Wikipédia

Antiszemitizmus a mai Magyarországon

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 8.

1945 után Európában egy új közmegegyezés formálódott. A nyugati világ meghatározó, véleményformáló erői a szélsőjobboldali antiszemitizmus minden megnyilvánulását elítélték, amelynek a legszélsőségesebb formáit büntetik is.[1] A második világháborút követően nem volt megfigyelhető a klasszikus értelemben vett antiszemitizmus Magyarországon sem. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a szocialista és kommunista politikai elit az antiszemitizmust az ellenségnek tekintett fasiszta-hungarista ideológiával kötötte össze, és ennek megfelelően a 2. világháború után minden ehhez köthető irodalmat igyekezett megsemmisíteni. A Kádár-rendszerben – ellentétben a keleti blokk országaival – nem fordultak elő a zsidóság kivándorlását előmozdító anticionista kampányok.

Tekintettel a holokausztra és a zsidóság helyenkénti (Izrael vagy a nyugati világ felé mutató) migrációjára, napjainkban Magyarországon található Kelet-Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége. Másrészt a rendszerváltást követően egyes elképzelések szerint számottevő zsidó reneszánsz zajlott,[2] mely magában foglalta a zsidó identitás hangsúlyozottabb felvállalását, egyes körökben a zsidóság nem csupán vallási, hanem nemzetiségi meghatározását,[3] végezetül az egyes véleményformálók által zsidó nacionalizmusként emlegetett irányzat megjelenését.[4] A fentiek ellenére a magyarországi antiszemitizmust elsősorban társadalmi és gazdasági okokra vezetik vissza, miközben alábecsülik az egymással konkuráló identitások jelentőségét, hiszen a zsidóság csoporttudatának a Kádár-korhoz képest hangsúlyozottabb felvállalása is kiválthatott unszimpátiát.

1989-ben, a rendszerváltáskor, vagyis a kommunizmusból demokráciába való átmenet és az ehhez kapcsolódó szólásszabadság megjelenésének következtében antiszemita hangok is felbukkantak a közbeszédben. A jelenség magyarázatára több lehetséges elmélet született: a gyors gazdasági és szociális változások okozták az antiszemita nézetek terjedését, vagy az addig rejtett zsidóellenesség került felszínre a szabadságjogok érvényesülésének következményeként.[5][6] Egyes baloldali magyarázatok az ideológiai, kulturális és emlékezetpolitikai szempontok helyett az un. neokapitalizmus során megjelenő szociális-gazdasági problémákra adott reakcióként értékelték az antiszemitizmust, más elképzelések bűnelkövetőkre és áldozatokra osztották a társadalmat.[7]

A posztkommunista időszak antiszemitizmusa a közélet perifériáján jelentkezett; a szélsőjobboldal, illetve radikális jobboldal a nyomtatott sajtó eltérő politikai kötődése miatt a kilencvenes években kevés helyen hallatta a hangját,[8] a kétezres évekbeli megerősödésük pedig sokkal inkább az internetes oldalaknak köszönhető. A közéletben részt vevő kommunistaellenes értelmiségiek (mint például Csurka István) által vezetett fórumoknak tulajdonítottak antiszemita tendenciákat.[9][10] A zsidóság és a kommunizmus összekapcsolása mellett megjelent a holokauszt relativizálása vagy teljes tagadása is, és a pénzügyi válsággal párhuzamosan pedig újra megjelentek a „zsidó bankszektorra” vonatkozó utalások.[9] A nyugati baloldal iszlámbarát és Izraellel szemben kritikus hangját Magyarországon a radikális jobboldal képviseli. Egyes felmérések szerint ugyanakkor a zsidó összeesküvést valósnak tartók baloldaliak aránya nem marad el sokkal a Jobbik szavazóitól.[11]

Egyes vélemények az 1990-es évek eseményeivel szemben az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni agresszió növekedésével számolnak. A 2010. áprilisi országgyűlési választásokon a szavazatok 17%-át megszerző Jobbik és a hozzá kötött szubkultúra kritizálásával szemben tény, hogy a jobbközépnél radikálisabb politikai erők sohasem váltak Magyarországon kormányzati tényezővé. További tény, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban a radikális nacionalista szervezetek aktívabbak és korlátozás nélkül működhetnek.[12]

Elemzések

szerkesztés

Adatok

szerkesztés

1994 és 2006 között a felnőtt lakosság 10-15%-a volt előítéletes a zsidókkal szemben. Az antiszemitizmusra rájátszó érzelmeket politikai célokra is felhasználták: a zsidóellenes hangok jellemzően a választási években növekedtek meg, hogy aztán a választásokat követően a korábbi szintjükre essenek vissza. A trend 2006-ban változott meg, 2009 óta a kutatások az előítéletek folyamatos növekedését mutatják.[5]

Antiszemita vélemények támogatottsága, 1994-2021[5][13]
% Év
1994 1995 2002 2006 2011 2021
A zsidó értelmiség irányítja a médiát és a kulturális életet Teljesen egyetért 12 - 13 12 14 -
Egyetért 18 - 21 19 21 -
Létezik egy titkos zsidó hálózat, ami a politikát és a gazdaságot irányítja Teljesen egyetért 9 - 8 10 14 -
Egyetért 14 - 14 17 20 39
A legjobb az lenne, ha a zsidók elhagynák az országot Teljesen egyetért 11 5 5 3 8 -
Egyetért 12 5 6 7 12 21
Bizonyos területen korlátozni kéne az ott dolgozó zsidók számát Teljesen egyetért 8 - 3 5 7 -
Egyetért 9 - 9 10 12 26
Jézus keresztrefeszítése a zsidók megbocsáthatatlan bűne Teljesen egyetért 15 23 8 8 9 -
Egyetért 11 23 9 12 12 26
A zsidó nép szenvedése Isten büntetése Teljesen egyetért 12 17 7 7 5 -
Egyetért 12 17 10 7 9 -
A zsidók hajlamosabbak gyanús üzelmeket használni annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak Teljesen egyetért - - - 8 9 -
Egyetért - - - 13 17 -
A magyarországi zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint Magyarországhoz Teljesen egyetért - - - 8 12 -
Egyetért - - - 15 15 -

A Rágalmazás Elleni Liga (Anti-Defamation League, ADL) nevű zsidó szervezet 2012 januárjában végzett felmérése szerint tíz európai országban - köztük Magyarországon is - zavaróan magas az antiszemitizmus szintje. Az adatok szerint 63% volt azon emberek aránya, akik „valószínűleg igaznak” minősítettek 4-ből legalább 3 antiszemita sztereotípiát. Ugyanezen emberek aránya 2009-ben 47%, 2007-ben pedig 50% volt. „Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban az antiszemita hozzáállás aránya kiemelkedő, és a politikai, civil és vallási vezetők komoly válaszáért kiált” - mondta Abraham H. Foxman, az ADL nemzeti igazgatója.[14] Abraham H. Foxman véleménye szerint „a zsidókról negatív nézeteket vallók magas aránya zavaró. A kommunizmus leomlása után azt reméltük, hogy a hasonló antiszemita hozzáállás visszahúzódik, és nem növekszik”.[15]

Társadalompszichológiai elemzés

szerkesztés

A kutatók megosztottak abban a kérdésben, hogy a posztkommunista antiszemitizmus – ami a Nyugat-orientáltság és a különállást preferáló nacionalizmus közötti szakadék hátterében áll – vajon valóban a politikai mozgósítás kulcsszereplőjévé váló kulturális jelszó lett-e Magyarországon. Ha szélesebb körben vizsgáljuk a történelmi zsidóság szerepét az „elnyugatiasodásban”, Karády Viktor szerint a zsidókhoz való viszony az egyik fő forrása a jelenkori ideológiai megosztottságnak.[7] Ezzel szemben Kovács András szociológus szerint nem csak az antiszemiták arányának növekedésére fontos felhívni a figyelmet, hanem a nézeteiket politikai kontextusba ágyazókra is. Kovács szerint a kortárs antiszemitizmus – mellyel a Jobbikot hozza összefüggésbe – nem változott az elmúlt évtized során; bizonyos gondolkodásmódok, mint az idegengyűlölet szorosan összefüggnek az antiszemitizmussal, jelezve annak befolyását. Sőt, korábbi kutatások kimutattak némi összefüggést az antiszemitizmus, valamint a demográfiai és gazdasági mutatók között is, a különböző régiókban tapasztalható nehézségek és a Jobbik támogatottsága korrelál.[5] Ezek a kimutatások vezettek Kovács azon feltételezéséhez, mely szerint az antiszemitizmus a szélsőjobboldaliságnak következménye és nem magyarázata; ezen elképzelés az antiszemita nyelvezet elutasítóit a jelenlegi politikai intézmény támogatóiként interpretálta.[5] Az antiszemita diskurzustól függetlenül érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a politikailag korrekt megfogalmazás az „inkorrektnek” minősített gondolatok elfojtásához vezethet, a problémákat elkendőző „hallgatási spirálba” húzva a közbeszédet.[16][17]

A szociálpszichológia jelenlegi modellje alapján megvizsgálva a zsidóellenes előítéleteket a mai Magyarországon,[18] Bojan Todosijevic és Enyedi Zsolt – a Theodor Adorno által létrehozott F-skálára építve – az alábbiakat állapították meg:[19]

  1. Az antiszemita magatartás egymástól függetlenül, hozzátevőlegesen egyenlő arányban kapcsolódik a tekintélyelvűséghez és a szülők magatartásához.
  2. A tekintélyelvűség tűnik a legfontosabb meghatározó tényezőnek mind a szülők, mind a gyerekek antiszemita magatartásában.
  3. A társadalmi mobilitás az antiszemitizmus növekedéséhez vezethet.

Antiszemitizmus a szubkultúrában

szerkesztés

Az antiszemitizmus nem volt annyira központi fontosságú a nyolcvanas évek nacionalista szubkultúrájában, mint az sokan állítják (az első magyar skinhead[20] zenekar a cigányokat, arabokat és a román nemzetiségpolitikát bírálta.[21]). A rendszerváltozást követően lehetővé vált az eddigi internacionalista politika diskurzustól különböző ideológiák felvállalása. A kétezres években megerősödő radikális jobboldal elsősorban a trianoni béke revízióját és a határon túli magyarok érdekképviseletét helyezte középpontba, ehhez társult a globalizáció-ellenesség. Magyarországon ma a nacionalizmuson túlmutató, neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok (pl. a Pax Hungarica Mozgalom, Magyar Nemzeti Arcvonal) száma és súlya csekély. Lánczi András politológus 2002-ben úgy vélte, hogy Magyarországon nincs szélsőjobboldali párt, hozzátéve, hogy „szélsőjobbos mozgalmi csoportok” viszont léteznek.[22] A helyzet 2002 óta az internet robbanásszerű elterjedésével és a Jobbik Magyarországért Mozgalom megjelenésével megváltozott, ugyanakkor a nagyközönség és a politikai oldalak számára vitatott a fenti párt ideológiai besorolása,[23][24] hiszen egyes nézetek a Jobbik politikájának baloldali vonatkozásait emelték ki.[25]

A szubkultúra részét képezi több, nemzeti rockot képviselő együttes, melyek vagy illegális koncerteken, vagy a liberálisnak tekintett Sziget Fesztivál ellenében létrehozott Magyar Sziget fesztiválon léptek fel. Az eseményeken tiltott szimbólumok, egyenruhák, dalszövegek, zászlók is megjelennek. A szubkultúra egyes hívei az ősi magyar kultúrát emelik fel és néhányan a saját szinkretista vallásukat követik, ami egyesíti a kereszténység előtti magyar pogányságot a kereszténységgel. A szubkultúra másik szegmense a nemzeti hobby egyesületek, mint például a „gój motorosok” és a „szkíta motorosok”. Megjegyzendő, hogy a zsidóellenesség csak egy részét teszi ki a fenti politika erők világképének, melynek hangsúlyos elemeit napjainkban a kapitalizmus- és elitellenesség, az euroszkepticizmus, illetve a demográfiailag növekvő cigánysággal összefüggésbe hozott bűnözés elítélése, illetve a magyarországi bevándorlás elutasítása jelenti.

Antiszemita diskurzus

szerkesztés

Az anticionizmus kérdése, mely a kommunista időszak alatt jelen volt a médiában, de egyes értelmiségiek szerint csekély társadalmi hatást ért el,[26] 1989 után is jelentkezett. Egyes vélemények szerint az anticionizmus antiszemita retorikát takar. Gadó János, a Szombat című zsidó folyóirat szerkesztője szerint az antiszemitizmus a baloldalon is egyre növekvő probléma, ami Izrael államának kritizálásával leplezi magát, utóbbit elnyomó, rasszista, a palesztinok jogait lábbal taposó államnak tartva.[27] Ezzel szemben megjegyezhetjük, hogy Izrael politikáját ortodox zsidók és baloldali zsidó értelmiségiek, mint Noam Chomsky is kritizálták, a palesztinokkal való bánásmódot pedig többek között a Nobel-békedíjas Jimmy Carter hasonlította az apartheid-rendszerhez. Magyarországon az Izraellel szemben kritikus hangok Simón Peresz 2007. október 10-én, egy tel-avivi gazdasági kamarai rendezvényen elmondott, Magyarország felvásárlásával kapcsolatos beszéde kapcsán erősödtek meg. A Máárív napilap által közölt kijelentés radikális jobboldali vélemények szerint igazolta azt a tézist, mely szerint „új honfoglalás” zajlik Magyarországon.[28][29][30][31]

A rendszerváltást követő években a zsidókérdés teret kapott a szélsőjobboldali újságok és rádiók körében, de ezek a közvéleményre csak mérsékelt hatással bírtak.[9] Ekkor jelent meg témaként a pártállam egyes zsidó származású – de nem feltétlenül zsidó identitású – vezetői felelősségének kérdése (apák és fiúk). A kilencvenes évek elejét ezen kívül kiterjedt médiaháború jellemezte, mely során a balliberális média – mint az 1990-es „hordóbotrány” esetében[32] vagy a Göncz Árpádot fogadó 1992. október 23-ai füttykoncertkor[33] – a vélt vagy valós antiszemita tendenciákat címoldalon közölte. A korabeli Magyarországon meghatározónak számító politikai korrektség miatt a zsidóságot annak kritikusai sokszor nem nevezték néven (pl. galíciaiak, magukfajták). Ugyanakkor egyes zsidó és nem-zsidó közösségek szerint az antiszemitizmus a kétezres években jelentősen megerősödött Magyarországon és az antiszemita, rasszista fogalmazásmód elfogadottabbá vált a közbeszédben is. Ez leginkább a médiában és az utcai köznyelvben nyilvánul meg, az antiszemita retorika a közbeszédben pedig nagyrészt a választási kampányok időszakában erősödik fel.[34]

Több esetben antiszemitának minősítettek egyes személyeket, mely nem csupán az illető személyét és életművét sérti, hanem a közéletet és médiát parttalan vitákkal terhelte. Jellemző példája ellen a Romsics Ignác ellen Gerő András által megfogalmazott antiszemita-vád.[35][36]

A magyarországi zsidók viszonya az antiszemitizmussal

szerkesztés

1999-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Kisebbségkutató Intézete felmérést végzett a magyar zsidók között, melyben arra voltak kíváncsiak, hogy a zsidók milyen módon és milyen mértékben érzékelik az antiszemitizmus terjedését. A válaszadók 32 százaléka csak kismértékű jelenkori antiszemitizmust tapasztalt, 37 százalék úgy gondolta, az antiszemitizmus nagy mértékeket ölt és 31 százalék válaszolta, hogy a zsidógyűlölet mértéke a két végpont között helyezkedik el. Arra a kérdésre, hogy az antiszemitizmus mértéke növekedett, vagy csökkent-e az elmúlt időszakban, a kérdezettek 63 százaléka előbbit jelölte meg válaszában. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a válaszadók a véleményüket sokkal inkább a média híradásai, mintsem személyes tapasztalat alapján alakították ki.[37]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Oláh Lajos: Az antiszemitizmus története. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 29.)
  2. ↑ Papp Richárd: Van-e zsidó reneszánsz? Kulturális antropológiai válaszlehetőségek egy budapesti zsidó közösség életének tükrében. Múlt és Jövő Kiadó, 2005.
  3. ↑ Népszabadság Online – Én is magyar zsidó vagyok! NOL, 2011. szeptember 19.
  4. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Új zsidó nacionalizmus. NOL, 2001. november 17.
  5. ↑ a b c d e Kovács, András (2012). „Antisemitic Prejudice and Political Antisemitism in Present-Day Hungary”. Journal for the Study of Antisemitism 4 (#2), 443–469. o. [2019. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 13.)  
  6. ↑ Vago, Raphael: HUNGARY – THE CASE OF A POST-COMMUNIST SOCIETY IN CRISIS. Stephen Roth Institute for the Study of Contemporary Antisemitism and Racism Tel Aviv University. [2012. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  7. ↑ a b Márkus, György G.: POLITICAL CLEAVAGES AND ANTISEMITISM IN HUNGARY. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  8. ↑ Kérdéses, hogy eszmetörténeti vagy politikaelméleti szempontból beszélhetünk-e egységes irányzatról. A politikai irányzathoz sorolható könyvek jelentős része az 1944–1945-ös emigráció kiadványainak utánnyomása volt, miközben a magukat radikális jobboldaliként meghatározók a Horthy-korszak politikáját, annak jobboldali ellenzékét, továbbá a Kádár-korban megtűrt intellektuális erőként működő, jelentős részben baloldali népieket is feltüntethették szellemi örököseik között.
  9. ↑ a b c Molnár, László: Anti-Semitism in Hungary. Jerusalem Center for Public Affairs. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
  10. ↑ Komorczy, Geza.szerk.: Selwyn Ilan Troen: Jewish Hungary Today: The Jewish Culture Heritage in the Contemporary Culture of Hungary, Jewish Centers and Peripheries: Europe Between America and Israel Fifty Years After World War II. New Brunswick, New Jersey: Transaction Publishers, 138–140. o. (1999). Hozzáférés ideje: 2013. június 22. 
  11. ↑ A Jobbik táborában továbbra is erős az antiszemitizmus. Political Capital blog, 2014. július 4.
  12. ↑ Gárdák körgyűrűjében Magyarország.[halott link] Magyar Nemzet, 2007. szeptember 10.
  13. ↑ Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség (magyar nyelven). telex, 2021. november 14. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  14. ↑ ADL Survey In Ten European Countries Finds Anti-Semitism At Disturbingly High Levels. ADL. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  15. ↑ ADL Survey In Six European Countries Finds Anti-Semitic Attitudes Up: Most Believe Jews More Loyal to Israel Than Home Country. ADL. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  16. ↑ Szerecz György: Beszédpótcselekvés Archiválva 2011. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Kontextus – Filológia – Kultúra. (Tanulmányok). Konferencia-jegyzőkönyv, PDF, 47–55. oldal.
  17. ↑ Sz. Hegedűs Rita: Gondolatfoszlányok a PC, a megbélyegzés és a pszeudofaj kapcsolatáról. In: Kontextus - Filológia - Kultúra. (Tanulmányok). Konferencia-jegyzőkönyv, PDF, 69–75. oldal.
  18. ↑ Három lehetséges mód van az előítéletek megmagyarázására:
    • Személyiség – E szerint az elmélet szerint az előítéletek mélyen pszichológiai folyamatokba vannak beépülve – tudatosan és a tudat alatt. A megfelel ennek a megközelítésnek, hogy a tekintélyelvű személyiségek különösen hajlamosak elfogadni az általános rasszista antiszemita attitűdöket.
    • Szocializáció – Ez az elmélet nem a pszichoanalitikus alapokra épít, hanem az előítéleteket mint tanult magatartásformát értelmezi.
    • Csoport konfliktus – Ez az elmélet az előítéleteket csoportok közti képzelt vagy valós konfliktusok eredményének írja le.
    A modell szerint e három elmélet egymást kiegészítik és nem kizárják.
  19. ↑ Todisijevic, Enyedi, Zsoly andiy Bojan (2002). „Anti-Jewish Prejudice in Contemporary Hungary: A Socio-Psychological Casual Model”. Social Thought & Research 24, 313–341. o. (Hozzáférés: 2013. április 20.)  
  20. ↑ A szkinhedeknek baloldali és anarchista csoportjaik is léteznek.
  21. ↑ Skinheadek kontra Magyar Népköztársaság. Múlt-kor, 2013. június 13.
  22. ↑ „...én a MIÉP-et nem tekintem szélsőjobboldalinak. A magyar szélsőjobbnak jelenleg nincs pártképviselete, kisebb-nagyobb szélsőjobbos mozgalmi csoportok viszont léteznek. A MIÉP nacionalista párt, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Ráadásul a MIÉP eddig elfogadta a demokratikus játékszabályokat, még az EU-s választásokon is elindult” – „A magyarországi antiszemitizmus nem csak a jobboldal problémája” – Interjú Lánczi Andrással, In: Szombat, 18. évf. 1. sz. (2006. január), 10–12. o.
  23. ↑ Neonácinak nevezte a Jobbikot: Karsai pert vesztett első fokon – Hvg.hu, 2013. március 23.
  24. ↑ Nem neonáci, hanem náci párt a Jobbik Archiválva 2013. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Amerikai Népszava, 2013. április 14.
  25. ↑ Erősen balos párt a Jobbik. Index, 2009. 06. 15.
  26. ↑ „Ami több száz éve sem sikerült, azt a mi ragyogó diplomáciánk két hét alatt elvégezte: Magyarország antiszemita országból az elmúlt napokban filoszemita ország lett. Ezt most először érzem, ki tudja, tán Tiszaeszlár óta. [...] A parton a gyerekek, akik alkalomadtán bizony szépen zsidóztak, és akiknek a száján eddig a zsidó egyenlő azzal, hogy csibész, csaló, smucig, sőt kommunista – most kórusban röhögnek az arabokon.” Karinthy Ferenc: Napló. Littoria Könyvkiadó, 1993. 1. kötet, 58. o.
  27. ↑ Adam, Christopher: Antisemitism in contemporary Hungary. The Jewish Tribune. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  28. ↑ Hering József: Az izraeli elnök kimondta, amit már tudunk: felvásárolják Magyarországot (magyar nyelven). Kuruc.info, 2007. október 13. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  29. ↑ Simon Peresz most már videónkon is mondja: „Fölvásároljuk Magyarországot” (magyar nyelven). Kuruc.info, 2007. október 24. [2014. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  30. ↑ Papp László Tamás: Simon Peresz és a mélymagyarok (magyar nyelven). HVG, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  31. ↑ Sitkei Levente: Valóban hazánk felvásárlásáról beszélt Simon Peresz (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2007. október 19. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  32. ↑ Tölgyessy Péter SZDSZ-es képviselő felszólalását egyes vélemények szerint „Hordót a zsidónak!”, mások szerint „Hordót a szónoknak!” felkiáltással fogadták a jobboldal soraiból.
  33. ↑ Esti Egyenleg. YouTube [halott link], riport Göncz Árpád kifütyüléséről, Esti Egyenleg, Magyar Televízió, 1992. október 23.
  34. ↑ Kovács, András and Aletta Forrás-Biró: Jewish life in Hungary: Achievements, challenges and priorities since the collapse of communism. Institue for Jewish Policy Research. [2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  35. ↑ Ungváry Krisztián: Az antiszemita (értelmezési keret). Rubicon.hu
  36. ↑ Romsics nem antiszemita – Gerő András írása ellen emeltek szót történészek. HVG, 2012. július 4.
  37. ↑ Kovács, András: Jews and Jewry in Contemporary Hungary: results of a sociological survey. Institue for Jewish Policy Research. (Hozzáférés: 2013. június 22.)[halott link]

Lásd még

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antiszemitizmus_a_mai_Magyarországon&oldid=26347854”