Abkarovits Jenő

tanító, iskolaigazgató és lapkiadó

Abkarovits Jenő (Csap, 1876. március 26.Mezőkövesd, 1959. június 13.) tanító, iskolaigazgató és lapkiadó.

Abkarovits Jenő
Született 1876. március 26.
Csap
Elhunyt 1959. június 13. (83 évesen)
Mezőkövesd
Állampolgársága magyar
Házastársa
  • Dluchopolszky Ilona és
  • Marton Anna
Gyermekei négy gyermek:
  • Jenő (húszas éveiben meghalt)
  • Vilma (1907–1994)
  • Endre (1910–1989)
  • (első házasságából három csecsemőkorban meghalt)
  • Éva (1919–1960)
Foglalkozása tanító

Bár sokféle tevékenységet folytatott élete során, a legfontosabb a tanítói hivatás volt. 20 éven át a 9 telephellyel működő mezőkövesdi általános (elemi) iskola igazgatója volt. Egyik legfontosabb pedagógiai tette a "summásiskola"[m 1] létrehozása volt. Oktatási tevékenysége emléke annyira élt a mezőkövesdiek között, hogy halála után negyven évvel helyi pedagóguskitüntetést és az egykori szolgálati lakása előtti teret róla nevezték el. A Borsod című hetilap kiadója is volt.

ÉletpályaSzerkesztés

Abkarovits Jenő egyszerű mesteremberek családjából származott. Az Abkarovitsok Kárpátalja irányából érkeztek Magyarország belsejébe, nevük töve (Abgar) örmény eredetre utal. Apja, Abkarovits Tamás beregszászi, majd nagykállói illetőségű szabómester volt, de többnyire írnokként dolgozott az adóhivatalban és a szolgabíróságon. Anyja – a feltehetően szász származású – Krebs Wittich Vilma, házassága előtt Bártfán varrónő volt. Nagykállóban telepedtek le, s itt született Jenő 1876-ban.

Az elemi iskola elvégzése után kereskedő tanoncnak adták be, majd kereskedő segédként dolgozott. 1895-ben felvételizett az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképzőbe. Az első két évet még nappali tagozatos hallgatóként végezte el, de a következő kettőt már esti képzésben, mert anyagi körülményeik arra kényszerítették, hogy tanítani kezdjen, méghozzá a borsodszemerei (ma Mezőszemere) elemi iskolában, ahol – a falvakban szokásos módon – az összes gyerek egy osztályba járt, így egy egyosztályos, un. összevont iskolában 126 gyermeket tanított. 1901-ben szerzett kántortanítói diplomát.

1902-ben elvette Dluchopolszky Ilonát, aki addig Tarnabodon volt tanítónő, de családja egri eredetű volt. Házasságkötésük után férjével együtt Borsodszemerén tanított, így ekkor már két osztályt működtethettek. Hat gyerekük született, de közülük három csecsemőkorban meghalt, egy fiú, Jenő pedig a húszas éveiben (1903-1929). Csak Vilma lányuk (1907–1994) és Endre (1910-1989) fiuk élte meg az idősebb kort. Felesége elkapta az akkori népbetegséget, a tüdőbajt és bár a jobb gyógyulási esélyek reményében 1913-ban Mezőkövesdre költöztek, 1914-ben elhunyt. Endre fia már 1933 óta Egerben telepedett le, ahol 1935-től a tanítóképző óraadó, majd rendes tanára lett és 1944-ben megnősült. Haláláig Egerben élt. Vilma lánya dr. Rozslay István ügyészhez ment feleségül, s előbb Mezőkövesden éltek, majd - már Abkarovits Jenő halála után - Miskolcon.

Abkarovits Jenő 1915-ben újra megnősült, második felesége Marton Anna volt, akitől egy lánya született. Éva sokat betegeskedett és 1960-ban, 41 éves korában elhunyt.

A kereskedői tanulmányainak nagy hasznát vette, amikor borsodszemerei igazgatóként, később pedig Mezőkövesden igazgatósági tagként, majd ügyvezetőként részt vett a Hangya Szövetkezet vezetésében. Falusi tanítóként abban az időben értenie kellett sok mindenhez, be kellett kapcsolódnia mindabba, ami a lakosságot érintette. Részt vett a felnőttek oktatásában (népiskola), a kulturális élet irányításában, az egyházi élet szertartásainak segítésében, de a falu gazdasági életének szervezésében is. A tanítóképző is a hazaszeretetre és a vallásosságra való nevelésre fektetett nagy hangsúlyt, így Abkarovits Jenő is mélyen vallásos volt, kántorként és különböző egyházi szervezetek tagjaként aktívan részt vett az egyházi életben, míg hazaszeretetét elsősorban tanítóként, publicistaként és lapkiadóként adhatta át.

1921-től egészen 1941-es nyugdíjazásáig a 9 telephellyel működő mezőkövesdi elemi iskola igazgatója volt. Nevéhez fűződik az ú.n. "summásiskola"[m 1] tantervének kidolgozása. Kollégáival országosan egyedülálló tantervet dolgozott ki, mellyel lehetővé tették, hogy a megrövidített tanév alatt is elvégezhessék tanulmányaikat.

Az oktatásban eltöltött 44 év után, amikor 1941-ben nyugdíjba vonult, Hóman Bálint kultuszminiszter és Szmrecsányi Lajos egri érsek is köszönetet mondott munkájáért. Erről a Borsod című hetilap is első oldalán számolt be, aminek 1935–1938 között[3] felelős kiadója volt. A 2010-es években még feltáratlan a lapnál betöltött konkrét szerepe. Valószínűleg publicisztikái is megjelentek, de nem volt szokás az írások szerzőit következetesen feltüntetni, ezért csak stíluskritikai elemzéssel lehetne kideríteni, mely írások kapcsolhatók a nevéhez. A második világháború után a lapot fasiszta beállítottságúnak nyilvánították és őt félévig lakhelyelhagyási tilalommal sújtották. Soha nem volt egyetlen pártnak se tagja, de erősen vallásos, jobboldali beállítottságú volt.

Nyugdíjazása után is aktív közéleti szerepet játszott, 1949-ig a Hangya Szövetkezetnek mezőkövesdi ügyvezető igazgatója maradt. Ekkor már az akkori Sztálin utca 52. (2018-ban Mátyás király 54.) számú házban élt Vilma lánya családjával. 1959-ben halt meg.

EmlékezeteSzerkesztés

Mezőkövesd Város Önkormányzata 1998-ban Abkarovits Jenő-díjat alapított az általános iskolai pedagógusok kiemelkedő munkájának elismerésére, 2002-ben pedig egy kis teret neveztek el róla ott, ahol egykori szolgálati lakása áll (az épületet a helyiek "régi városháza "-ként emlegetik, s egyes feltételezések szerint már Mátyás király idején is állt). A mezőkövesdi pedagógusok emlékének ápolásában jelentős szerepet játszott Répászky Zoltán tanár, aki publikációiban feldolgozta Abkarovits Jenő életét és egy Iskolatörténeti Gyűjteményt is létrehozott.

2006-ban, születésének 130. évfordulóján emléktáblájánál ünnepséget rendeztek a róla elnevezett téren.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. a b Summás: olyan mezei munkás, aki csapatosan szegődött el nagybirtokra vándor idénymunkásnak. A summásmunka a 19. század második felében alakult ki.[1] Summásiskola: 1929-ben az iskolaköteles „éves gyerekek” részére hozták létre ezt az iskolát novembertől márciusig csökkentett tananyaggal. Ennek az volt a lényege, hogy amit 10 hónap alatt kellett volna elvégezni, azt 5-6 hónap alatt tanították meg a summásságról hazajött gyerekeknek, akik már pénzkereső emberek voltak. Így érték el azt, hogy a summásságra elment család gyermeke nem morzsolódott le, elvégezte az elemi iskolát, annak 6 osztályát s mehetett később az ismétlő-gazdasági iskolába is. A rendszer kitatlálója és létrehozója Abkarovits Jenő volt.[2]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. summás (lat. summa ’összeg’): Magyar néprajzi lexikon I–V. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 963-05-1285-8  
  2. Mezőkövesd XXI. évf. 22. szám
  3. Dr. Sándor István: Mezőkövesd város monográfiája, Borsod megyei Nyomdaipari Vállala - 1973. (online: books.google.hu)

ForrásokSzerkesztés

  • Nyugalomba vonul a mezőkövesdi tantestület három érdemes tagja. Borsod, 1941. VI. 21., 1-2. o.
  • Abkarovits Jenő igazgató kitüntetése. Borsod, 1942. VI. 27., 1-2. o.
  • Abkarovits Endre: Változó idők, változó feladatok. In Emlékek, küzdelmek, tapasztalatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 7. o. (a summásiskoláról)
  • Barczy Miklós: A mezőkövesdi summásiskola története. Matyóföld, 1996-97, 44-46. o.
  • Új pedagóguskitüntetések városunkban. (Abkarovits Jenő-díj) Mezőkövesdi Újság, 1998. feb. 16., 3. o.
  • Városunk kitüntetettjei. (az első Abkarovits-díjas). Mezőkövesdi Újság, 1998. jún. 3., 2. o.
  • Répászky Zoltán: Abkarovits Jenő volt mezőkövesdi igazgató-tanító élete és munkássága. Matyóföld, 2000, Mezőkövesd, 31-45. o.
  • Egy nagyszerű pedagógus. Észak-Magyarország, 2002. okt. 25., 1. o.
  • Répászky Zoltán: Abkarovits Jenő igazgató-tanítóról nevezték el a Marx Károly utca és a Szomolyai út találkozásánál lévő teret, Mezőkövesdi Újság, 2002. nov. 29., 7. o.
  • Répászky Zoltán: Mezőkövesdiekről elnevezett városi kitüntetések története. Mezőkövesdi Újság. 2009. augusztus 27., 8. o. (online: docplayer.hu)
  • Répászky Zoltán: Summásiskola (8. old.), Mezőkövesdi Újság XXI. évf. 22. szám: - 2009. november 5. (online: docplayer.hu)
  • Szuromi Rita: Kuriális nemesek földje Egerfarmos, 2013, 204-209. o. (borsodszemerei osztályaik)
  • Abkarovits Endre: Az első magyar tanítási nyelvű tanítóképző (In Egri séták nem csak egrieknek, IV. kötet, Egri Lokálpatrióta Egylet, Eger, 2013., 21-32. o., bővített változat: Új Pedagógiai Szemle 2016 / 1-2., 82-92. old.,az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet folyóirata folyoiratok.ofi.hu – 2016.

További információkSzerkesztés

  • Jacsó Rita: A Mezőkövesdi Római Katolikus Elemi Népiskola a XX. század első felében (4-81. old.); Eszterházy Károly Főiskola Tanulmányok az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Diákköreinek tudományos tevékenységéből (2011-2013) III. kötet, Szerkesztette: Pap József, TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0004Komplex tehetséggondozási program az Eszterházy Károly Főiskolán - 2013. (online: docplayer.hu)