Főmenü megnyitása

Az Amerikai Egyesült Államok elnöki utódlási sorrendje

az USA elnökének akadályoztatása esetén a tisztséget betöltők sorrendje

Az Amerikai Egyesült Államok elnöki utódlási sorrendje azt a sorrendet tartalmazza, amely alapján az elnöknek az Alkotmányban meghatározott akadályoztatása esetén az elnöki hivatalt valamely más személy betöltheti. Ahhoz, hogy valaki az utódlási sorba bekerüljön amellett, hogy egy-egy a külön törvényben meghatározott törvényben előírt közhivatalt kell viselnie, szükséges, hogy az elnöki státuszhoz szükséges alkotmányos kritériumoknak megfeleljen: Az alkotmány második cikkelyének első bekezdése szerint elnök lehet minden, az Egyesült Államok állampolgáraként született (vagy az alkotmány elfogadásának pillanatában állampolgársággal bírt), harmincötödik életévét betöltött személy, aki a jelölését megelőző legalább tizennégy évben az Államokban élt.[1]

Tartalomjegyzék

Jelenlegi sorrendSzerkesztés

A jelenlegi utódlási sorrendet az 1947-es Elnöki Öröklési Törvény[2] határozza meg. A törvény szerint első helyen az alelnök, majd utána a képviselőház elnöke, a Szenátus pro tempore elnöke következik, s őket követik a kabinet tagjai.

Az Egyesült Államok elnöki utódlási rendje
Sorszám Hivatal
(eredeti megnevezése)
Személy Párt Hivatali idő
1.  
Az Amerikai Egyesült Államok alelnöke

Vice President

 

Mike Pence

  2017. január 20.-
2.  

A Kongresszus Képviselőházának elnöke

Speaker of the United States House of Representatives

 

Nancy Pelosi

  2019. január 3.
3. A Kongresszus Szenátusának pro tempore elnöke

President pro tempore of the United States Senate

 

Chuck Grassley

  2019. január 3.
4.  
Külügyminiszter

Secretary of State

 

Mike Pompeo

  2018. április 20.-
5.  
Pénzügyminiszter

Secretary of the Treasury

 

Steven Mnuchin

  2017. január 20.-
6.  
Védelmi miniszter

Secretary of Defense

 

Patrick M. Shanahan

  2019. január 1. -
7.  
Az Egyesült Államok Legfőbb Ügyésze

Attorney General

 

Matthew Whitaker

  2018. november 7.-
8.  
Belügyi államtitkár

Secretary of the Interior

 

David Bernhardt

  2019. január 2.-
9.  
Mezőgazdasági miniszter

Secretary of Agriculture

 

Sonny Perdue

  2017. január 20.-
10.  
Kereskedelmi államtitkár

Secretary of Commerce

 

Wilbur Ross

  2017. január 20.-
11.  
Munkaügyi államtitkár

Secretary of Labor

 

Alexander Acosta

  2017. április 28.-
12.  
Egészségügyi államtitkár

Secretary of Health and Human Services

 

Alex Azar

  2018. január 29.-
13.  
Lakásügyi és városfejlesztési államtitkár

Secretary of Housing and Urban Development

 

Ben Carson

  2017. január 20.-
14.  
Közlekedési államtitkár

Secretary of Transportation

 

Elaine Chao

  2017. január 20.-
15.  
Energiaügyi államtitkár

Secretary of Energy

 

Rick Perry

  2017. január 20.-
16.  
Oktatási államtitkár

Secretary of Education

 

Betsy DeVos

  2017. január 20.-
17.  
Veterán ügyek minisztere

Secretary of Veterans Affairs

 

Robert Wilkie

  2018. július 30.-
18.  
Belbiztonsági államtitkár

Secretary of Homeland Security

 

Kirstjen Nielsen

2017. december 6.-

A Kabineten belüli sorrend alapítási rendben áll fenn. Ez alól az egyetlen kivétel a Védelmi miniszterium, amely több minisztérium és titkárság átalakítása után nyerte el jelenlegi formáját, de ettől függetlenül az eredetileg alapított Hadügyminisztérium helyén maradt.[3]

Az Alkotmány rendelkezéseiSzerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya az elnöki öröklési renddel kapcsolatosan nem ad teljesen egyértelmű szabályokat, kizárólag a főbb irányokat szabja meg.

  • A II. cikkely 1. szakaszának hatodik bekezdése szerint: "Amennyiben az elnököt hivatalából elmozdítják, elhuny, hivataláról lemond vagy nem képes ellátni az elnöki hivatallal kapcsolatos hatáskört és kötelességeket, az az alelnökre száll; a Kongresszus törvényhozási úton rendelkezhetik a hivatalból történő elmozdítással, elhalálozással, lemondással vagy a hivatalviselési képtelenséggel kapcsolatban mind az elnök, mind az alelnök vonatkozásában meghatározva azt is, hogy melyik tisztségviselő látja el az elnöki tisztet, aki addig marad e hivatalban, amíg a gátló körülmény megszűnik, illetve, ha az elnököt megválasztják."[1]
  • A XX. kiegészítés 3. szakasza szerint: "Ha a megválasztott elnök hivatali idejének megjelölt kezdetére meghalna, a megválasztott alelnök lesz az elnök. Ha erre az időre nem választották volna meg az elnököt, vagy a megválasztott elnök valamilyen ok miatt nem töltheti be hivatalát, a megválasztott alelnök látja el az elnöki jogkört mindaddig, míg az elnök hivatalba nem léphet; ha valamilyen okból sem a megválasztott elnök, sem a megválasztott alelnök nem veheti át a hivatalát, a Kongresszus törvény útján rendelkezhet az elnöki hivatal ideiglenes betöltéséről, vagy meghatározhatja azt a módot, mellyel az elnöki hivatalt ellátó személyt megválasztják, amíg az elnök vagy az alelnök hivatalba nem léphet."[1]
  • Legrészletesebben és leggyakorlatiasabban a XXV. kiegészítés rendelkezik az elnök ideiglenes, vagy végleges helyettesítését: 1. § Abban az esetben, ha az elnököt elmozdítják hivatalából, elhunyt vagy lemond, az elnöki hivatalt az alelnök veszi át. 2. § Amennyiben az alelnöki hivatal nincs betöltve, az elnök jelöl ki alelnököt, aki akkor veszi át hivatalát, ha a Kongresszus mindkét háza többségi szavazattal ezt megerősíti. 3. § Ha az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselőház elnökének írásos nyilatkozatot juttat el arról, hogy hivatali jogkörét és kötelezettségeit nem tudja ellátni, ameddig ennek ellenkezőjéről írásos nyilatkozatot nem tesz, az elnöki jogokat és kötelezettségeket ügyvezető elnökként az alelnök látja el. 4. § Ha az alelnök vagy a végrehajtó szervek vezető tisztségviselőinek többsége, illetve más hasonló testület - melyről a Kongresszus a törvény útján rendelkezik - írásos nyilatkozatot juttat el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez arról, hogy az elnök nem képes jogkörét és hivatali kötelezettségeit ellátni, az alelnök ügyvezető elnökként azonnal átveszi a hivatalt. Miután az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselőház elnökének eljuttatta írásos nyilatkozatát arról, hogy az őt hivatalában akadályozó tényezők elhárultak, ismét átveszi jogkörét és hivatali kötelezettségeit, hacsak az alelnök és a végrehajtó szervek vezető tisztségviselőinek többsége, illetve más hasonló testület, amelyről a Kongresszus a törvény útján rendelkezik, négy napon belül nem juttatja el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez írásos nyilatkozatát arról, hogy az elnök nem képes ellátni hivatalát. Ekkor a Kongresszus, ha nem ülésezik, 48 órán belül összeül, hogy megoldja a kérdést. A Kongresszusnak az utóbbi írásos nyilatkozat átvétele után 21 napon belül össze kell ülnie, illetve az összehívás után 21 napon belül mindkét ház kétharmados szavazati arányával döntenie kell; ha ez a döntés úgy szól, hogy az elnök nem képes hivatali jogkörét és kötelezettségeit ellátni, ügyvezető elnökként az alelnök veszi át a hivatalt; máskülönben az elnök ismét átveszi hivatali jogkörét és kötelezettségeit.[1]

Az utódlási rend legutóbbi átfogó módosítása (1945)Szerkesztés

Két hónappal Franklin D. Roosevelt elnök halála után, korábbi alelnöke, aki ekkor már az elnöki funkciót töltötte be Harry S. Truman azt javasolta a kongresszusnak, hogy változtassa meg a sorrendet úgy, hogy a képviselőház elnöke, illetve a szenátus pro tempore elnöke kerüljön vissza az utódlási sorba, megelőzve a Kabinet tagjait.[4]

Noha a képviselőház túlnyomó többsége ezt a javaslatot támogatta, de valójában ez a javaslat több jogi és gyakorlati problémát is felvett. Jogi probléma, hogy elvben a kongresszus tagjaira más választási feltételek vonatkoznak, mint az elnökre. A képviselői tisztség elnyerésének feltétele, hogy az illető legalább 25 éves legyen és annak az államnak legyen a lakosa, amelyet képvisel, míg a szenátornak legalább 30 évesnek kell lennie, 9 éve amerikai állampolgárnak és az adott állam lakosának kell lennie. Ez a feltétel nem szabja meg, hogy a két (az alelnököt követő személy) az Egyesült Államok született polgára legyen. Így elméletileg elképzelhető, hogy olyat válasszanak aki nem felel meg a feltételeknek (noha ez a szenátus pro tempore elnökénél nagyon valószínűtlen).

Gyakorlati problémát jelent az, hogy az ügyvezető elnök teljes jogkörrel rendelkezik, tehát elvileg előfordulhat, hogy a Kabinetet felmenti és a saját embereit nevezi ki a Kabinet tagjának. Ez különösen akkor jelenthet problémát ha ellenkező pártállású az elnök és a házelnök (vagy a pro tempore elnök).

A módosítást előterjesztő Trumant több krititka érte amiatt, hogy a korábbi rendszerrel ellentétben a Képviselőház elnökét helyezte előbbre a Szenátus pro tempore elnöke elé. Ennek a kritikusok szerint az volt a fő oka, hogy Truman ellenszenvet érzett Kenneth McKellar akkori pro tempore elnök ellen.[5]

Elnöki funkcióba előlépett alelnökökSzerkesztés

 
David Rice Atchison sírköve (Plattsburg, Missouri), az alábbi felirattal: "Az Amerikai Egyesült Államok elnöke egy napig.

Eddig kilenc alelnök lépett előrébb az elnöki székbe, valamint két olyan alelnök volt, aki az elnök valamilyen akadályozása miatt rövid ideig ügyvezető elnökként látta el az elnöki teendőket.

Elméletben az egyetlen olyan személy, aki nem mint alelnök került az (ügyvezető) elnöki székbe David Rice Atchison szenátor volt, aki a szenátus pro tempore elnöke volt 1849-ben. Az akkor megváltasztott elnök Zachary Taylor és alelnöke vallási okok miatt nem akarták letenni az esküt 1849. március 4-én vasárnap, hanem csak másnap. Így elméletileg arra a napra Atchison került volna az elnöki székbe, de nem tett esküt, valamint elvben az ő pro tempore elnöki feladatköre előző nap lejárt. Mégis többen úgy gondolják - s ez szerepel a sírkövén is - hogy elnök volt egyetlen napig.[6][7]

Nyolc elnököt iktattak be megelőző választások nélkül, alelnöki pozícióból előlépve:

Alelnöki funkciójuk lejárta után elnökké választott személyekSzerkesztés

Ebben a listában azokat tüntetjük fel, akik kizárólag választások útján kerültek az elnöki funkcióba, miután befejezték alelnöki tevékenységüket.

Ügyvezető elnökökSzerkesztés

  • 1981-ben a Ronald Reagan ellen elkövetett merénylet idején George H. W. Bush akkori alelnök éppen Texasban tartózkodott. Alexander Haig államtitkár a lövés utáni zavarban azt nyilatkozta, hogy mivel az alelnök nem elérhető, ezért ő irányítja az ügyeket. Ez ellenmond a törvény betűjének, ellenben megerősíti azt a gyakorlatot, hogy ilyen esetekben egyfajta árnyékkormány áll fenn.[8] Később az elnöki stáb pontosította ezt a kijelentést, hogy az ügyek irányítása az alelnök visszaérkezéséig, az ő tudtával, s döntései alapján történtek. Mindenesetre a helyettesítés rendje ellenmondott az Alkotmány 25. kiegészítésének, mivel az elnök nem rendelkezett írásban arról, hogy ideiglenesen átadja a végrehajtó hatalmat.
  • Dick Cheney, George W. Bush alelnöke 2002. június 29-én gyakorolta rövid ideig az ügyvezető elnöki hatalmat, amikor az elnököt egy orvosi vizsgálat miatt rövid időre elaltatták.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Az USA Alkotmánya | Budapest, Magyarország - Az Egyesült Államok Nagykövetsége. hungarian.hungary.usembassy.gov. [2016. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  2. 1941: Presidential Succession Act -- July 18, 1947. www.senate.gov. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  3. Wilson, Reid. „The Presidential order of succession”, 2013. október 20. 
  4. "Special Message to the Congress on the Succession to the Presidency. June 19, 1945" by President Harry S. Truman; from the American Presidency Project archives
  5. kipnotes.com - Nachrichten zum trading -. kipnotes.com - Nachrichten zum trading. [2009. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  6. 1801: President for a Day -- March 4, 1849, 2014. május 29.
  7. David Mikkelson: President for a Day. snopes, 2007. október 8.
  8. Alexander Haig, Time Magazine, April 02, 1984

ForrásokSzerkesztés