Kelebia (Szerbia)
Kelebia (szerbül Келебија / Kelebija, horvátul Kelebija) falu a Délvidéken, Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben. Kelebia Szerbiában az ország legészakabban fekvő települése, közvetlenül a szerb-magyar határ mentén. 1978 óta határátkelőhely működik itt, amely a magyar oldalon Tompa-Kelebia néven ismert.
| Kelebia (Kelebija) | |
 | |
| A katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bácskai |
| Község | Szabadka |
| Irányítószám | 24104, 24205 |
| Körzethívószám | (+381) 24 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1998 fő (2020) +/- |
| Magyar lakosság | 1275 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 34′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kelebia témájú médiaállományokat. | |
Magyarországon is van egy Kelebia nevű település, ugyanis az 1920-ban véglegesült új államhatár kettévágta a Kelebia-puszta nevű népes tanyavilágot; ezt követően a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki.
Neve szerkesztés
Az „Alsókelebia” elnevezést főleg Magyarországon használják, megkülönböztetésül, hogy a határ déli oldalán lévő települést értik alatta. A Vajdaságban a helyiek csak ritkán illetik a falut ezzel a névvel.
Története szerkesztés
A Kelebiai-tó délnyugati részét a helyiek Templomhegynek nevezik, ahol régészek egy középkori templom nyomait és egy temető maradványait tárták fel.
Kelebiát 1297-ben említik először Simon Filins Wasa de Kelyb nemes kapcsán. A török hódoltság alatt elnéptelenedett vidéket (pusztát) a felszabadulás után, 1702-ben csatolták Szabadkához. Egy 1783-as térkép szerint régi, a középkorban is ismert utak haladtak a mai falu területén keresztül Baja, Tataháza, Mátéháza, Mélykút és Halas felé. Ezek az utak mentén a 19. században a tanyák már sorokat alkottak, így alakult ki többek között az Akasztai, Belső, Csajkás, Kertész, Kernyájszky (a mai Szerb), Mácsai sor. Az alsókelebiai tanyák a 20. század közepére váltak összefüggő településsé, főleg miután elkészült a népes tanyavilág számára épített impozánsabb katolikus templom (1937). A templom felszentelése felgyorsította a faluképződést, ugyanis a távoli szállások helyett sokan inkább a templom közelében építették fel családi házukat. A templom Molczer Károly tervei alapján készült Lajčo Gršić kivitelezésében. Ünnepe az Apostolok küldetése napján van (július 16.).
Népesség szerkesztés
A 2002-es népszámlálás adatai:
| Nemzetiség | fő | % |
|---|---|---|
| magyarok | 1275 | 58,80 |
| szerbek | 367 | 16,92 |
| horvátok, bunyevácok | 271 | 12,49 |
| jugoszlávok | 102 | 4,70 |
| egyéb | 32 | 1,45 |
Képek szerkesztés
-
A templom homlokzata az építés évével -
Magyar táncok a templom előtt
Külső hivatkozások szerkesztés
- Kelebia Ménes (szerbül)
