Főmenü megnyitása

Tiszáninneni református egyházkerület

(Tiszáninneni Református Egyházkerület szócikkből átirányítva)

A tiszáninneni református egyházkerület a 18. században alakult ki, bár már az 1646-os szatmárnémeti zsinaton is felvetődött az egyházkerület, valamint a püspökválasztás gondolata, de akkor az esperesek meghiúsítottak a terveket. Korábban a négy esperesség (borsodinak, abaúji, a zempléni, ungvári) rendelkezett püspöki jogokkal, valamint a közeli Egri püspökség is gátolta a közös vezetésű egyházkerület kialakítását. Változást III. Károly király 1725. augusztus 9-én kelt rendelete hozott, melyben vizsgálatot indíttatott a protestánsok vezetőivel kapcsolatban; mikor milyen hatáskörrel és ki által kinevezve kerültek tisztségükbe. A tiszáninneni egyházkerület a következő espereseket jelentette, szuperintendensi (püspöki) pozícióban: Thury Sámuelt, abaúj-tornai egyházmegye, Pósaházy István zempléni esperes, Diószeghy K. György ungi esperes, valamint Szokolyai Hartó István borsod-gömör-kishonti esperes. A felmérésből zavaros hierarchiai viszonyok bontakoztak ki, különösen a Tisza vidékén.

1731. március 21-én jelent meg a Carolina resolutio, III. Károly király vallásügyi rendelete, mely arra késztette a református egyházat, hogy rendezzék a területi és vezetői kérdéseket. Az egyházkerület- és püspökkérdés rendezésének fontosságát Vay Ábráhám és Ráday Pál is felismerte és közös vitára hívta a vallási és világi vezetőket 1732-ben Mezőcsátra. Az itt született határozat még ragaszkodott a fennálló állapotok megtartásához. Közben Károly leiratban tiltatta be azon egyházi vezetők működését, akik tisztségük viselésére nem a királytól kaptak engedélyt. Ráday ismerte a kormány álláspontját, mely az egységes kerület kialakítás volt, ezért 1733. január 6-án Hernádnémetiben ültek össze, hogy püspököt válasszanak és megszüntessék a „venerabilis unio”-t, azaz az egyházmegyék püspök nélküli, esperesek vezette szövetségét.

A püspöki címre négyen pályáztak a három egyházmegyéből (Ung kimaradt a jelölésből). Szentgyörgyi Sámuel és Nádudvari Sámuel képviselte Borsod-Gömör-Kishontot, Göböli András Abaúj-Tornát, Bogáti Balázs pedig Zemplént. A szavazáson Szentgyörgyi Sámuelt választották meg a tiszáninneni református egyházkerület első püspökének. A megszületett döntés jegyzőkönyvét hatan hitelesítették, hárman egyházi részről: Szokolyai Hartó István borsod-gömör-kishonti esperes, Szentandrási Mihály abaúj-tornai esperes, Mihályi István a zempléni esperes meghatalmazottja, s ugyanannyian világi oldalról: Dőry András, Szemere László és Szatmári Király György. A meghozott döntés eredményeit a király és Helytartótanács elé terjesztették, és 1734. október 20-án kiadták a II. Carolina resolutiot, az egyházkerületekről.

Az egyházkerület püspökeiSzerkesztés

N Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Szentgyörgyi Sámuel 1735–1745 rimaszombati lelkész
2. Csáji Márton 1745–1770 miskolci lelkész
3. Szalay Sámuel 1770–1792 rimaszombati lelkész
4. Szathmári Paksi Ábrahám 1792–1797 mezőkeresztesi lelkész
5. Őri Fülep Gábor 1799–1823 sajószentpéteri lelkész, 1797-ben helyettes püspökké választottak következési joggal, majd 1799-től lett valóságos püspök
6. Szathmári Paksi József 1823–1848 miskolci lelkész, Szathmári Paksi Ábrahám fia
7. Apostol Pál 1848–1860 miskolci lelkész, Szathmári Paksi József veje
8. Zsarnay Lajos 1860–1866 sárospataki tanár, miskolci lelkész
9. Kun Bertalan 1866–1910 miskolci lelkész
10. Fejes István 1910–1913 sátoraljaújhelyi lelkész
11. Tüdős István 1914–1918 miskolci lelkész, aki 1866. december 22-én született Alsómihályiban[1] és 1918. október 8-án Miskolcon hunyt el spanyolnáthában.[2] A Deszkatemetőben lévő sírját 2012-ben megrongálták, csakúgy mint a szintén itt nyugvó másik püspökét, Kun Bertalanét.[3]
12. Révész Kálmán 1918–1931 miskolci lelkész (Debrecen, 1860. augusztus 11. – Miskolc, 1931. december 4.), fia, Révész Imre a Tiszántúli egyházkerület püspöke volt.
13. Farkas István 1932–1941 miskolci lelkész
14. Enyedy Andor 1942–1951 (Szirénfalva, 1888. október 5. – Budapest, 1966. július 11.), miskolci lelkész
15. Darányi Lajos 1957–1964 sárospataki lelkész (Kisgejőc, 1905. augusztus 24. - Sárospatak, 1971. november 28.)[4]
16. Ráski Sándor 1965–1977 (Kassa, 1920. december 1. – Bécs, 1977. július 10.), miskolci lelkész
17. Kürti László 1977–1990 (született 1931), református lelkész, 1960-tól 1970-ig az MRE Zsinati Irodája külügyi, ezután a tanulmányi osztályának volt munkatársa, ezzel párhuzamosan a Debreceni Református Theológiai Akadémia ószövetségi tanszékének tanára; 1972–1977 között főigazgatója volt a Debreceni Református Kollégiumnak; 1977–1991 között a Református Világszövetség Európai Területi Bizottságának alelnöke; a Prágai Keresztény Békekonferencia folytatólagos bizottságának 1985-től tagja; 1985-től a rendszerváltásig: Borsod-Abaúj-Zemplén országgyűlési képviselője.[5]
18. Mészáros István 1990–2002 Kisgyőr, Miskolc–avasi gyülekezet lelkipásztora[6]
19. Csomós József 2003–
 
Az első szuperintendens (püspök) aláíráa
 
Zsarnay Lajos püspök
 
Kun Bertalan miskolci lelkipásztori működésnek 50. évfordulóján megjelent kép a Vasárnapi Ujságban
 
Fejes István

EgyházmegyékSzerkesztés

Egyházmegyék az 1799-es területi átszervezés előttSzerkesztés

Az 1799-es átszervezés előtt négy egyházmegye létezett, amelyek a XVI–XVII. században alakultak ki, ezek voltak: az abaúji, borsodi-gömör-kishont, zempléni és ungi.

Abaúj megyeiSzerkesztés

 
Károli Gáspár szobra Göncön

XVI. században kassavölgyi néven is előfordul és nem csupán Abaúj, hanem Zemplén és Szabolcs vármegyében fekvő gyülekezetek is tartoztak hozzá. A XVII. század elejére tornai gyülekezetek nagyobb részében, a század derekán pedig a Sárosban levők is beleolvadtak. A XVIII. század végén 108 egyházat foglalt magába.

1595-ben került kinyomtatásra a felsőmagyarországi cikkek néven ismert Az 55 cikkből álló törvénykönyv, amely az egyházigazgatás és egyházi élet számos mozzanatát öleli fel, és az egyházi fegyelemről is részletesen intézkedik.

Esperesei:

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Károlyi Gáspár említve 1564-ben, majd haláláig (1591)
2. Szegedi Tamás 1592–? tállyai lelkész
3. Szikszai Siderius János említve 1598, 1604 tarcali, szepsi lelkész.
4. Szentandrási István (1605. júl.) 1609-ig tarcali lelkész
5. Tardi György 1610–1622 abaújszántói lelkész, énekszerző. (†Abaújszántó, 1622. december 3.)[7]
6. Szepsi Láni Mihály 1623–1634 tarcali lelkész
7. Kovásznai Imre 1635–1638 szepsi lelkész
8. Varsányi Dániel 1638–1644 tokaji lelkész
9. Tolnai Dali János 1645–1646 tokaji lelkész
10. Ványai János 1646–1653 tarcali lelkész
11. Zebegnyei János említve 1655. május és 1665 tokaji, gönci lelkész
12. Szendrei György említve 1668. szeptember, 1673-ig tállyai lelkész
interregnum
13. Somosi Petkó János 1681–1684 megyaszói, mádi lelkész
14. Gyöngyösi M. András 1684–1689 tállyai lelkész
15. Szécsi István 1689–1706 mádi lelkész
16. Borosjenei György 1706–1710 tállyai lelkész
17. Zemlényi R. Ferenc 1710–1723 tállyai lelkész
18. Szentandrási Simon Mihály 1733–1751 nagyidai, szerencsi lelkész
19. Nádudvari Mihály 1751–1754 tállyai lelkész
20. Váczi Nagy István 1755–1762 kassai, tállyai lelkész. Meghalt Tállyán, 1765. december 22-én[8]
21. Szentandrási Simon István 1762–1764 szerencsi lelkész
22. Petrahai János 1764–1789 tállyai lelkész. Meghalt Tállyán, 1789. november 27-én, 80 éves korában[9]
23. Kapczy István 1789–1793 alsószendi, gagybátori lelkész
24. Tasnádi Székely István 1793–1800 szepsi lelkész, aki az újjá alakult egyházmegyében is folytatta működését

Borsod-gömör-kishonti egyházmegyeSzerkesztés

Eleinte csak Borsodi majd a XVI. század végétől kezdve gyakran borsod-gömör-kishonti egyházmegye néven emlegették. Neve azonban csak részben fedte azt a területet, amelyből anyaegyházak a felügyeletet alá tartoztak; Torna, Abaúj, Zemplén és Heves megyékből is tartoztak hozzá gyülekezetek, illetve a Nógrád vármegyei Losonc és Fülek is hozzá tartozott. A XVIII. század végén 148 egyházat foglalt magába.

A 16. század végéről külön kánonai maradtak fenn, melyek „borsod-gömör-kishonti cikkek” néven ismeretesek. Ezek a rendelkezések melyek kiterjednek a papi kötelezettségekre, a tanítók alkalmasságára való kötelezettségre, nem sokkal a felsőmagyarországi cikkek 1595-ös megfogalmazása után születtek. Kivonul a törvénykezés bizonyos területeiről, a tíz parancsolat betartását is a világi törvénykezésre bízza. Valószínű, hogy a nemrég alakult egyházmegye különállását kívánta kifejezni a részletes rendelkezés sorozat.[10]

Esperesei

Az első négy esperes még a borsodi, az őket követőek már a borsod-gömör-kishonti esperesség vezetői.

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Mohi Ferenc említve 1566. január szikszói lelkész, a reformáció fontos személyisége: 1545 szeptemberében jelen van, azon az erdődi zsinaton is, amelyet az első protestáns zsinatként tartanak számon
2. Hevesi Mihály említve 1568. június miskolci első protestáns prédikátora[11] Wittenbergben, 1555-ben Melanchton Fülöp avatta pappá. Miskolci prédikátorsága (1566–1588) után Szikszón működött., 1593-ban halt meg[12]
3. Szikszai Hellopaeus Bálint 1571-től egri pap[13]
4. Hevesi Mihály említve 1579. november, 1591. november (másodszor) miskolci, szikszói lelkész
5. Sárközi Tálas János 1592 tavasza, 1593-ig egri lelkész
6. Tolnai L. Vince említve 1596. február, 1600. január sajószentpéteri lelkész Más vélekedés szerint 1584 és 1596 között volt esperes[11]
7. Ungvári András említve 1607. június, 1612 eleje tájáig miskolci lelkész
8. Nagytállyai Fabricius Tamás 1612 tavaszától (utoljára említve 1617 december) szikszói majd máshova való lelkész
9. Szegedi Benedek 1638 tavaszáig sajószentpéteri lelkész
10. Geleji Gáspár 1638. július 7.–1645. január 29 szikszói lelkész
11. Jánosi Bálint említve 1646 február és 1655 szikszói lelkész
12. Szentlászlói Bálint említve az 1656. évi vizitációs jegyzőkönyvben, 1657 miskolci lelkész
13. Szalóczi Mihály (először említve 1665 januárjában) 1674 tavaszáig sajószentpéteri lelkész
14. Baczoni I. András 1674 nyarától 1678 szikszói lelkész
15. Szántai Mátyás említve 1687-ben szikszói, selyebi lelkész (Kapossy István neve nem szerepel avizitációs jegyzőkönyvekben, viszont 1678-ban a rimaszombati lelkész szuperintendensként, vagyis püspökként hivatkozik magára)
16. Harsányi Móric István 1691-ig rimaszombati lelkész, egyike volt azoknak a papoknak akiket 1674. márciusában Pozsonyba idéztek, és katolikus hitre történő visszatérésüket követelték. Harsányit gályarabságra ítélték és Nápolyba hurcolták, honnan a holland Ruyter tengernagy szabadította ki életben maradt társaival együtt. Szabadulása után másfél évig Svájcban maradt társaival, majd innen nagy kitérővel tért vissza a rimaszombati lelkészi állásba.[14]
17. Sziráki István 1691 eleje szendrői lelkész
18. Pápai János (első említés 1697-ben) 1708-ig rimaszombati lelkész
19. Rimaszombati Mihály 1709–1717 miskolci lelkész
20. Szokolyai H. István 1717-től (utolsó említés 1735 novemberében) sajószentpéteri lelkész
21. Szentgyörgyi Sámuel 1745-ig rimaszombati lelkész
22. Őri Fülöp Pál 1745–1773 sajószentpéteri lelkész, a későbbi püspök, Őri Fülöp Gábor édesapja
23. Lebo István 1773–1781 sajóbábonyi lelkész
24. Szathmári Paksi Ábrahám 1781–1792 mezőkeresztesi lelkész, később püspök
25. Szőke Ferenc 1792–1799 rimaszombati lelkész, (Szentkirályszabadja, 1741. február 10.– Rimaszombat, 1806. március 13), az első magyar nyelvre fordított mechanikai tankönyv lefordítója (A mechanikának rövid summája, kiadva Sárospatak, 1798), melyben 15 fejezetben írja le röviden a mechanika alapvető összefüggéseit.[15] Tevékeny részvevője volt a budai zsinatnak, ahol aljegyzőként működött. Paksi Ábrahám püspök halála után indult a püspök választáson de pár szavazattal lemaradt. Esperesi munkáját a gömöri egyházmegyében folytatta 1799 után.

ZempléniSzerkesztés

Az egyházmegye és a vármegye csak részben volt azonos. A vármegye területén több egyházmegyének is voltak gyülekezetei, illetve a Tisza jobb partján fekvő Szabolcsi települések részét képezték az egyházmegyének. A XVII. századig hozzátartoztak az evangélikus gyülekezetek is. Anyaegyházainak száma a XVIII. század elején 85 volt.

Esperesei

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Kopácsi István (említve 1559. augusztus 18-án) 1564-ig sárospataki lelkész
2. Czeglédi Ferenc 1564/ 1565–1594/ 1595 olaszliszkai, varannói, sárospataki, királyhelmeci lelkész
3. Gyarmathi Bíró Miklós említve 1597-ben, majd 1600. január 4-én) királyhelmeci lelkész
4. Sárosi Érsek (vagy Molnár) András (említik 1601. december 6-án) 1610-ig varannói lelkész
5. Szántai Pál 1610–1611 olaszliszkai lelkész
6. Kecskeméti Alexis János 1611–1614 sárospataki lelkész
7. Szegedi P. Dániel 1614–1615. olaszliszkai lelkész
8. Tihemeri Máté (említve 1617. december 1-jén) 1622-ig sátoraljaújhelyi lelkész
9. Váczi Gergely 1623–1629 gálszécsi lelkész
10. Miskolci Csulyak István 1629–1645 olaszliszkai lelkész
11. Simándi (Kolcsár) János 1646–1653 sátoraljaújhelyi, olaszliszkai lelkész, a sárospataki főiskola tanára.

1617-ben lett Sárospataki diák, majd 1622-ben senior; ezen évben a tanárok ragályos betegségben meghaltak, a tanulók pedig szétszéledtek; ő azonban kitartóan tanult, majd 1623-ban egy németországi egyetemre ment, közben Molnár Albertet is meglátogatta. 1624. június 26-án iratkozott be a franekeri egyetemre. Visszatérte után II. Rákóczy György a sárospataki iskola tanárának nevezte ki; az ő igazgatása alatt lépett életbe az új tanrendszer 1629-ben, melyet „az iskola új reformatiójának” neveztek; azelőtt nem is volt évforduló vizsga. 1630. június 5-én kinevezték a sátoraljaújhelyi egyház első papjává, 1636. január 9-én helyettes, 1646. február 7-én rendes esperessé választották. Sátoraljaújhelyből 1636-ban költözött Olaszliszkára költözött, itt is halt meg 1653-ban.
Latin gyászversét, melyet 1622-ben Károlyi Zsuzsánna halálára írt, és üdvözlő versét, mellyel Sz. Czombor Mártont megtisztelte, amikor Europica verietas című munkáját Kassán 1620-ban kiadta, közli a Sárospataki Füzetek (1865).

12. Tarcali Pál 1653–1668 olaszliszkai lelkész
13. Sajószentpéteri János 1668/1669–1672 zemplénivámosújfalusi lelkész
interregnum
14. Rozgonyi Mihály 1686–1707 tolcsvai, zempléni lelkész
15. Zádorfalvi Márton 1707. február 22. – 1710 nagytornyai, majd haláláig sátoraljaújhelyi lelkész.[16] Tanulmányait Magyarországon kezdte, később a franekeri és az utrechti egyetem diákja.[17] Nyomtatásban megjelent munkája: Dissertatio Theologica De Deo Spiritu in Spiritu & veritate adorando... Partes 1-3. Trajecti ad Rh. 1689.[18]
16. Pósaházi István 1711–1729 tolcsvai lelkész
17. Bogáti Balázs 1729–1735 sátoraljaújhelyi lelkész
18. Héczei Dániel 1735–1739 erdőbényei lelkész
19. Mihalyi Kovács István 1740–1754 kistoronyai, bodroghalászi lelkész
20. Görgei András 1755–1758 sátoraljaújhelyi lelkész
21. Sziráki András 1758–1764 sátoraljaújhelyi lelkész
22. Kolláti Kozma János 1764–1765 olaszliszkai lelkész
23. Váradi Mihály 1765–1784 erdőbényei lelkész
24. Csizi János 1785–1792 Gömöri származású sárospataki lelkész. Rimaszombati tanulmányai után, 1743-ban lett a Sárospataki Kollégium felsőbb évfolyamos tanítója. 1755-ben lett Sárospatakon lelkész. Az ő prédikátorsága alatt épült a korábbi rossz állapotú fatemplom helyébe a ma is álló kőtemplom, melyet 1781. július 8-án avattak fel. Nem sokkal esperessé választása után, 1786-ban agyvérzést kapott, 1790-ben nyugdíjazták papi hivatásából. 1792. május 28-án hunyt el.[19]
25. Palóczi György 1792–1799 bodrogkeresztúri, olaszliszkai lelkész (Miskolc, 1734. – Olaszliszka, 1805. december 23.),

1788-tól helyettes esperes. Működését az egyházmegye kettéosztása folytán keletkezett alsózempléni egyházmegyében folytatta.

UngiSzerkesztés

Az egyházmegye területe túlnyúlt Ung vármegye határain, voltak egyházközségei Beregben, Szabolcsban és Zemplénben is. Valamint a XVII. századig hozzátartoztak az evangélikus gyülekezetek is, amelyekből a szlovák nyelvűek átkerültek az evangélikus egyházhoz, a magyarok pedig idővel reformátussá váltak. A XVIII. század elején 77 anyaegyházat foglalt magába.

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Gönczi András (1564 júniusában említve) pálóci lelkész
2. Egri Lukács 1568 elejéig ungvári lelkész
3. Szikszai Gergely 1568. júniusban említik
4. Gyarmathi Bíró Márton 1577-ben említve
5. Kállai Albert említve 1584 szeptember, 1601 december) ungvári lelkész
6. Tolnai Balog János (első említés 1605 augusztus) 1618-ig ungvári, majd máshova való lelkész
7. Zombori Hasznok Péter 1618-tól (1623. jan.) palácsi, vinnai, ungvári lelkész
8. Kecskeméti C. János esetleg: 1623 januártól az év végéig)
9. Görgei János említve 1626. december és 1656 június) nagykaposi lelkész
10. Tarpai Szilágyi András említve 1665, 1667 ungvári lelkész
11. Némethi István 1680 körül ungvári lelkész
12. Upori Lénárd István 1685-től (utolsó említés 1695) ismeretlen helyen, majd Palágyon működő lelkész
13. Bősházi P. János,
14. Berethi János 1702-től deregnyői lelkész
15. Rozgonyi János említve 1705 december ungvári lelkész
16. Szenczi A. Pál deregnyői, udvari lelkész
17. Diószegi György említve 1721, 1728. csicseri, ungvári lelkész
18. Szombati Márton említve 1733, 1735 palágyi, ungvári lelkész
19. Palotai András 1743–1745
20. Füzéri Imre említve 1750
21. Patai Pál említve 1758 ráskai. palágyi lelkész
22. Bódis István 1761-től (utolsó említés 1767 február) bátfai lelkész
23. Bencs István 1793/1794-ig béli lelkész
24. Kis Márton említve 1795 nagykapori lelkész

Az újjászervezett egyházkerület TrianonigSzerkesztés

1791. évi XXVI. törvény biztosította a protestánsak bizonyos mértékű vallásszabadságát, és rájuk bízta az egyházszervezetük kialakításának feladatát is. A vallásgyakorlás csak bizonyos mértékig volt szabad és nyilvános. A protestáns egyház visszaállíthatta önkormányzatát, tehát megszűnt a katolikus püspöki és esperesi joghatóság. A protestánsok alsó fokú és felső fokú iskolákat egyaránt fenntarthattak és alapíthattak, biztosította a politikai egyenlőséget. A teljes egyenlőséget e törvény sem biztosította, mert a vegyes házasságok és az áttérések terén továbbra is érvényesültek a katolikus egyház előjogai (pl. vegyes házasság csak katolikus pap előtt köttethetett), illetve a törvénykezés nem terjedt ki Horvátországra. Annak ellenére, hogy megmaradt a katolikus egyház uralkodó szerepe, hatalmas előre lépésnek tekinthető a törvény; ezért 1791. május 1-jén, mikor a király szentesítette a törvényt, az ország minden protestáns templomában hálaadó istentiszteletet tartottak.

A törvény értelmében az evangélikusok Pesten, a reformátusok pedig Budán gyűltek össze hogy az egyházi szervezetről, az egyházak hivatalos és fegyelmi ügyeiről, a házassági jog és bíráskodásról, a tanügy és könyvvizsgálatról, és a vagyoni ügyekről tárgyaljanak és hozzák meg döntéseiket. A zsinat-presbiteri elvnek megfelelően, az egyház önrendelkezési jogát a gyülekezetek kezébe tette le, illetve úgy határoztak, hogy az egyes helyi gyülekezeteket a presbitérium igazgassa. A zsinatot 1791. szeptember 14-én nyitották meg és október 13-án fejezte be tanácskozásait, 15 ülést tartva ez idő alatt.[20] Ezzel megalkották az országos egyházakat és korábbi négy egyházmegyéből hetet szerveztek, melyek, kisebb területi változásoktól, illetve az egyik megye kettéválasztásától eltekintve, az ország 1920-ban kialakított új határaiig változatlanok maradtak.

AbaújiSzerkesztés

Az egyház megye csak nevében maradt változatlan, területe az évtizedek során kisebb nagyobb változásokon ment át. 1799-ben történt új beosztása következtében gyülekezeteinek száma jelentősen csökkent, ellenben 1854 őszén hozzá csatolták a felsőborsodi egyházmegye néhány anyaegyházát (Aszaló és környéke), de ugyanekkor Erdőhorváti az alsózempléni, Bőcs pedig az alsóborsodi egyházmegyéhez került át. A kialakított egyházmegyék a következők voltak: abaúji, tornai, gömöri, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni és ung-felsőzempléni.

Esperesei

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Sárkány Pál 1801–1824 Mezőnagymihályon született 1744-ben. Sárospatakon tanult, ahonnan külföldre ment és 1775. július 11-én a franekeri egyetem hallgatója lett. Innen 1777 tavasza után tért haza. Lelkészkedett Tolcsván, Kovácsvágáson (1797–1801), Szepsiben (1800–1804), majd 1804-től Alsóvadászon,[21][22] végül Abaújváron lelkészkedett. 1801 áprilisában esperesévé választotta az abaúji egyházmegye[23] 1810-től 1824. január 28-án, 79 éves korában bekövetkezett haláláig Abaújváron volt lelkész. Műve: De firmo Dei fundamento ejusque sigillo. (Franeker, 1777.)[24]
2. Garas István 1824–1826 szikszói lelkész
3. Futó Sámuel 1827–1853 abaújszántói, bőcsi lelkész, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején buzdító beszédeket tartott. Fia - ifj. Futó Sámuel (1826–1893)-, aki apját követte a bőcsi lelkészi állásban, a szabadságharc alatt huszárszázadosi rangot szerzett. mindketten a Bőcsi templomkertben nyugszanak.[25]
4. Ferenczy József 1853. szeptember–1862. április kassai lelkész, testvére a XIX. századi szobrászat jeles alakja, Ferenczy István volt.[26][27]
5. Átányi József 1862–1866 abaújszántói lelkész, akit az 1862. április 2-3-án Göncön megtartott egyházmegyei gyűlésen választottak esperessé.[28] Meghalt 1866. december 13-án, 70 éves korában.[29]
6. Futó Dániel 1867–1868 Született Tarcalon (vagy Őrön)[30] 1816. november 21-én. Édesapja Futó János Tiszaberceli és buji lelkész volt. Tanulmányait a Sárospataki Főiskolában végezte, hol tanulmányai végeztével előbb a grammatikát, görögöt és gyakorlati filozófiát tanított. 1841-ben másfél éves külföldi tanulmány utat tett, látogatta a jénai, drezdai, berlini, göttingeni, weimari, frankfurti egyetemeket. 1842-ben Hajdúszoboszlóra került segédlelkészként, majd 1843-ban áthelyezték Bihardiószegre. Nemsokkal ezután a losonci református gimnázium természettudományi és jogtudományi tanára lett. 1849 novemberében Szikszóra került tanárként, és a rákövetkező évben a helyi gyülekezet lelkésze lett. 1856-ban egyházmegyei tanácsbíró, majd 1867 márciusában,[31] a Göncön tartott egyházmegyei közgyűlésen abaúji esperessé választották. Meghalt Szikszón, 1868. június 21-én.
Felesége Lukács Eszter, a hajdúszoboszlói lelkész, Lukács István Lánya volt, kivel 1843. szeptemberében házasodott össze.[32]
7. Ferenczy József 1868–1873 másodszor
8. Fodor Pál 1873–1891 vilmányi lelkész, 1862-ben az egyházmegye főjegyzőjévé választják,[28] később tanácsbíró, majd a Miskolcon, 1873. szeptember 16–17-én megtartott egyházkerületi közgyűlésen választják esperessé.[33] Meghalt 1894-ben.[34]
9. Béky Sámuel 1891 Abaújszántón született 1837. augusztus 12-én Béky Ferenc és Kovács Zsuzsanna gyermekeként. 1843-ban került Sárospatakra diáknak, hol tanulmányait félbeszakította a szabadságharc. Ez idő alatt részben otthon volt, részben Mádon tanított kisiskolásokat (praeceptorkodott). Tanulmányai végeztével, 1857 februárjában Zádorfalvára került tanítónak, hol három évet töltött. Innen Lukács Lajos kövecsesi földbirtokoshoz került házitanítóként, itt 1867 júliusáig maradt. 1861. szeptember 10-én Otrokocsban tette le a segédlelkészi vizsgát, és ilyen minőségében került Szentpéteri Sámuel mellé. 1862-ben kinevezték sajókeszi, majd a következő évben kövecsesi lelkésznek, innen Abaújszántóra került, majd egy évig Szepsiben dolgozott. 1874 tavaszán választották a kassai református egyház lelkészének. 1881-ben egyházmegyei tanácsbírói kinevezést kapott, emellett a sárospataki főiskola igazgató tanácsosa, Kassa város képviselő testületének tagja,[35] valamint a Felső-magyarországi Hitelbank igazgatósági tagja volt.[36] 1891-ben lett esperes (beiktatására 1891. június 25-én került sor),[37] de még abban az évben, 1891. szeptember 29-én Kassán elhunyt[38][39]
10. Veress Sámuel 1891–1894 Tarcalon született 1824 októberében.[40][41] Szesztai - komáróci lelkész, 37 év lelkészkedés után Szesztán hunyt el, 1894. január 1-jén.[42]
11. Antalfy László 1894–1897 egyházkerületi jegyző, zsinati képviselő, egyházmegyei tanácsbíró. (Hejőcsaba, 1834. január 15.[43] - Miskolc, 1907. január 15.[44])
Édesapja Antalfi János hejőszalaontai származású hejőcsabai lelkész volt (meghalt 1860)[45] édesanyja Bodor Erzsébet volt.
Előbb 1869-1877 között szikszói, majd alsóvadászi lelkész. 1894-ben Idrányi Ferenccel, akkori helyettes esperessel indult a Veress Sámuel halálával megüresedett hivatalért. A beérkezett szavazatok azonban pont egyenlően oszlottak meg a két jelölt között (35-35 szavazat). A hivatal sorsát sorshúzással döntötték el.[46]
12. Idrányi Ferenc 1897–1898 egyházkerületi tanácsbiró (Göncruszka, 1832. március 4.[47] - Hernádbűd, 1904. január 10.)[48][49] Édesapja Idrányi Ferenc tanító volt, édesanyja Szabó Eszter volt.
1855-ben fejezte be Sárospatakon a tanulmányait és Szikszón kezdte pályáját tanítóként. Miután letette a papi vizsgát 1857. augusztus elsején Tornyosnémetibe hívták meg segédlelkészül. 13 hónap után a garbócbogdányi eklézsiához került, hol 7 hónapig káplánkodott. 1859. tavaszán innen került Hernádbűdre, hol haláláig működött. Kezdetben a lelkészi hivatal mellett a tanítói feladatokat is ellátta, de idővel sikerült megszerveznie, hogy külön személy foglalkozzon a gyermekek nevelésével. Mielőtt 1897-ben elfoglalta az esperesi hivatalt két alkalommal is viselte helyettes esperesi tisztet, egyszer 4, másodszor 9 hónapig.[50]
13. Révész Kálmán 1898–1918 kassai lelkész, a későbbi püspök

TornaiSzerkesztés

Az abaúji egyházmegyének az önálló Torna vármegyében fekvő egyházaiból és a borsod-gömör-kishonti egyházmegye 16 anyaegyházából került kialakításra, melyből kettő Gömör-Kishont vármegye területére esett. Esperesei:

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Nádaskay(i) András 1799–1813 körtvélyesi, szilicei lelkész (meghalt 1813. április 6.)[51]
2. Kérészy(i) Ábrahám 1813–1848 szini lelkész (Alsózsolca, 1766 – Szin, 1852. április 2.)[52]
3. Lovass Sámuel 1848–1884 szilicei lelkész (1802-Torna, 1886)[53][54]
4. Vajányi Lajos 1884–1891 perkupai lelkész (Barka, 1828 – Perkupa, 1891[55]) Református lelkészi családban született, tanulmányait Losoncon és Sárospatakon végezte. 1848-ban a tornai önkéntes csapattal jelentkezett a szabadságharc védelmére. Zsarnai Pál alszolgabíró mellett egy 180 fős nemzetőr csapatot vezetett, fő feladata az volt, hogy a megye több falvából berendelt puskaművesek és lakatosok által létrehozott tornai fegyverműhelyt zavartalanul működtesse és a megyében a rendet fenntartsa. A szabadságharc bukásakor nemzetőr hadnagyként tette le a fegyvert, majd befejezte tanulmányait Sárospatakon. Innen előbb Szádellőre került káplánnak, majd Körtvélyesen volt segédlelkész, innen került Perkupára 1854-ben, ahol 37 évig volt lelkész. Méhészettel és szőlészettel is foglalkozott és az 1872/73-as kolerajárvány idején orvosi ismereteit is hasznosítani tudta.[56]
5. görgői Gyarmathy József 1891–1896 Martonyiban született 1850-ben. Előbb Szádelőn (1875–1876), majd Jósvafőn (1876–1887), végül Szilicén[57] (1887-1896) lett lelkész. 1881-ben a tornai egyházmegye aljegyzőjévé választották meg,[58][59] majd 1891-ben pedig ugyanennek lett esperese, beiktatására Sárospatakon, 1891. június 25-én került sor.[37] A Sárospataki Főiskola igazgató tanácsosa,[60] meghalt Szilicén 1896. április 8-án[61][62]
6. Kapossy György 1896–1897 jabloncai lelkész (Szin, 1829[63] -Jablonca, 1901. április 6.),[64] 1848-as hadnagy. Miskolcon tanult, Sárospatakon teológiát végzett, az 1849. augusztus 24-i zsibói fegyverletételkor a Kazinczy-hadtestnél hadnagyként szolgált. 1867-ben és 1890-ben a Torna Megyei Honvéd-egylet tagja. 1870-től haláláig a jabloncai gyülekezet lelkésze.[65] 1896. október 4-én avatták fel esperessé, a felújított sárospataki református templom átadása, illetve Tompa Mihály szobrának felavatása alkalmából rendezett ünnepségen.[66] Vejét, Gyarmathy Józsefet váltotta az esperesi tisztségben, de rossz egészségi állapota miatt előbb helyettest neveztek ki, Lükő Géza személyében, később pedig visszalépett.[67]

Jabloncai sírja a forradalom és szabadságharcra történő megemlékezések színhelye.[68]

7. Ragályi Géza 1897–1920 szádelői, szini, bódvalenkei lelkész

GömöriSzerkesztés

 
A rimaszombati református templom

A borsod-gömör-kishontinak egyházmegyéből került kialakításra 1799-ben. 44 anyaegyházat foglalt magában a XX. század elején, melyek mind Gömör-Kishont vármegyének feküdtek a területén.

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Szőke Ferenc 1799–1806 rimaszombati lelkész, korábbi borsod-gömör-kishonti egyházmegye esperese
2. Bátori István 1806–1833 pelsőci, serkei lelkész
3. dapsai Dapsy József 1833–1846 rimaszombati származású Kempelen Béla: Magyar nemes családok hanvai lelkész, Tompa Mihály jóbarátja, aki követi őt a hanvai lelkészi hivatalban, 1858-ban bekövetkezett halála után.[69] Lehetséges, hogy azonos Dapsy Józseffel
4. Terhes Sámuel 1846–1860 rimaszombati lelkész
5. Szentpéteri Sámuel pelsőci lelkész
6. Szabon János 1866–1868 jánosi lelkész
7. Török József 1868–1881 alsóbalogi lelkész, meghalt Alsóbalogon, 1887-ben[70]
8. vályi Nagy Pál 1881–1906 tornaljai lelkész, a sárospataki főiskola igazgató tanácsosa, a tornaaljai takarék pénztár elnök-igazgatója. Meghalt 1906. július 15-én, életének 75., lelkészi működésének 55. évében.[71][72][73]
9. Csabai Pál 1906–1914 alsóbalogi lelkész
10. pálóczi Czinke István 1914–1917 rimaszombati lelkész, püspök a Tiszáninneni egyházkerület Csehszlovákiához csatolt részében. (Pácin, 1855. november 18. – Budapest. 1942. július 17.) Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd 1866-tól Sárospatakon folytatta, ahol 1878-ban végezte a teológiát. 1882-ben lett lelkész Erdőbényén. 1896 tavaszán Rimaszombatba ment elsőpapnak, hol egyúttal gimnázium vallástanári állást is vállalt. A tiszáninneni egyházkerület 1895-ben aljegyzőnek, 1917-ben főjegyzőnek. A gömöri egyházmegyében 1914–1917-ben esperesi tisztet vitt. 1921-ben választották püspökké. 1929-ben erről az állásáról is és lelkészségéről lemondott és nyugalomba volnult és előbb Budapesten, majd Szigetszentmiklóson, majd Miskolcon, végül ismét Budapesten élt. 1915-től választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Termékeny írói működést fejtett ki, sok cikke jelent meg, főleg a Sárospataki Lapokban.
11. Buzi Márton 1917– (1920)-1928 kövecsesi lelkész, 1920 után a gömör-tornai egyházmegye esperes

FelsőborsodiSzerkesztés

 
Sajóvámosi református templom
 
Sajószentpéteri nagytemplom

A borsod-gömör-kishonti egyházmegyének többfelé osztása folytán jött létre. 1854 őszén áthelyezték az Abaúj vármegyében fekvő egyházait (Aszalót és környéke) az Abaúji egyházmegyébe, valamint az alsóborsodi egyházmegyéből Sajóecseg és Sajóbábony településeket hozzászervezték, az ílymódon kialakított egyházmegye Borsod vármegye északi részére terjedt ki, összesen 49 anyaegyházzal.

Esperesei

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Fejér András 1799–1807 aszalói lelkész
2. Komjáthi Ábrahám 1807–1827 parasznyai lelkész
3. Tótfalusi Mihály 1827-től aszalói lelkész
4. Katona Mihály 1840–1842 sajószentpéteri lelkész
5. Szakál László 1842/1843–1862 sajóvámosi lelkész
6. Somossy Sámuel 1862–1865 sajószentpéteri lelkész 1843–1875[74] (1802. április 15.- 1875. március 2.)[75]
7. Molnár József 1865/1866-tól hangácsi lelkész
8. Debreceni Gábor 1871–1893 felsőnyárádi lelkész, zsinati képviselő (meghalt Sárospatakon, 1899. március 10-én)[76]
9. Vadászy Pál 1893–1921 sajószentpéteri lelkész (1875–1927)[77]

AlsóborsodiSzerkesztés

 
A mezőkeresztesi reformátustemplom
 
Az avasi templom Miskolcon

A borsod-gömör-kishonti egyházmegyének többfelé osztása folytán jött létre. Magában foglalta a Borsod vármegye déli részén és Heves vármegye tiszáninneni részének keleti felén fekvő egyházközségeket. 1854-ben abaúji egyházmegyéből hozzákerült Bőcs 1854, illetve Sajóbábony és Sajóecseg a felsőborsodihoz kerültek át

Esperesei

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Vécsey Zsigmond 1799–1802 mezőkeresztesi lelkész
2. Kérészy István 1802–1809 cserépfalui lelkész
3. Szepsi Toót András 1809–1817 miskolci lelkész (1785–1817)
4. Szathmári Paksi József 1817–1821 szikszói , miskolci lelkész, a későbbi püspök
5. Igaz Sámuel 1821–1830 miskolci lelkész
6. Váradi Pál 1830–1842 átányi lelkész
7. Fekete István 1843–1856 miskolci lelkész
8. Édes Albert 1857–1863 tiszatarjáni lelkész
9. Orbán Mihály 1863–1866 tiszanánai lelkész, 1875. április 5-én hunyt el Tiszanánán, 64 évesen[78]
10. Prágay Lajos 1866–1882 maklári lelkész (1855-től), a sárospataki főiskola algondnoka. Elhunyt 1885. szeptember 11-én Mezőkerezstesen[79]
11. Bornemisza Kovács József 1882–1894 mezőkeresztesi lelkész
12. Tóth Dániel 1894–1903 miskolci lelkész és városi képviselő, elhunyt Miskolcon, 1903. november 13-án, 70 éves korában[80]
13. Nagy Ignác 1903–1909 miskolci lelkész
14. Tüdős István 1910–1914 miskolci lelkész, a későbbi püspök
15. Bodolay István 1914–1917 mezőcsáti lelkész
16. Tóth Béla 1917–1922 miskolci lelkész

AlsózempléniSzerkesztés

 
A sárospataki Főiskola épülete

Egyházközségei Zemplén vármegyének déli részéből, főleg a Bodrogközből, Hegyaljáról és Harangodból kerültek ki, melyek korábban az abaúji, borsod-gömör-kishonti és zempléni egyházmegyéiben terültek el. További pár község Szabolcs vármegyéből is hozzátartozik, a Tisza jobb partjáról, amelyek Zemplénnel határosak.

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Pálóczi György 1799–1805 olaszliszkai lelkész
2. Tóth István 1806–1829 olaszliszkai, megyaszói lelkész
3. Somossi István 1829–1843 tállyai lelkész
4. Somosi János 1844–1855 sárospataki teológia tanár
5. Hegedűs László 1855–1867 sárospataki lelkész, országgyűlési képviselő
6. Kőrössy István (1866-tól helyettes) 1868–1879 taktaharkányi lelkész
7. Kopré Ferenc 1880–1894 örösi, tiszalúci lelkész, meghalt 1895-ben, 75 éves korában[81]
8. Keresztury József 1895–1907 semjéni lelkész
9. Bálint Dezső 1908–1920 sárospataki lelkész, Bálint József festőművész apja

Ung FelsőzempléniSzerkesztés

Ungi-felsőzempléni egyházmegyeként létezett 1850-ig, amikor is kettéválasztották ungira és felső zemplénire. Esperesei:

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Vályi Márton 1799–1810 nagyszeretvai lelkész
2. Liszkay Sámuel 1810–1831 abarai lelkész
3. Jászay Mihály 1831–1849 lásd lentebb

Felsőzempléni

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Jászay Mihály 1850–1855 1800-tól deregnyői lelkész[82] (az ung–felsőzemplén addigi esperese). Deregnyőn hunyt el 1855. március 20-án 84 éves korában, alig 2 hónappal felesége Persenczki Anna halála után.[83]
2. Laky András 1855–1882 Göncről származott. 42 évi lelkészi pályafutásából, 31 évet Magyarizsépen töltött, majd hardicsai lelkész lett.[84] A halál ladmóci hivatalában érte 1882. május 7-én, 70 éves korában, ahol 8 évig volt lelkipásztor.[85][86]
3. Kálniczky János 1883–1894 alsómihályi lelkész, elhunyt 1897-ben[87]
4. Fejes István 1895–1898 sátoraljaújhelyi lelkész, a későbbi püspök
5. Sárkány Imre 1898–1900 gálszécsi lelkész, elhunyt Gálszécsen, 1900. augusztus 16-án, 61 éves korában[88]
6. Hájzer Endre 1900. december – 1901. január hardicsai lelkész. Meghalt 1901. január 21-én.[89]
7. Hatka József 1901–1921 bánóci lelkész

Ungi

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Kovács János 1850–1855 eszenyi lelkész
2. Pazar József 1855–1860 szalókai, eszenyi lelkész
3. Szabó András 1860–1886 csicseri lelkész
4. Makay Dániel 1886–1890 ungvári lelkész, az Ung vármegyei takarékpénztár elnöke, ungvári városi képviselő, 70 évesen hunyt el újváron[90]
5. Szabó Endre 1890–1908 csicseri lelkész
6. Szűcs István 1908–1923 salamoni lelkész

A két világháború között és az 1952-es újraszervezésigSzerkesztés

A vesztes I. világháború után Magyarország határai jelentősen átalakultak, és ez érintette az egyházmegyéket is, volt, amelyik teljes egészében, más pedig részben az újonnan létrehozott Csehszlovákiához került. Emiatt újra alkották az egyházmegyéket is, így jött létre a abaúji, gömör-tornai, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni. Az 1938-as bécsi döntés értelmében Felvidék egy része visszakerült Magyarországhoz, erre a rövid időre visszaállításra került a 8 egyházmegye, majd újra elcsatolták őket. Az egyházkerület 1952-ben beolvadt a tiszántúliba, így kialakult a Tiszavidéki egyházkerület majd 1957 elejétől helyreálltak a régi határok, de már az 1952. július 1-jén kialakult négy egyházmegyével, melyek a hevesi, borsodi, abaúji, zempléni. A 2000-ben Putnokon tartott egyházmegyei közgyűlésen döntés született arról, hogy az Egyházmegye nevét Borsod-Gömörre változtatják, kifejezve ezzel is a határon túliakkal való összetartozásukat.[91]

 
Református templom Sajóvelezden
  • Abaúji
  1. Cziáky Endre||felsőcécei, abaújszántói lelkész||1921–1932
  2. Farkas Elek, gönci lelkész1932-58, az újonnan alakított egyházmegye első esperese is egyben
  • Gömör-tornai

A gömöri és tornai egyházmegyéknek Magyarország területén maradt egyházaiból 1921-re alakult, összesen 18 egyházzal. Egyházai 1939-ben ismét eredeti egyházmegyéikhez (úgymint gömöri és tornai) kerülvén vissza, megszűnt, és 1945 után sem éledt újra, egyházai a felsőborsodi egyházmegyéhez csatolták.

Esperesei:

  1. Juhász László putnoki lelkész 1921–1934[92]
  2. Hubay Kálmán zádorfalvi lelkész 1934–1939

A rövid időre önállósult egyházmegyék esperesei: A tornai esperes: Kőszeghy Sándor tornagörgői lelkész Gömöri esperesek (Dusza János pelsőci lelkész (1929–1935), Ablonczy Pál hanvai lelkész (1935–1938) Lenkei Lajos runyai, rimaszécsi lelkész (1938–), ki esperese maradt a teljessé vált egyházmegyének is.)

  • Felsőborsodi

A bécsi döntések után neve nem változott, de elcsatolt területei visszakerültek. A trianoni határok visszaállítása után a korábbi, rövid életű gömör-tornai egyházmegye területei beolvasztásra kerültek a felsőborsodi egyházmegyébe.

Esperesei:

  1. Elek József, sajóbábonyi lelkész (1921–1933)
  2. Szentmártoni, Dániel borsodi lelkész (1933–1938)
  3. Tóth János, sajóvelezdi lelkész (1938–1952), amikor addigi alakjában megszűnt az egyházmegye.
  • Alsóborsodi

1950-ben különvált tőle a középborsodi egyházmegye, mely mindössze 2 évig létezett, esperesei teendőket az alsóborosdi esperes látta el.

  1. Farkas István, miskolci lelkész (1922–1932)
  2. Pósa Péter, miskolci lelkész (1932–1942)
  3. Román Ernő, alsózsolcai lelkész (1942–1950)
  4. Filep Gusztáv, mezőkeresztesi lelkész (1950–1952)
  • Alsózempléni
  1. Bartha József, vissi lelkész (1921–1923)
  2. Kiss Ernő, sajóhidvégi, hernádnémeti, sátoraljaújhelyi lelkész (1923–1938)
  3. Janka Károly, cigándi lelkész (1938–1940)
  4. Janka Péter, nagyrozvágyi lelkész (1940–1952)
  • A rövid ideig újra létrejött ungi egyházmegyének két esperese:
  1. Szűcs István (1939–1940)
  2. Újlaki Sándor bajánházai lelkész (1940–1945)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum
  2. >Fazekas Csaba: Nyolc évtized a miskolci református egyház történetéből 1918-1998. Miskolc: Miskolci Kálvin Szövetség, 1999
  3. Vandál rongálások a Deszkatemetőben
  4. Petőfi Irodalmi Múzeum
  5. </ref Majsai Tamás: Harminc éven át állambiztonsági ügynökök álltak a magyar református egyház élén[halott link]
  6. Búcsú Dr. Mészáros Istvántól. [2014. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 19.)
  7. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  8. halála a tállyai református anyakönyvben
  9. halála a tállyai református anyakönyvben
  10. Fazekas Csaba (szerk.): Fiatal egyháztörténészek írásai. Miskolc: Miskolci Egyetem BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék, 1999. 11. old.
  11. a b Balogh Judit: A reformáció Miskolcon. In: Szakály Ferenc (szerk.): Miskolc története, II. 1526-tól 1702-ig. Miskolc, 1998. 441-506. p.
  12. A „Király Lajos” Eszperanto – Baráti Kör Tájékoztatója Miskolc 2009. október - november. epa.oszk.hu/.../Nordhungaria%20Informo_2009-09-10_HUN.pdf
  13. Czeglédi György (említve 1577-ben)
  14. http://church.lutheran.hu/reformatio/ppanteon/pp_ref_harsanyi_istvan_moric.htm
  15. Batta István: A magyar fizikai szaknyelv történetéből.
  16. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 15. évfolyam -1872-12-14 / 50. szám
  17. Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994), 194, 205. oldal
  18. Szinnyei József: Magyar Írók élete és munkái
  19. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 6. évfolyam – 1847-06-27 / 26. szám, 615. oldal
  20. SZÉPNÉ CZIPPÁN NOÉMI & SZÉP SÁNDOR : MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNET (Pápa, 2004)
  21. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lelkészei, 2007-es javított kiadása szerint
  22. srta.tirek.hu/data/attachments/2011/05/05/avadaszref.pdf
  23. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2436.
  24. Dissertatio theologico-philologica, de firmo Dei fundamento ejusque sigillo. Quam... publicae disquisitioni subjicit. Franequerae, 1777 (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)
  25. Magyar Állami Jelképek
  26. Das Stipendium Bernardinum
  27. Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 28. sz. julius 13
  28. a b Protestáns egyházi és iskolai lapok – 5. évfolyam –1862-04-20 / 16. szám, 517. oldal
  29. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 9. évfolyam – 1866-12-23 / 51. szám
  30. Ugrai János: Lépcsőfok vagy zsákutca? A tanítói professzionalizáció kezdetei: az abaúji reformátusok példája. Függelék (Korall 56/2014)
  31. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 10. évfolyam – 1867-04-21 / 16. szám
  32. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 11. évfolyam – 1868-07-12 / 28. szám (904-906)
  33. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 16. évfolyam – 1873-10-05 / 40. szám, 1263. oldal
  34. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 37. évfolyam – 1894-11-22 / 47. szám
  35. Vasárnapi Ujság 1891. 38. évf. 40. sz. október 4.
  36. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 34. évfolyam – 1891-10-18 / 42. szám
  37. a b Protestáns egyházi és iskolai lapok – 34. évfolyam – 1891-06-28 / 26. szám
  38. Adataia PIM oldalán
  39. október 1-jén temették el Kassán
  40. Halotti anyakönyve
  41. Vasárnapi Ujság - 41. évfolyam, 1. szám, (1894. január 7.)
  42. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 37. évfolyam – 1894-01-11 / 2. szám
  43. Bejegyzése a Csabai anyakönyvben, Református Egyház, Csaba (Borsod) 73/372. oldal
  44. Halotti anyakönyvi bejegyzése, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Miskolc, 221/619. oldal
  45. Halotti anyakönyvi bejegyzése a Csabai anyakönyvben, Református Egyház, Csaba (Borsod) 320/372. oldal
  46. Sárospataki Lapok, 1894 (13. évfolyam, 16. szám, 359. oldal)
  47. Keresztelése (Református Egyház, Göncruszka, 143/337. oldal
  48. Vasárnapi Ujság 51. évf. 4. sz. (1904. január 24.)
  49. Halotti anyakönyvi bejegyzése, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Gibárt, 105/145. oldal
  50. Sárospataki Lapok, 1904 (23. évfolyam, 10. szám, 253-256. oldal)
  51. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  52. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  53. Vasárnapi Ujság - 33. évfolyam, 45. szám, 1886. november 7.
  54. Memoria slovaca[halott link]
  55. Vasárnapi Ujság - 38. évfolyam, 19. szám, 1891. május 10.
  56. Bajtársi Hirlevél 2008. április XI. évfolyam 2.
  57. rotestáns egyházi és iskolai lapok – 30. évfolyam – 1887-02-13 / 7. szám
  58. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 24. évfolyam – 1881-08-07 / 32. szám
  59. A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei. A kezdetektől a Millenniumig. Adattár. Sárospatak – Tiszaújváros, 2006.
  60. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 39. évfolyam – 1896-06-07 / 23. szám
  61. Vasárnapi Ujság 43. évf. 18. sz. (1896. május 3.)
  62. Szilicei református anyakönyv, halottak 1896/6
  63. Születési anyakönyve szerint Kaposi
  64. NÉPRAJZI LÁTÓHATÁR 2006. XV. ÉVFOLYAM 1–2. SZÁM Becze Szabolcs: Helyek emlékezete: az emlékezet peremére szorult történelem
  65. http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tiszaninnen.pdf
  66. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 39. évfolyam – 1896-10-11 / 41. szám, 650. oldal
  67. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 39. évfolyam – 1896-11-01 / 44. szám
  68. Kálvinista Szemle 5. szám Komárom, 2008. május
  69. itk.iti.mta.hu/megjelent/2006-6/demmel.pdf
  70. Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 42. sz. október 16
  71. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/25.html
  72. https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11561-174078-78?cc=1542666&wc=12545463
  73. Vasárnapi Ujság 53. évf. 29. sz. (1906. julius 22.)
  74. http://www.sajoszentpeter.tirek.hu/cikk/mutat/korabbi-lelkeszeink-predikatoraink-nevsora/
  75. http://www.sajoszentpeter.tirek.hu/galeria/mutat/10769/?oldal=9684
  76. Petőfi Irodalmi Múzeum
  77. http://www.tirek.hu/lap/sajoszentpeter/hir/mutat/31565/.
  78. https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-12122-132997-17?cc=1542666&wc=12545479
  79. Gyászjelentés és Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 38. sz. szeptember 20.
  80. Vasárnapi Ujság 50. évf. 47. sz. (1903. november 22.)
  81. Vasárnapi Ujság 42. évf. 19. sz. (1895. május 12.)
  82. Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei, 2007 (II. kiadás, Szerkesztette: Ugrai János) - H8
  83. Deregnyői református halotti anyakönyv, 1855/3. és 10. bejegyzés
  84. Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei, 2007 (II. kiadás, Szerkesztette: Ugrai János) - H21
  85. Halotti anyakönyvi bejegyzése a ladmóci református anyakönyvben (1882/10.)
  86. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 25. évfolyam – 1882-05-14 / 20. szám
  87. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 40. évfolyam – 1897-04-18 / 16. szám
  88. Protestáns egyházi és iskolai lapokm 1900/08/26
  89. Protestáns egyházi és iskolai lapok – 44. évfolyam – 1901-02-03 / 5. szám
  90. Vasárnapi Újság 1890/17
  91. http://www.tirek.hu/cikk/mutat/borsod-gomori-egyhazmegye/
  92. Buzi Márton kövecsesi lelkész 1917– (1920)-1928, megjegyzésként a korábbi egyházmegyei esperesnél

ForrásokSzerkesztés