Andrássy György

Krasznahorkai és csíkszentkirályi gróf Andrássy György (Kassa, 1797. február 5. – Bécs, 1872. december 19.) császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, Magyarország főpohárnokmestere, a Tiszai Vaspályatársaság és a Felső-magyarországi Bányamívelő Egyesület elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Andrássy György
Magyar Királyság Országbírója
Hivatali idő 1860. április 9. – 1863
Előd	Apponyi György
Utód	Mailáth György
Született	1797. február 5. Kassa
Elhunyt	1872. december 19. (75 évesen) Bécs
Házastársa	Königsegg-Aulendorfi Franciska
Gyermekei	Andrássy Dénes
Foglalkozás	pohárnok politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy György témájú médiaállományokat.

Élete

Andrássy György portréja a Vasárnapi Ujságban

A Magyar Tudományos Akadémia, korábbi nevén a Magyar Tudós Társaság egyik alapítója 10 500 forinttal; alaprajzának országgyűlési megerősítésekor 1830. november 17-én ő is a kihirdetett igazgatótanács tagjainak sorában volt; 1832. március 10-én választatották a II. (bölcseleti és történeti) osztály tiszteleti tagjává. Az 1827-ben alakult Pályafutási Társaság alakító bizottságában tevőleges részt vállalt, amikor pedig az 1830. június 11-én tartott alakító gyűlésen, Állattenyésztő Társasággá szerveződött át, választott tagjává, egyszersmind titoknokává választották. E minőségében szerkesztette több éven át a Gyepkönyv (Jelentés a magyarországi Állattenyésztő Társaság munkálódásairól) című évkönyvet, 1830-ban Döbrentey Györggyel, 1831-ben Tasner Antallal, azután egyedül. 1835. június 8-án az Állattenyésztő Társaság Országos Magyar Gazdasági Egyesületté változott át. Ismét titoknokká választották, mely hivatalát 1836. november 14-éig viselte. Ekkor Angliába utazott. 1840. november 17-étől 1845. június 25-éig az egylet másodelnöke volt. 1838. augusztus 1-jén a Gömör és Kishont, 1842. szeptember 28-án pedig Sáros vármegye főispáni hivatalába iktatták be. A politika és a nemzetgazdaság terén való szereplése, különösen a Széchenyi lánchíd és a vasút létesítése körül, egybeesik Széchenyi István gróf működésével.

Leszármazottai

Aulendorfban (Baden-Württemberg, Németország) 1834. február 10-én vette feleségül Königsegg-Aulendorfi Franciska grófnőt (*Aulendorf, 1814. július 3.; †Bécs, 1871. április 22.). A házasságból két fiú- és két leánygyermek született:

• Mária Kajetana Franciska (*Krasznahorkahosszúrét, 1834. november 30.; †München, 1916. október 18.)
• Dénes István György Klement (*Krasznahorkahosszúrét, 1835. november 18.; †Palermo, 1913. február 26.)
• Erzsébet Mária Kajetana Franciska Georgina Neita (*Bécs, 1840. január 26.; †Budapest, 1926. október 2.)
• György Péter Klement István (*1846. január 24.; †Madeira, 1871. július 4.)

Munkái

• Gróf Andrásy György és gróf Széchenyi Istvánnak a budapesti hid-egyesülethez irányzott jelentése, midőn külföldrül visszatérének. Pozsony, 1833. (Még abban az évben 2. kiadásban jelent meg; német nyelven is kiadták ugyanott. Online)
• Budapestnek árviz ellen megóvásáról. Pest, 1845.

Még egy kis munkát irt Tasnerral együtt az Állattenyésztésről, hely és év nélkül.

Arcképe Eybl rajza után Leykum A. kőnyomatában megjelent Bécsben 1842.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.   (kivéve a Leszármazottai fejezetet)