Adenozin
Szabályos név (2R,3R,4S,5R)-2-(6-amino-9H-purin-9-il)-5-(hidroximetil)oxolán-3,4-diol
Más nevek adenozin, adenin ribozid, adenin-9-β-D-ribofuranozid[1]
Kémiai azonosítók
CAS-szám 58-61-7
PubChem 60961
ATC kód C01EB10
SMILES
c1nc(c2c(n1)n(cn2)[C@H]3[C@@H]([C@@H]([C@H](O3)CO)O)O)N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H13N5O4
Moláris tömeg 267,241 g/mol
Megjelenés fehér por
Sűrűség 0,98655 - 0,99794 g/cm³
Olvadáspont 235,5 °C[1]
Forráspont 676 °C
Veszélyek
Lobbanáspont 396,4 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az adenozin (INN-név: adenosine) egy adenin- és egy ribóz cukormolekulából álló szerves vegyület, egy nukleozid. Szagtalan,[2] fehér,[3] kristályos anyag,[3] enyhén sós-keserű ízzel.[2] Vízben és etanolban gyengén oldódik.[1] Az adenozin származékai széles körben megtalálhatóak a természetben, és fontos szerepet játszanak a biokémiai folyamatokban, mint például az energia átadásban adenozin-trifoszfátként (ATP) és adenozin-difoszfátként (ADP), valamint az információközlésben ciklikus adenozin-monofoszfátként (cAMP). Ez is egy gátló neurotranszmitter, így szerepet játszik az alvás folyamatában és az ébredés késleltetésében, a szint óránkénti növelésével a szervezetet ébren tartja.

1909-ben izolálták élesztőből.

  1. a b c William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th edition, Boca Raton: CRC Press, 3-10. o. (2016). ISBN 978-1-4987-5429-3 
  2. a b Lewis, R.J. Sr.. Hawley's Condensed Chemical Dictionary, 15th edition, New York: John Wiley & Sons, Inc., 24. o. (2007). ISBN 978-0-471-76865-4 
  3. a b Thomson Health Care Inc.. Physicians' Desk Reference, 63rd edition, Montvale, NJ: Thomson Reuters, 102. o. (2009). ISBN 9781563637032 
  • Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998., 871. oldal. ISBN 963-19-2784-9
  • Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 1. kötet, 44–45. oldal. ISBN 963-10-3269-8