Antiszemitizmus a mai Magyarországon

1945 után Európában egy új közmegegyezés formálódott. A nyugati világ meghatározó, véleményformáló erői a szélsőjobboldali antiszemitizmus minden megnyilvánulását elítélték, amelynek a legszélsőségesebb formáit büntetik is.[1] A második világháborút követően nem volt megfigyelhető a klasszikus értelemben vett antiszemitizmus Magyarországon sem. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a szocialista és kommunista politikai elit az antiszemitizmust az ellenségnek tekintett fasiszta-hungarista ideológiával kötötte össze, és ennek megfelelően a 2. világháború után minden ehhez köthető irodalmat igyekezett megsemmisíteni. A Kádár-rendszerben – ellentétben a keleti blokk országaival – nem fordultak elő a zsidóság kivándorlását előmozdító anticionista kampányok.

Tekintettel a holokausztra és a zsidóság helyenkénti (Izrael vagy a nyugati világ felé mutató) migrációjára, napjainkban Magyarországon található Kelet-Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége. Másrészt a rendszerváltást követően egyes elképzelések szerint számottevő zsidó reneszánsz zajlott,[2] mely magában foglalta a zsidó identitás hangsúlyozottabb felvállalását, egyes körökben a zsidóság nem csupán vallási, hanem nemzetiségi meghatározását,[3] végezetül az egyes véleményformálók által zsidó nacionalizmusként emlegetett irányzat megjelenését.[4] A fentiek ellenére a magyarországi antiszemitizmust elsősorban társadalmi és gazdasági okokra vezetik vissza, miközben alábecsülik az egymással konkuráló identitások jelentőségét, hiszen a zsidóság csoporttudatának a Kádár-korhoz képest hangsúlyozottabb felvállalása is kiválthatott unszimpátiát.

1989-ben, a rendszerváltáskor, vagyis a kommunizmusból demokráciába való átmenet és az ehhez kapcsolódó szólásszabadság megjelenésének következtében antiszemita hangok is felbukkantak a közbeszédben. A jelenség magyarázatára több lehetséges elmélet született: a gyors gazdasági és szociális változások okozták az antiszemita nézetek terjedését, vagy az addig rejtett zsidóellenesség került felszínre a szabadságjogok érvényesülésének következményeként.[5][6] Egyes baloldali magyarázatok az ideológiai, kulturális és emlékezetpolitikai szempontok helyett az un. neokapitalizmus során megjelenő szociális-gazdasági problémákra adott reakcióként értékelték az antiszemitizmust, más elképzelések bűnelkövetőkre és áldozatokra osztották a társadalmat.[7]

A posztkommunista időszak antiszemitizmusa a közélet perifériáján jelentkezett; a szélsőjobboldal, illetve radikális jobboldal a nyomtatott sajtó eltérő politikai kötődése miatt a kilencvenes években kevés helyen hallatta a hangját,[8] a kétezres évekbeli megerősödésük pedig sokkal inkább az internetes oldalaknak köszönhető. A közéletben részt vevő kommunistaellenes értelmiségiek (mint például Csurka István) által vezetett fórumoknak tulajdonítottak antiszemita tendenciákat.[9][10] A zsidóság és a kommunizmus összekapcsolása mellett megjelent a holokauszt relativizálása vagy teljes tagadása is, és a pénzügyi válsággal párhuzamosan pedig újra megjelentek a „zsidó bankszektorra” vonatkozó utalások.[9] A nyugati baloldal iszlámbarát és Izraellel szemben kritikus hangját Magyarországon a radikális jobboldal képviseli. Egyes felmérések szerint ugyanakkor a zsidó összeesküvést valósnak tartók baloldaliak aránya nem marad el sokkal a Jobbik szavazóitól.[11]

Egyes vélemények az 1990-es évek eseményeivel szemben az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni agresszió növekedésével számolnak. A 2010. áprilisi országgyűlési választásokon a szavazatok 17%-át megszerző Jobbik és a hozzá kötött szubkultúra kritizálásával szemben tény, hogy a jobbközépnél radikálisabb politikai erők sohasem váltak Magyarországon kormányzati tényezővé. További tény, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban a radikális nacionalista szervezetek aktívabbak és korlátozás nélkül működhetnek.[12]

ElemzésekSzerkesztés

AdatokSzerkesztés

1994 és 2006 között a felnőtt lakosság 10-15%-a volt előítéletes a zsidókkal szemben. Az antiszemitizmusra rájátszó érzelmeket politikai célokra is felhasználták: a zsidóellenes hangok jellemzően a választási években növekedtek meg, hogy aztán a választásokat követően a korábbi szintjükre essenek vissza. A trend 2006-ban változott meg, 2009 óta a kutatások az előítéletek folyamatos növekedését mutatják.[5]

Antiszemita vélemények támogatottsága, 1994-2011[5]
% Év
1994 1995 2002 2006 2011
A zsidó értelmiség irányítja a médiát és a kulturális életet Teljesen egyetért 12 - 13 12 14
Egyetért 18 - 21 19 21
Létezik egy titkos zsidó hálózat, ami a politikát és a gazdaságot irányítja Teljesen egyetért 9 - 8 10 14
Egyetért 14 - 14 17 20
A legjobb az lenne, ha a zsidók elhagynák az országot Teljesen egyetért 11 5 5 3 8
Egyetért 12 5 6 7 12
Bizonyos területen korlátozni kéne az ott dolgozó zsidók számát Teljesen egyetért 8 - 3 5 7
Egyetért 9 - 9 10 12
Jézus keresztrefeszítése a zsidók megbocsáthatatlan bűne Teljesen egyetért 15 23 8 8 9
Egyetért 11 23 9 12 12
A zsidó nép szenvedése Isten büntetése Teljesen egyetért 12 17 7 7 5
Egyetért 12 17 10 7 9
A zsidók hajlamosabbak gyanús üzelmeket használni annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak Teljesen egyetért - - - 8 9
Egyetért - - - 13 17
A magyarországi zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint Magyarországhoz Teljesen egyetért - - - 8 12
Egyetért - - - 15 15

A Rágalmazás Elleni Liga (Anti-Defamation League, ADL) nevű zsidó szervezet 2012 januárjában végzett felmérése szerint tíz európai országban - köztük Magyarországon is - zavaróan magas az antiszemitizmus szintje. Az adatok szerint 63% volt azon emberek aránya, akik „valószínűleg igaznak” minősítettek 4-ből legalább 3 antiszemita sztereotípiát. Ugyanezen emberek aránya 2009-ben 47%, 2007-ben pedig 50% volt. „Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban az antiszemita hozzáállás aránya kiemelkedő, és a politikai, civil és vallási vezetők komoly válaszáért kiált” - mondta Abraham H. Foxman, az ADL nemzeti igazgatója.[13] Abraham H. Foxman véleménye szerint „a zsidókról negatív nézeteket vallók magas aránya zavaró. A kommunizmus leomlása után azt reméltük, hogy a hasonló antiszemita hozzáállás visszahúzódik, és nem növekszik”.[14]

Társadalompszichológiai elemzésSzerkesztés

A kutatók megosztottak abban a kérdésben, hogy a posztkommunista antiszemitizmus – ami a Nyugat-orientáltság és a különállást preferáló nacionalizmus közötti szakadék hátterében áll – vajon valóban a politikai mozgósítás kulcsszereplőjévé váló kulturális jelszó lett-e Magyarországon. Ha szélesebb körben vizsgáljuk a történelmi zsidóság szerepét az „elnyugatiasodásban”, Karády Viktor szerint a zsidókhoz való viszony az egyik fő forrása a jelenkori ideológiai megosztottságnak.[7] Ezzel szemben Kovács András szociológus szerint nem csak az antiszemiták arányának növekedésére fontos felhívni a figyelmet, hanem a nézeteiket politikai kontextusba ágyazókra is. Kovács szerint a kortárs antiszemitizmus – mellyel a Jobbikot hozza összefüggésbe – nem változott az elmúlt évtized során; bizonyos gondolkodásmódok, mint az idegengyűlölet szorosan összefüggnek az antiszemitizmussal, jelezve annak befolyását. Sőt, korábbi kutatások kimutattak némi összefüggést az antiszemitizmus, valamint a demográfiai és gazdasági mutatók között is, a különböző régiókban tapasztalható nehézségek és a Jobbik támogatottsága korrelál.[5] Ezek a kimutatások vezettek Kovács azon feltételezéséhez, mely szerint az antiszemitizmus a szélsőjobboldaliságnak következménye és nem magyarázata; ezen elképzelés az antiszemita nyelvezet elutasítóit a jelenlegi politikai intézmény támogatóiként interpretálta.[5] Az antiszemita diskurzustól függetlenül érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a politikailag korrekt megfogalmazás az „inkorrektnek” minősített gondolatok elfojtásához vezethet, a problémákat elkendőző „hallgatási spirálba” húzva a közbeszédet.[15][16]

A szociálpszichológia jelenlegi modellje alapján megvizsgálva a zsidóellenes előítéleteket a mai Magyarországon,[17] Bojan Todosijevic és Enyedi Zsolt – a Theodor Adorno által létrehozott F-skálára építve – az alábbiakat állapították meg:[18]

  1. Az antiszemita magatartás egymástól függetlenül, hozzátevőlegesen egyenlő arányban kapcsolódik a tekintélyelvűséghez és a szülők magatartásához.
  2. A tekintélyelvűség tűnik a legfontosabb meghatározó tényezőnek mind a szülők, mind a gyerekek antiszemita magatartásában.
  3. A társadalmi mobilitás az antiszemitizmus növekedéséhez vezethet.

Antiszemitizmus a szubkultúrábanSzerkesztés

Az antiszemitizmus nem volt annyira központi fontosságú a nyolcvanas évek nacionalista szubkultúrájában, mint az sokan állítják (az első magyar skinhead[19] zenekar a cigányokat, arabokat és a román nemzetiségpolitikát bírálta.[20]). A rendszerváltozást követően lehetővé vált az eddigi internacionalista politika diskurzustól különböző ideológiák felvállalása. A kétezres években megerősödő radikális jobboldal elsősorban a trianoni béke revízióját és a határon túli magyarok érdekképviseletét helyezte középpontba, ehhez társult a globalizáció-ellenesség. Magyarországon ma a nacionalizmuson túlmutató, neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok (pl. a Pax Hungarica Mozgalom, Magyar Nemzeti Arcvonal) száma és súlya csekély. Lánczi András politológus 2002-ben úgy vélte, hogy Magyarországon nincs szélsőjobboldali párt, hozzátéve, hogy „szélsőjobbos mozgalmi csoportok” viszont léteznek.[21] A helyzet 2002 óta az internet robbanásszerű elterjedésével és a Jobbik Magyarországért Mozgalom megjelenésével megváltozott, ugyanakkor a nagyközönség és a politikai oldalak számára vitatott a fenti párt ideológiai besorolása,[22][23] hiszen egyes nézetek a Jobbik politikájának baloldali vonatkozásait emelték ki.[24]

A szubkultúra részét képezi több, nemzeti rockot képviselő együttes, melyek vagy illegális koncerteken, vagy a liberálisnak tekintett Sziget Fesztivál ellenében létrehozott Magyar Sziget fesztiválon léptek fel. Az eseményeken tiltott szimbólumok, egyenruhák, dalszövegek, zászlók is megjelennek. A szubkultúra egyes hívei az ősi magyar kultúrát emelik fel és néhányan a saját szinkretista vallásukat követik, ami egyesíti a kereszténység előtti magyar pogányságot a kereszténységgel. A szubkultúra másik szegmense a nemzeti hobby egyesületek, mint például a „gój motorosok” és a „szkíta motorosok”. Megjegyzendő, hogy a zsidóellenesség csak egy részét teszi ki a fenti politika erők világképének, melynek hangsúlyos elemeit napjainkban a kapitalizmus- és elitellenesség, az euroszkepticizmus, illetve a demográfiailag növekvő cigánysággal összefüggésbe hozott bűnözés elítélése, illetve a magyarországi bevándorlás elutasítása jelenti.

Antiszemita diskurzusSzerkesztés

Az anticionizmus kérdése, mely a kommunista időszak alatt jelen volt a médiában, de egyes értelmiségiek szerint csekély társadalmi hatást ért el,[25] 1989 után is jelentkezett. Egyes vélemények szerint az anticionizmus antiszemita retorikát takar. Gadó János, a Szombat című zsidó folyóirat szerkesztője szerint az antiszemitizmus a baloldalon is egyre növekvő probléma, ami Izrael államának kritizálásával leplezi magát, utóbbit elnyomó, rasszista, a palesztinok jogait lábbal taposó államnak tartva.[26] Ezzel szemben megjegyezhetjük, hogy Izrael politikáját ortodox zsidók és baloldali zsidó értelmiségiek, mint Noam Chomsky is kritizálták, a palesztinokkal való bánásmódot pedig többek között a Nobel-békedíjas Jimmy Carter hasonlította az apartheid-rendszerhez. Magyarországon az Izraellel szemben kritikus hangok Simón Peresz 2007. október 10-én, egy tel-avivi gazdasági kamarai rendezvényen elmondott, Magyarország felvásárlásával kapcsolatos beszéde kapcsán erősödtek meg. A Máárív napilap által közölt kijelentés radikális jobboldali vélemények szerint igazolta azt a tézist, mely szerint „új honfoglalás” zajlik Magyarországon.[27][28][29][30]

A rendszerváltást követő években a zsidókérdés teret kapott a szélsőjobboldali újságok és rádiók körében, de ezek a közvéleményre csak mérsékelt hatással bírtak.[9] Ekkor jelent meg témaként a pártállam egyes zsidó származású – de nem feltétlenül zsidó identitású – vezetői felelősségének kérdése (apák és fiúk). A kilencvenes évek elejét ezen kívül kiterjedt médiaháború jellemezte, mely során a balliberális média – mint az 1990-es „hordóbotrány” esetében[31] vagy a Göncz Árpádot fogadó 1992. október 23-ai füttykoncertkor[32] – a vélt vagy valós antiszemita tendenciákat címoldalon közölte. A korabeli Magyarországon meghatározónak számító politikai korrektség miatt a zsidóságot annak kritikusai sokszor nem nevezték néven (pl. galíciaiak, magukfajták). Ugyanakkor egyes zsidó és nem-zsidó közösségek szerint az antiszemitizmus a kétezres években jelentősen megerősödött Magyarországon és az antiszemita, rasszista fogalmazásmód elfogadottabbá vált a közbeszédben is. Ez leginkább a médiában és az utcai köznyelvben nyilvánul meg, az antiszemita retorika a közbeszédben pedig nagyrészt a választási kampányok időszakában erősödik fel.[33]

Több esetben antiszemitának minősítettek egyes személyeket, mely nem csupán az illető személyét és életművét sérti, hanem a közéletet és médiát parttalan vitákkal terhelte. Jellemző példája ellen a Romsics Ignác ellen Gerő András által megfogalmazott antiszemita-vád.[34][35]

A magyarországi zsidók viszonya az antiszemitizmussalSzerkesztés

1999-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Kisebbségkutató Intézete felmérést végzett a magyar zsidók között, melyben arra voltak kíváncsiak, hogy a zsidók milyen módon és milyen mértékben érzékelik az antiszemitizmus terjedését. A válaszadók 32 százaléka csak kismértékű jelenkori antiszemitizmust tapasztalt, 37 százalék úgy gondolta, az antiszemitizmus nagy mértékeket ölt és 31 százalék válaszolta, hogy a zsidógyűlölet mértéke a két végpont között helyezkedik el. Arra a kérdésre, hogy az antiszemitizmus mértéke növekedett, vagy csökkent-e az elmúlt időszakban, a kérdezettek 63 százaléka előbbit jelölte meg válaszában. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a válaszadók a véleményüket sokkal inkább a média híradásai, mintsem személyes tapasztalat alapján alakították ki.[36]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Oláh Lajos: Az antiszemitizmus története. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 29.)
  2. Papp Richárd: Van-e zsidó reneszánsz? Kulturális antropológiai válaszlehetőségek egy budapesti zsidó közösség életének tükrében. Múlt és Jövő Kiadó, 2005.
  3. Népszabadság OnlineÉn is magyar zsidó vagyok! NOL, 2011. szeptember 19.
  4. Tamás Gáspár Miklós: Új zsidó nacionalizmus. NOL, 2001. november 17.
  5. a b c d e Kovács, András (2012). „Antisemitic Prejudice and Political Antisemitism in Present-Day Hungary”. Journal for the Study of Antisemitism 4 (#2), 443–469. o. (Hozzáférés ideje: 2013. április 13.)  
  6. Vago, Raphael: HUNGARY – THE CASE OF A POST-COMMUNIST SOCIETY IN CRISIS. Stephen Roth Institute for the Study of Contemporary Antisemitism and Racism Tel Aviv University. [2012. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  7. a b Márkus, György G.: POLITICAL CLEAVAGES AND ANTISEMITISM IN HUNGARY. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  8. Kérdéses, hogy eszmetörténeti vagy politikaelméleti szempontból beszélhetünk-e egységes irányzatról. A politikai irányzathoz sorolható könyvek jelentős része az 1944–1945-ös emigráció kiadványainak utánnyomása volt, miközben a magukat radikális jobboldaliként meghatározók a Horthy-korszak politikáját, annak jobboldali ellenzékét, továbbá a Kádár-korban megtűrt intellektuális erőként működő, jelentős részben baloldali népieket is feltüntethették szellemi örököseik között.
  9. a b c Molnár, László: Anti-Semitism in Hungary. Jerusalem Center for Public Affairs. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
  10. Komorczy, Geza.szerk.: Selwyn Ilan Troen: Jewish Hungary Today: The Jewish Culture Heritage in the Contemporary Culture of Hungary, Jewish Centers and Peripheries: Europe Between America and Israel Fifty Years After World War II. New Brunswick, New Jersey: Transaction Publishers, 138–140. o. (1999). Hozzáférés ideje: 2013. június 22. 
  11. A Jobbik táborában továbbra is erős az antiszemitizmus. Political Capital blog, 2014. július 4.
  12. Gárdák körgyűrűjében Magyarország.[halott link] Magyar Nemzet, 2007. szeptember 10.
  13. ADL Survey In Ten European Countries Finds Anti-Semitism At Disturbingly High Levels. ADL. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  14. ADL Survey In Six European Countries Finds Anti-Semitic Attitudes Up: Most Believe Jews More Loyal to Israel Than Home Country. ADL. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  15. Szerecz György: Beszédpótcselekvés. In: Kontextus – Filológia – Kultúra. (Tanulmányok). Konferencia-jegyzőkönyv, PDF, 47–55. oldal.
  16. Sz. Hegedűs Rita: Gondolatfoszlányok a PC, a megbélyegzés és a pszeudofaj kapcsolatáról. In: Kontextus - Filológia - Kultúra. (Tanulmányok). Konferencia-jegyzőkönyv, PDF, 69–75. oldal.
  17. Három lehetséges mód van az előítéletek megmagyarázására:
    • Személyiség – E szerint az elmélet szerint az előítéletek mélyen pszichológiai folyamatokba vannak beépülve – tudatosan és a tudat alatt. A megfelel ennek a megközelítésnek, hogy a tekintélyelvű személyiségek különösen hajlamosak elfogadni az általános rasszista antiszemita attitűdöket.
    • Szocializáció – Ez az elmélet nem a pszichoanalitikus alapokra épít, hanem az előítéleteket mint tanult magatartásformát értelmezi.
    • Csoport konfliktus – Ez az elmélet az előítéleteket csoportok közti képzelt vagy valós konfliktusok eredményének írja le.
    A modell szerint e három elmélet egymást kiegészítik és nem kizárják.
  18. Todisijevic, Enyedi, Zsoly andiy Bojan (2002). „Anti-Jewish Prejudice in Contemporary Hungary: A Socio-Psychological Casual Model”. Social Thought & Research 24, 313–341. o. (Hozzáférés ideje: 2013. április 20.)  
  19. A szkinhedeknek baloldali és anarchista csoportjaik is léteznek.
  20. Skinheadek kontra Magyar Népköztársaság. Múlt-kor, 2013. június 13.
  21. „...én a MIÉP-et nem tekintem szélsőjobboldalinak. A magyar szélsőjobbnak jelenleg nincs pártképviselete, kisebb-nagyobb szélsőjobbos mozgalmi csoportok viszont léteznek. A MIÉP nacionalista párt, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Ráadásul a MIÉP eddig elfogadta a demokratikus játékszabályokat, még az EU-s választásokon is elindult” – „A magyarországi antiszemitizmus nem csak a jobboldal problémája” – Interjú Lánczi Andrással, In: Szombat, 18. évf. 1. sz. (2006. január), 10–12. o.
  22. Neonácinak nevezte a Jobbikot: Karsai pert vesztett első fokon – Hvg.hu, 2013. március 23.
  23. Nem neonáci, hanem náci párt a Jobbik Archiválva 2013. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Amerikai Népszava, 2013. április 14.
  24. Erősen balos párt a Jobbik. Index, 2009. 06. 15.
  25. „Ami több száz éve sem sikerült, azt a mi ragyogó diplomáciánk két hét alatt elvégezte: Magyarország antiszemita országból az elmúlt napokban filoszemita ország lett. Ezt most először érzem, ki tudja, tán Tiszaeszlár óta. [...] A parton a gyerekek, akik alkalomadtán bizony szépen zsidóztak, és akiknek a száján eddig a zsidó egyenlő azzal, hogy csibész, csaló, smucig, sőt kommunista – most kórusban röhögnek az arabokon.” Karinthy Ferenc: Napló. Littoria Könyvkiadó, 1993. 1. kötet, 58. o.
  26. Adam, Christopher: Antisemitism in contemporary Hungary. The Jewish Tribune. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  27. Hering József: Az izraeli elnök kimondta, amit már tudunk: felvásárolják Magyarországot (magyar nyelven). Kuruc.info, 2007. október 13. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  28. Simon Peresz most már videónkon is mondja: „Fölvásároljuk Magyarországot” (magyar nyelven). Kuruc.info, 2007. október 24. [2014. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  29. Papp László Tamás: Simon Peresz és a mélymagyarok (magyar nyelven). HVG, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  30. Sitkei Levente: Valóban hazánk felvásárlásáról beszélt Simon Peresz (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2007. október 19. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  31. Tölgyessy Péter SZDSZ-es képviselő felszólalását egyes vélemények szerint „Hordót a zsidónak!”, mások szerint „Hordót a szónoknak!” felkiáltással fogadták a jobboldal soraiból.
  32. Esti Egyenleg. a YouTube-on[halott link], riport Göncz Árpád kifütyüléséről, Esti Egyenleg, Magyar Televízió, 1992. október 23.
  33. Kovács, András and Aletta Forrás-Biró: Jewish life in Hungary: Achievements, challenges and priorities since the collapse of communism. Institue for Jewish Policy Research. [2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  34. Ungváry Krisztián: Az antiszemita (értelmezési keret). Rubicon.hu
  35. Romsics nem antiszemita – Gerő András írása ellen emeltek szót történészek. HVG, 2012. július 4.
  36. Kovács, András: Jews and Jewry in Contemporary Hungary: results of a sociological survey. Institue for Jewish Policy Research. (Hozzáférés: 2013. június 22.)[halott link]

Lásd mégSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés