Aquincum (városrész)
Aquincum Budapest III. kerületének egyik városrésze; nevét az egykor itt elterülő, azonos nevű római településről kapta. Területe nagy részét az Aquincumi Múzeumhoz tartozó római kori régészeti emlékek, illetve az egykori Óbudai Gázgyár és a lakótelepe, valamint az ott ma működő Graphisoft Park teszik ki.
Aquincum | |
Aquincum-polgárváros a levegőből | |
Közigazgatás | |
Település | Budapest |
Kerület | Budapest III. kerülete |
Alapítás ideje | 1. század (római település) |
Városhoz csatolás | 1873 |
Népesség | |
Teljes népesség | 761 fő (2001. febr. 1.)[1] |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 33′ 41″, k. h. 19° 03′ 01″47.561389°N 19.050278°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 41″, k. h. 19° 03′ 01″47.561389°N 19.050278°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquincum témájú médiaállományokat. |
Határai
szerkesztés2012-ig határai a Budapest–Esztergom-vasútvonal a Szentendrei úttól a Dunáig, a folyó, Bogdáni út, Szentendrei út az esztergomi vasútvonalig voltak.
2012 decemberében határait úgy rajzolták át, hogy az azonos nevű római településhez tartozó összes régészeti és műemléki terület ebbe a városrészbe essen. Eszerint mai határai a Duna folyam – Bogdáni út – Szentendrei út – Kazal utca – Huszti út folytatása északi irányba a Zsófia utcáig – Zsófia utca – 23215 hrsz. – ú ingatlan déli telekhatára – 23152/45 hrsz. – ú ingatlan északkeleti telekhatára a Péter utcáig – Péter utca meghosszabbítása déli irányban a vasútvonalig – vasútvonal.
Története
szerkesztésA mai városrész területe már az ókorban lakott volt, a nevét adó Aquincumot a rómaiak alapították valamikor az 1. században. A település kezdetben főleg a környező katonai táborok kiszolgálásából élt, majd gyors fejlődésnek indult, mielőtt a 4. században a folyamatos támadások miatt Aquincum-polgárváros fokozatosan elnéptelenedett. Miután Aquincumot a Római Birodalom feladta, a romokon tovább folyt az élet.
Még ebben az évszázadban egy keresztény egyházi püspökség jött létre, ami a Birodalom megszűnte után is összefogta az itt élőket. Ekkor épült három ókeresztény bazilika is a hozzájuk tartozó kolostorokkal, amiket sokáig használtak. I. Constantinus korában nagy erődöt építettek a Duna-parton, amiről bebizonyosodott, hogy még évszázadokon keresztül lakott volt, és csak a 14. század végén kezdték el a bontását. A honfoglalás idején az itt élő lakosság a keresztény hit valamelyik változatát vallotta.
1778-ban egy óbudai szőlősgazda római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált munka közben. A leletet Schönvisner István azonosította Aquincum városával. A második világháború utáni helyreállítási munkák és a folyamatos korszerűsítések során végzett óriási földmunkák során sorra kerültek és kerülnek elő mind a mai napig a föld alól az ókori emlékek.
Budapest 1873-as létrehozásakor lett a főváros része.
A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én Mocsárosdűlő délkeleti, Kaszásdűlő északkeleti és Rómaifürdő délnyugati sarkát, vagyis az Aquincum nevű római településhez tartozó összes régészeti és műemléki területet egyben Aquincum városrészhez csatolta[2][3]
Közlekedése
szerkesztésA városrész fő útvonala a Szentendrei út, ami Budapest ezen részének egyik főútvonala is. A Nyugati pályaudvartól eredeztetett Budapest–Esztergom-vasútvonalnak van Aquincum nevű megállója a városrész északnyugati sarkában a H5-ös (azaz szentendrei HÉV) Aquincum nevű megállóhelye mellett. Ugynezen a HÉV vonalon Filatorigát megállóhely és Kaszásdűlő megállóhely szinén Aquincumban, vagy annak határán található.
Az egész városrészben csak a Szentendrei út mentén van buszmegálló, kivéve egyetlen egyet az Óbudai Gázgyár egykori munkástelepe (most lakótelep) mellett, ahová a 106-os busz tér be Rómaifürdő irányába.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyarország helységnévtára, 2012. Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ 94/2012. (XII. 27.) Fővárosi Közgyűlési rendelet, Budapest, 2012. december 12.
- ↑ a régi városrészeket a Fővárosi Tanács 1990. (IX. 30.) 149/a. számú határozata állapította meg.
Források
szerkesztés- Ráday Mihály (szerk.): Budapest teljes utcanévlexikona, 38. oldal, Sprinter Kiadó, 2003, ISBN 963 9469 06 8