Felsőszivágy
Felsőszivágy falu Romániában, Máramaros megyében.
| Felsőszivágy (Asuaju de Sus) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Felsőszivágy |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437015 |
| SIRUTA-kód | 107092 |
| Népesség | |
| Népesség | 810 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 200 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 34′ 01″, k. h. 23° 10′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 01″, k. h. 23° 10′ 56″ | |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, Felsőberekszó és Alsószivágy között fekvő település.
Története szerkesztés
Felsőszivágy nevét az oklevelek 1424-ben említették először Felsewazywagh néven.
1569-ben a település a Szilágycsehi vár birtokai közé tartozott.
Báthory György hűtlensége után a birtokot Alsószivággyal együtt János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta.
Az 1797. évi összeíráskor Felsőszivágy birtokosai báró Bornemissza József és gróf Teleki Imre voltak.
1847-ben 1400 lakosából 1050 fő görögkatolikus, 10 izraelita volt.
1890-ben 1400 lakosából 35 magyar, 2 tót, 1362 oláh, 1 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 3, görögkatolikus 1338, református 30, izraelita 29 fő volt. Házainak száma 285 volt.
A trianoni békeszerződés előtt Felsőszivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus temploma 1720-ban épült.
Népviselet, népszokások szerkesztés
Felsőszivágyon a férfiak juhbőrből készült ujjast viseltek, melyet színes pántok és harasztvirágok díszítenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordtak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó díszítette. Lábbelijük rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készített és szíjjal kötött fel. Csizmát csak ünnepnapokon és sáros időben viseltek. A legények posztókalapján műbokréta lobogott.
A fiatal nők és lányok házi vászonból készült, ünneplő ruháját csipkével és hímzéssel díszítették.
Források szerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés
.svg){kind=small}