Alsókomárnok
Alsókomárnok (szlovákul: Nižný Komárnik) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
| Alsókomárnok | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Rang | község |
| Polgármester | Mária Turišinová |
| Irányítószám | 090 05 (pošta Krajná Poľana) |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | SK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 178 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 370 m |
| Terület | 12,38 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″ | |
| Alsókomárnok weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókomárnok témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Felsővízköztől 15 km-re északkeletre, a Ladomér-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
A falu a 17. század elején a vlach jog alapján keletkezett, első írásos említése 1618-ból származik „Also Komarnik” néven. Makovica várának uradalmához tartozott. Lakói a 17. században favágással, fazsindely készítéssel foglalkoztak. 1787-ben 32 házában 237 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Komárnyik. Két tót falu Sáros Várm. földes Uraik G. Áspremont Uraság, lakosaik katolikusok, többen ó hitűek, fekszenek Zboróhoz más fél mértföldnyire, harmitzadgya is van egyiknek; határbéli földgyeik soványasok, fájok mind a’ két féle, ’s legeljök is elegendő van, vagyonnyaik selejtesek, marhákkal kereskedést indíthatnak.”[2]
1828-ban 33 háza volt 253 lakossal. Kiterjedt erdei a 19. században Vestphalen gróf birtokában voltak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Komárnik, Sáros v. 2 egymáshoz igen közel fekvő orosz falu, a gallicziai és zempléni határszéleken, a makoviczi uradalomban: 69 romai, 440 g. kath., 18 zsidó lak. Alsó-Komarnyikon postahivatal van. Határuk sziklás, sovány; erdejük igen nagy; szarvasmarhát sokat tartanak.”[3]
1863-tól gőzfűrész működött a településen. 1880 és 1910 között sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. A falu az első világháborús harcokban majdnem elpusztult. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
1944 őszén súlyos harcok dúltak itt szovjet és német csapatok között, melyekben a település nagy károkat szenvedett.
Népessége szerkesztés
1910-ben 307, többségben ruszin lakosa volt (220 fő: 71,7%), jelentős német kisebbséggel (53 fő: 17,3%). Magyar 13 (4,2%), tót azaz szlovák 3 (1%) élt a faluban. Egyéb nemzetiséghez 18-an tartoztak.
Nevezetességei szerkesztés
- A falu Volodimír Sičinský építész tervei alapján 1938-ban épített görögkatolikus fatemplomáról híres. Benne 18. századi ikonosztáz látható, mely Tőketerebesről származik.
- Határában van az Északkeleti-Kárpátok legalacsonyabb hágója, a Duklai-hágó. Itt vezet át a fontos kereskedelmi út Lengyelországba.
- Szabadtéri múzeuma van.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
