Alakor

növényfaj

Az alakor vagy egyszemű búza (Triticum monococcum) egy diploid faj, az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza. Magyar nevének eredete a múlt homályába vész, vagy a germán "Einkorn" (egymagvú) szó kiejtésében módosult változata,[1] vagy az óromán alacu átvétele (többes számban: alacuri, ejtsd: "alakur"), mely a tönkölybúzát jelentő latin alica rokona.[2] Vad alakjától (Triticum boeoticum) nem sokban különbözik, csupán nagyobbak a szemei. Nem is tekintjük őket külön fajnak. Belőle fejlődött ki az összes ma termesztett búzafaj. Őshazája Kis-Ázsia.

Infobox info icon.svg
Alakor
Alakor
Alakor
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség: Búza (Triticum)
Faj: T. monococcum
Tudományos név
Triticum monococcum
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alakor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alakor témájú médiaállományokat és Alakor témájú kategóriát.

Vad alakor
Alakor
Triticum monococcum

Az egyik legrégebb óta termesztett növény, dél-törökországi leletek szerint 10 600-9900 éve háziasították.[3] Ötzi, a jégember is fogyasztotta. A szalagos kerámia kultúrájának fő terménye volt; más gabonákat csak a kultúra késői szakaszában vettek termesztésbe.

Ez az ősi gabonaféle képezte az emberiség alapvető élelmiszerellátásának alapját. Előnyei a hagyományos búzával szemben, hogy sokkal igénytelenebb, mind talajra, mind éghajlatra. Hegyvidékeken mintegy 900 méteres tengerszint feletti magasságig sikerrel vethető, és a decemberi vetést is eltűri. Betegség nem, vagy csak ritkán támadja meg; többek között ellenáll az anyarozsnak, a gyökérrothadásnak és a pelyvabarnulásnak. A gyomnövényekkel szemben is jobban bírja a versenyt. Emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra is jól felhasználható. Hátránya az alacsonyabb terméshozam.Ma már csak kisegítő szerep jut neki.

TörténeteSzerkesztés

Az alakor kis-ázsiai őshazájából indult „hódító útjára”, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt. Termesztése szinte az európai termelőgazdálkodás kialakulásával egyidős: nyoma a neolitikum óta Európában és Magyarországon is kimutatható. Itthon a 19. századig termesztették, véglegesen csak a nagyüzemi birtokok kialakulásával szorult ki a termelésből. Szerencsére az ország egyes sporadikus területein, ha nagyon kis tételekben is, még az utóbbi időben is termesztettek valamennyi alakort. Ez a háttér biztosította a nemesítők számára, hogy sikeres kutatási programokat alakíthassanak ki és kísérletezzenek új fajták kitenyésztésével. Napjainkban az ökológiai- és biogazdálkodás terjedése miatt újra egyre több helyen vetik, valamint új fajtákat nemesítenek.

FelhasználásaSzerkesztés

Az alakorból kiváló minőségű liszt készíthető, mely sárgás színezetű. Az alakor lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma igen magas, szénhidrát-tartalma alacsony. Több növényi zsírt, foszfort, nátriumot, béta-karotint és piridoxint tartalmaz, mint a modern búzák.[4] Ideális gabona a modern „reformkonyhához”. A belőle készített étel könnyen emészthető. Erdélyben ősi lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle; az így sütött kenyér íze a Svájcban divatos „dióskenyérre” hasonlít. Sok helyen azonban inkább rizshez hasonlóan főzik, vagy kását készítenek belőle, mivel kenyérkészítésre kevéssé alkalmas.[5]

Állati takarmányként főleg sertést és lovat etetnek vele. Az alakorral etetett sertések jól gyarapodnak és nem válnak zsírossá. Néhányan úgy tartják, hogy a lovaknak ettől „sajátos tulajdonságaik vannak”.

Szalmája igen szívós, tartós, így nemcsak házfedésre, almozásra és kötözésre felel meg kiválóan, hanem még kalapkészítésre is.

Egy kutatás[6][7] igazolta az alakor jelentős allelopatikus hatását, amit a kísérletben részt vevő alábbi gyomnövényekkel szemben fejtett ki: ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), tarackbúza (Agropyron repens), komlós lucerna (Medicago lupulina), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense). A kutatás azt is igazolta, hogy megfelelő vetéssűrűség esetén az alakor a bevetett területen alkalmas a parlagfű visszaszorítására.

Az alakor malátázva (vagy malátázás nélkül enzimek hozzáadásával) sörfőzés alapanyaga is lehet. A mérések alapján[8] a belőle készült sör magasabb nyomelem- és antioxidáns-tartalommal bír, mint más sörök.

A fedett gabonák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy érés közben a mag nem válik el a külső héjától, így nehéz hántani.[4]

FajtákSzerkesztés

Alacsony termésátlaga miatt termesztése visszaszorult. Egészséges ételként azonban van piaca. Egyes helyeken változatlanul népszerű, így például Franciaország, Olaszország, a volt Jugoszlávia, Marokkó, India, és Törökország egyes vidékein.[4] Spanyolországban juhok takarmányozására is felhasználják. Akár 150 cm magasra is megnő. A reális termésátlag homokos talajon 1,2-2,1 tonna/hektár.[9]

Magyarországon az utóbbi időben nemesítési munkálatok folynak. Alakor fajtajelöltek:[10]

Néhány magyar nemesítésű fajtajelölt, és tulajdonságaik:
Alakor fajtajelöltek Termés (t/ha) Fehérje tartalom (%) Nedves sikér Kenyértérfogat Lutein tartalom (μg/g) Összes karotin-tartalom (μg/g) Tokol-tartalom (μg/g) Tokotriol/Tokol arány
MvGB 140 4,6 15,3 40,1 676 6,9 7,9 72,2 3,3
Mv Alkor 5,0 17,1 50,1 755 8,5 9,6 78,8 3,6
MvGB 794 4,3 14,1 - - 6,6 7,6 73,9 3,8
MvGB 347 3,4 22,5 - - 7,8 8,7 82,5 4,4
Mv Regiment (őszi búza) hasonlításként 6,7 13,2 32,8 731 1,7 1,8 60,6 1,5

Az Mv Alkor (előzőleg MvGB 4 fajtajelölt) fajta minősítést kapott 2008-ban.

A fajtajelöltek lényegesen magasabb mennyiségben tartalmaznak pro-A vitamint (lutein) és az E vitaminokat (tokolok), mint a kontroll őszi búza, és az élettani vizsgálatokban igen fontos tokotriol/tokol arány is lényegesen kedvezőbb, mint a szokványos búzafajtában.

Nagyüzemi gazdálkodásban is realizálhatóak ezek az értékek, így a biogazdálkodásban az alakor kiemelt helyet kaphat a funkcionális élelmiszer alapanyag előállításban.

Az alakor sótolerancia génjét sikerült a durumbúzába is átvinni.[11]

Glutén toxicitásSzerkesztés

Az alakor búza más búzafajokhoz hasonlóan olyan glutént tartalmaz, amely az autoimmun gluténérzékeny (lisztérzékeny) emberek szervezetében létrehoz egy olyan autoimmun folyamatot, aminek következtében súlyos egészségkárosodást szenvedhetnek. A nem autoimmun gluténérzékeny és a búzaallergiás embereknél is rosszullétet okozhat valamennyi búzafajtából készült termékekkel, így az alakorral történő kontaktus is.

Egyes vizsgálatok szerint az alakor búzában található gliadin fehérje kevésbé ártalmas a lisztérzékenységben szenvedőkre. [12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza: Alakorfajták az ökológiai gazdálkodásban. Biokultúra, XXIII. évf. 3–4. sz. (2012) 20–23. o. (php) Hozzáférés: 2014. április 2
  2. "Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkori rétegéhez" in: Szabó T Attila: Anyanyelvünk életéből – válogatott tanulmányok és cikkek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1970. Interneten: első- és második részlet.
  3. Weiss, Ehud and Zohary, Daniel (October 2011), "The Neolithic Southwest Asian Founder Crops: Their Biology and Archaeobotany", Current Anthropology, Vol 52, No. S4, pp. S239-S240. Downloaded from JSTOR
  4. a b c Stallknecht, G. F., Gilbertson, K. M., and Ranney, J.E. (1996), "Alternative Wheat Cereals as Food Grains: Einkorn, Emmer, Spelt, Kamut, and Triticale" in J. Janick (ed, Progress in New Crops, Alexandria, VA: ASHA Press, pp. 156-170
  5. Hopf, M.; Zohary, D.. Domestication of Plants in the Old World: The Origin and Spread of Cultivated Plants in West Asia, Europe, and the Nile Valley, 3rd, Oxford, Oxfordshire: Oxford University Press, 33-43. o. (2000). ISBN 0-19-850356-3 
  6. Bartl Katalin – Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatása szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia L.). Témavezető: Szabó T. Attila binet-biotar.vein.hu (BioTár Electronic) (2005) (Hozzáférés: 2014. ápr. 2.) (htm)
  7. XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia – Biológia szekció – 2005: Bartl Katalin, Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatásának vizsgálata szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfûre (Ambrosia artemisiifolia L.). biol-otdk2005.pte.hu. Pécs (2005. márc. 21.) (Hozzáférés: 2014. ápr. 2.) arch
  8. Alakor sör. alkobeerprojekt.hu (Alkobeer Projekt Konzorcium 2009-2014) (Hozzáférés: 2014. ápr. 2.) arch
  9. Anbauhinweise zum Einkorn. www.darzau.de. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  10. Alakor fajtajelöltek
  11. World Breakthrough On Salt-Tolerant Wheat”, 2012. március 11. 
  12. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4488568/

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés