli fal egyik támpillérjét elbontották.
A templomot a községen átvezető egyetlen országos közút, a 3709-es út viszonylag messze elkerüli, de arról három helyen letérve is könnyen elérhető. A legdélebbi, Zsujtához legközelebb eső leágazásnál fényképes tábla is utal a falu fő vonzerejére, jelezve egyben az ideális letérés helyét is.
Története
szerkesztésA templomban folytatott kutatások során előkerült leletek alapján feltételezik, hogy a templomdobon már az Árpád-korban is állhatott egy templom, melyet temető vett körül. Ennek a legkorábbi templomnak nyomát még nem találták meg, a temető meglétére a jelenlegi templomhajó északkeleti sarkában talált csontváz utal, amelynek lábfejét a későbbi templom diadalív falának építése során pusztították el. Ennek a későbbi XIII. század végén, XIV. század elején épült négyzetes szentélyzáródású templomnak visszabontott alapfalait a 2008. október 17. és november 18. között végzett ásatás során tárták fel. Feltehetően miután Perényi Péter 1394-ben Zsigmondtól adományba kapta a települést ezt a templomot lebontatta, és belső terét 1 méterrel megnövelve újat építtetett gótikus szentéllyel és ablakokkal.[1]
Az abaújváriak hamar áttértek az új, református vallásra, köszönhető ez annak, hogy a falut a református Perényi család birtokolta sok más településsel együtt. Erre enged következtetni az az információ is, miszerint az abaújvári lakók már 1549-ben nem fizettek dézsmát az egri püspökségnek. Annak a lehetőségét, hogy a dézsmát elengedték volna, a kutatók elvetik. 1608-ban már az abaújvári eklézsiához tartozik a mellette fekvő település, Pányok is, ez az állapot napjainkig fennáll.
A falu szegényedése ellenére a templom csinosítására mindig gondot fordított. Az 1617-ben végzett felújítás során készült el a templom fakazettás mennyezete (az új mennyezet valószínűleg az előtte lévő boltíves kialakítást válthatta fel), mely stilizált növényi motívumokat ábrázolt, készítője Szepsi Asztalos Mátyás. Nem sokkal ezután, 1652-ben a templomba Száraz Kata jóvoltából faragott kőszószék került. A 17. századi építésekben feltehetőleg nagy szerepe volt a Perényi családnak, erre utal a templom belsejében megtalált négy sír, ebből az egyik annak a Perényi Mihálynak a sírja, aki 1557-ben megszerezte a falut (az ő sírja az 1835-ös földrengéskor került elő).
Lehetséges, hogy a templomot kerítő első kőkerítés is a 17. században épült, hiszen ekkoriban lett népszerű ez az eljárás. A ma is álló kerítőfal 1795-ben készült és jóval nagyobb területet kerített körbe, mint elődje, feltehetően a temető bővülése miatt.
1754-ben újabb nagyszabású felújításra került sor. A helyreállításban jelentős szerepet vállalt a Dessewffy család (Dessewffy Ferenc). Ekkor újították meg a fakazettás mennyezetet és a kőszószéket.
1806-1807-ben készült el a szószék koronája.
1835-ben a templom súlyos károkat szenvedett egy földrengés miatt, északi fala úgy kihajlott, hogy leomlással fenyegetett, de sikerült kijavítani. Ez a földrengés vezetett a templomban lévő sír megtalálásához is, a kőtáblán a következő állt: „Anno Domini/ Septa/ Michael Prinyi/ fuit Filius venic./ Michael Prinyi/ Multa fecit” .
1866-ban az elhasználódott harangláb helyett a templom nyugati végéhez nyolcszögletű, 25 méter magas tornyot építettek neogótikus stílusban. Az építési munkálatokat végző kassai építész, Molnár János javaslatára a magas tetőt is alacsonyabbra vették, költségkímélés végett.
Újabb renoválásra 1912-ben került sor, amikor az eredeti zsindelyfedést palára cserélték, megerősítették a támpilléreket, kicserélték az ablakokat, lebontották a fakazettás mennyezetet, és a padlózat javítására használták, ennek köszönhető, hogy néhány részlete ismert az eredeti mennyezetnek. Ekkor javították a repedéseket, illetve ekkor meszelték ki a templomot, de a munka során előkerültek a freskómaradványok. A megtalált falfestményekre felhívták a Műemlékek Országos Bizottsága figyelmét, ám még mielőtt a helyszínre érkeztek volna a felmérők, a falu legényei (talán protestáns indíttatású képrombolás szándékával) komoly károkat tettek a freskókban. A felújított templomot 1912. november 10-én adták át a híveknek. Az ünnepségen mintegy 1000 fő vett részt, A felavató imádságot Révész Kálmán mondta, segítségére volt Görgey János zsujtai, Bíró János helyi és Lengyel József abaújszinai lelkész, valamint Kovács Lajos tornyosnémeti helyettes lelkész.[2] Ezután újra csak 1975–76-ban történt felújítás, amelynek során homlokzat- és toronyjavításokat végeztek.
A templom felújítása 1998 óta tart. Ezek közben anyagi források szűkében rövid feltáró kutatásokat végeztek. A helyreállítási munkálatok kezdetén Csengel Péter és Gere László végezte el a templomot övező területek feltárását, ekkor került sor a falképek rövid vizsgálatára, 1998-ban kezdték meg a régészeti feltárást, majd 2002-ben a homlokzat vizsgálatára került sor.
A renoválás során sikerült kicserélni a tetőzetet, amelyet meg is magasítottak, az eredeti fakazettás mennyezet helyreállítása miatt azonban a mennyezeten addig látható festés (amely egy kinyitott Bibliát ábrázolt, benne egy Malakiás könyvéből található idézettel) odalett.
2008 novemberében végzett feltárások során feltehetően a települést szerző és a jelenlegi templomot építtető Perényi Péter országbíró sírkövét találták meg, mely az 1806-1807-es felújítás során kerülhetett a padlóburkolat elemei közé.[3]
Freskók
szerkesztésA templom egész északi falát boríthatták eredetileg a falfestmények. A hajó falán látható képek Szent Mártont és Szent Mihályt ábrázolhatják, ezek elég rossz állapotban vannak. A szentélyben látható képek már sokkal jobban kivehető alakokat ábrázolnak: a 12 éves Jézust, alatta pedig Szent Bertalan vértanúságát (a középső sávban egy palota látható, amelyből 3 alak néz ki, két férfi és egy nő, a palota előtt egy meztelen alak látható, aki a felirat szerint[4] Szent Bertalan, akit általában mártíromságára utalva, megnyúzva ábrázoltak); ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg Szent Bertalan tiszteletére szentelték fel a templomot. A szószék mellett is látható egy alak, amely feltehetően egy királyt ábrázol, Genthon-Szentiványi Gyula feltételezése szerint Szent László. A freskók jó állapotban való fennmaradásának magyarázata az, hogy a falu nem sokkal a templom felépülte után református lett, az új hit jegyében egyszerű fehérre meszelték a falakat. A falfestményeket 1912-es megtalálásukkor szenvedtek el nagyobb károkat, ugyanis nem sokkal a feltárás után levették a képek egyes részeit.
Wolf Mária[5] így méltatja a freskókat: „Minthogy Magyarországon igen kevés középkori falfestmény maradt meg, az abaújvári templom freskói felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Vizsgálatuk minden bizonnyal közelebb visz bennünket a hazai gótikus építészet és festészet jobb megismeréséhez. … az egész templomra kiterjedő festése kiemeli egyszerű falusi társai sorából.”
A Csíkvári Antal által szerkesztett Abúj-Torna vármegye[6] című monográfiában így ír a freskók jelentőségéről: … „Abaúj-Torna vármegye községeiben nem élnek festőművészek. Falvaink templomai az abaújvári református templom középkori eredetű freskó maradványai és a gönci római katolikus templom 1935-ben készült modern freskóitól eltekintve, művészeti szempontból jelentéktelenek.”
-
A szentély északi falán található Jézus-ábrázolás
-
Falképtöredék a szentélyben
-
Falfestmény a szószéknél, a diadalív bellétében
-
Közelről
-
Az északi falat borító falfestmény (Szent Márton és Szent Mihály)
-
Falképtöredék a bejáratnál
A templom kiegészítői
szerkesztés- Az eredeti harangokat 1633-ban és 1667-ben öntötték, azonban az első világháború után csak az egyik maradt meg, ennek pótlására 1927-ben az Amerikában élő újváriak támogatásával készítettek újat.
- Kelyhe aranyozott ezüst, melyet gótikus stílusban készített Váradi János, kassai ötvösművész, 1580-ban
- Ónkannái 1707-ből és 1727-ből, óntányérja pedig 1721-ből származik
- Az eredeti anyakönyvek (Abaújvár-Pányok-Alsó-Kéked) a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában találhatóak, s mikrofilmen is elérhetőek a Magyar Országos Levéltárban. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Alsózsolcai Fiók-levéltárában is kutathatók az anyakönyvek másodpéldányai, 1827–1895. Itt találhatóak az állami anyakönyvek másodpéldányai is.
Abaújvár lelkészei
szerkesztésSorszám | Név | Abaújvári lelkész volt | Megjegyzés |
---|---|---|---|
1. | Pataki István | 1711–1713 | Mérára távozott. |
2. | Száldoboky József | 1714–1715 | Vizsolyba távozott. |
3. | Göböl András | 1716–1722 | Szerencsre távozott, és ott halt meg 1723-ban. |
4. | Nógrády Baksay Mátyás | 1727–1737 | Zilahi Sámuel mádi lelkész volt (1723–1732), előtte Abaújváron volt lelkész. |
5. | Jenei B. Sámuel | 1737–1741[7][8] | |
6. | Nádaskay András | 1743–1747 | Az anyakönyvekben feltüntetik, hogy 1743-ig a lelkész Szentpéteri András.
Nádaskay 1747-ben Fonyba távozott. |
7. | Szentmiklósi János | 1747–1750 | „A garbóczi és magyarbogdányi ekklézsiából” érkezett, Eszkárosba távozott. |
8. | Kiss György | 1750–1779 | Az abaújnádasdi és zsadányi eklézsiából érkezett érkezett, Golopra távozott. |
9. | Csúti (Csáti) Kovács Mihály | 1779–1801[7] | |
10. | Gáspár Pál | 1801–1810 | 1810. szeptember 3-án halt meg Abaújváron, 58 éves korában, „rothasztó hideglelésben”. |
11. | Sárkány Pál | 1810–1824 | Sárospatakon tanult, ahonnan külföldre ment és 1775. július 11-én a franekeri egyetem hallgatója lett.
Innen 1777 tavasza után tért haza, 1778-tól Tolcsván, 1797-től Kovácsvágáson, 1801-től Szepsiben, 1804-től Alsóvadászon, végül 1811-től Abaújváron lelkészkedett. 1791-ben a zempléni egyházmegye jegyzőjeként tagja volt a budai zsinatnak. 1801 áprilisában esperesévé választotta az abaúji egyházmegye[9] Műve: De firmo Dei fundamento ejusque sigillo. (Franeker, 1777.)[10][11] Abaújváron hunyt el 1824. január 28-án, 79 éves korában. |
12. | Balogh Ábrahám | 1824–1844 | (Fertősalmás, 1770 – Abaújszántó, 1850) Szesztáról érkezett. |
13. | Halmy István | 1844–1859 | Nagyidáról érkezett 1845 áprilisában, Abaújváron hunyt el 1857. december 24-én, 64 évesen. Lelkészségének vége a hivatalos álláspont szerint 1859, csak ekkor kapott végleges lelkészt a falu. |
14. | id. Kiss Lajos | 1859–1902 | (Léh, 1813 – 1902. augusztus 25.) |
15. | Biró János | 1903–1924 | (Dunaszentgyörgy, 1861. június 12. – Abaújvár, 1924. november 24.), sírja a templomkertben található. |
16. | Farkas Elek | 1924–1925 | |
17. | Matusz János | 1926–1956 | Füzérkomlós, 1894. május 28. – 1959. március 29.) Sárospatakon tanult, lelkészi oklevelét 1919-ben nyerte. 1926-tól működött Abaújváron. A Hangya elnöke, a Hitelszövetkezet alelnöke, az egységes párt elnöke volt.[12] |
18. | Kovács János | 1956–1993 | (Kánó, 1929. február 2. – Miskolc, 2000. október 6.) |
19. | Csapó Imre | 1993–1996 | |
20. | Csomós József | 1996 | |
21. | Márkus László | 1997 | |
22. | Molnár Sándor | 1997–2000 | |
23. | Tóth István és Tóth Viktória | 2000 – jelenleg is |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Régészeti Kutatások Magyarországon, 2008
- ↑ Sárospataki Református Lapok, 8. évfolyam, 47. szám, 1912. november 24, 442. oldal
- ↑ Páratlan régészeti lelet Abaújváron, 2008. november 25.
- ↑ Bartoloneum
- ↑ Wolf Mária: Abaújvár
- ↑ Abúj-Torna vármegye, 1939, 146. old.
- ↑ a b c d A javított kiadás szerint. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 21.)
- ↑ http://www.panyok.hu/lelkeszek.php
- ↑ http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2436.
- ↑ Dissertatio theologico-philologica, de firmo Dei fundamento ejusque sigillo. Quam... publicae disquisitioni subjicit. Franequerae, 1777. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)
- ↑ A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lelkészei, 2007-es javított kiadása szerint pályafutása a következőképpen rekonstruálható: 1797–1801 Kovácsvágás; 1800–1805 Szepsi; 1804–10 Alsóvadász ( Alsóvadászról való érkezését az anyakönyvek is megerősítik)
- ↑ Abaúj-Torna vármegye, szerkesztette: Molnár Endre, Budapest, 1935)
Források
szerkesztés- Wolf Mária – Abaújvár
- Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18 (1980)
- [1] Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben A tiszáninneni református egyházkerület lelkészei
- Abaújvári-pányoki lelkészek
További információk
szerkesztés- Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (volt Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) leírása a templomról
- Abaújvár gótikus erődtemploma, Magyar Nemzet[halott link]
- https://web.archive.org/web/20070609153506/http://www.koh7.hermuz.hu/07_hirlevel/0607_julius%5B1%5D.htm
- https://web.archive.org/web/20080208084701/http://www.koh7.hermuz.hu/02_muemlek/01_mkepek/abaujvar/ref-templom/kep.html
- Titokzatos sírkő és madárfészek az embercsontok között (NG cikke)
- A Duna Televízió a megtalált sírkőről
- Ásatás az Abaújvári Református Templomban Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Létező templomot építtettek át a Perényiek Abaújváron
- Református gyülekezet honlapja