Főmenü megnyitása

Felsőszivágy falu Romániában, Máramaros megyében.

Felsőszivágy (Asuaju de Sus)
Josephinische Landaufnahme pg005.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang községközpont
Irányítószám 437015
SIRUTA-kód 107092
Népesség
Népesség1043 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőszivágy (Románia)
Felsőszivágy
Felsőszivágy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 34′ 21″, k. h. 23° 10′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 21″, k. h. 23° 10′ 39″

FekvéseSzerkesztés

Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, Felsőberekszó és Alsószivágy között fekvő település.

TörténeteSzerkesztés

Felsőszivágy nevét az oklevelek 1424-ben említették először Felsewazywagh néven.

1569-ben a település a Szilágycsehi vár birtokai közé tartozott.

Báthory György hűtlensége után a birtokot Alsószivággyal együtt János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta.

Az 1797. évi összeíráskor Felsőszivágy birtokosai báró Bornemissza József és gróf Teleki Imre voltak.

1847-ben 1400 lakosából 1050 fő görögkatolikus, 10 izraelita volt.

1890-ben 1400 lakosából 35 magyar, 2 tót, 1362 oláh, 1 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 3, görögkatolikus 1338, református 30, izraelita 29 fő volt. Házainak száma 285 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Felsőszivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

NevezetességekSzerkesztés

  • Görögkatolikus temploma 1720-ban épült.

Népviselet, népszokásokSzerkesztés

Felsőszivágyon a férfiak juhbőrből készült ujjast viseltek, melyet színes pántok és harasztvirágok díszítenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordtak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó díszítette. Lábbelijük rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készített és szíjjal kötött fel. Csizmát csak ünnepnapokon és sáros időben viseltek. A legények posztókalapján műbokréta lobogott.

A fiatal nők és lányok házi vászonból készült, ünneplő ruháját csipkével és hímzéssel díszítették.

ForrásokSzerkesztés

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)