A Carolina resolutio III. Károly király által 1731. március 21-én kiadott határozat a protestáns egyházi viszonyok és vallásgyakorlás szabályozására.

Főbb intézkedések

szerkesztés

Fogadtatása

szerkesztés

A katolikus klérus egy része úgy tekintette a rendeletet, mint amely fölöttébb engedékeny a protestánsokkal szemben. Michael Friedrich von Althann (Althann Mihály Frigyes) bíboros, váci püspök Pest vármegye gyűlésén kijelentette, hogy a rendelet tartalma a katolikus hittel, az isteni tisztelettel, a lelkek üdvével, s az apostoli szék tekintelyével homlokegyenest ellenkezik, minélfogva érvénytelennek tekinti, fellebbezve a pápához, aki a vallásügyekben az egyetlen bíró. Emiatt az angol, porosz, svéd és dán protestáns hatalmak nyomására III. Károly király Althant Bécsbe idézte, de az nem jelent meg. Tiltakozását azzal küldték vissza Pest vármegyéhez, hogy nyilvános gyűlésen szaggattassa szét, a püspök egyházi javait pedig vesse zár alá. Mindez megtörtént, a váci püspök pedig csak egy év múlva nyerhette vissza lefoglalt javait.

A rendelet intézkedései közül a szuperintendensekre vonatkozó rész valósult meg legteljesebben: négy-négy szuperintendencia alakult, bár a számarány szerint a reformátusokat több illette volna meg, mert az ágostai hitvallású evangélikus gyülekezetek száma akkoriban mindössze csak 205 volt. Legelőször, 1735-ben, a bányai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület választotta meg szuperintendensét.