Alsószivágy
Alsószivágy (románul Asuaju de Jos) falu Romániában, Máramaros megyében.
| Alsószivágy (Asuaju de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Felsőszivágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőszivágy |
| Irányítószám | 437016 |
| SIRUTA-kód | 107109 |
| Népesség | |
| Népesség | 307 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 196 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 13′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 13′ 23″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Máramaros megyében, Felsőszivágytól délkeletre, Felsőszivágy és Bükkörményes között fekvő település.
Nevének eredete szerkesztés
A település régi Aszuágy neve a magyar aszó (száraz) völgy; időszakos vízfolyás és az ágy (meder) főnév összetételéből ered.
Története szerkesztés
Alsószivágy, vagy régi nevén Aszuág, Aszuágy nevét 1391-ben említették először az oklevelek. A települést a szomszédos Felsőszivágy településsel együtt Középszolnok vármegyéből csatolták e megyéhez.
Nevét az idők során többféle formában írták, így 1391-ben Izlaug, 1394-ben Iziuagh, 1394-ben Also Azywagh 1569-ben Alsozywagy, 1595-ben Also Ziwagh néven.
Az Erdőalja kerülethez tartozó két királyi falut Alsó- és Felsőszivágyot 1390 után Mária királynő Szász fiainak; Balknak, Drágnak és Jánosnak adományozta.
1391-ben Zsigmond király parancsára beiktatták a két Aszuágy birtokába Balk és Drág vajdákat, máramarosi és ugocsai ispánokat is új adomány címén.
1424-ben Bélteki Balk fiának Sandrinnak fiai: János és László, valamint Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoztak. Alsó- és Felsőaszuágy Drágnak és fiainak: Györgynek és Sandrinnak jutott.
1475-ben a település a Drágfiak birtokaihoz tartozott.
1569 előtt a Báthoryak voltak birtokosai, azonban 1569-ben János Zsigmond a hűtlenségbe esett Báthory György birtokát Felsőszivággyal együtt idősebb Gyulafi Lászlónak adományozta.
1797-es összeíráskor Alsószivágy birtokosai báró Bornemissza József, gróf Bethlen Sámuel, gróf Gyulai József, Bethlen Gergely, Toroczkai Ágnes és Teleki Imre voltak.,
1847-ben végzett népszámláláskor Alsószivágynak 902 lakosa volt, melyből 900 görögkatolikus és 2 izraelita.
A trianoni békeszerződés előtt Alsószivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus fatemploma 1772-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Népviselet, népszokások szerkesztés
Alsószivágy lakosainak téli felső ruhája a gallértalan fehér guba volt.
Források szerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés
- Németh Péter: A középkori Szatm. m. települései a XV. sz. elejéig. ISBN 978-963-7220-63-0