Főmenü megnyitása

Bárdosi Németh János

magyar költő, író

Bárdosi Németh János (Eredeti név: Németh János) (Szombathely, 1902. március 8.Pécs, 1981. március 4.) magyar költő, író, szerkesztő.

Bárdosi Németh János
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1972.)
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1972.)
Élete
Született 1902. március 8.
Szombathely, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1981. március 4. (78 évesen)
Pécs, Magyarország
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, esszé, regény, dalmű, tanulmány
Első műve Öreg szilfa árnyékában (vers, Békéscsaba 1926)
Kiadói Nemzedékek Kiadása
Irodalmi díjai Munka Érdemrend ezüst fokozat (1970)
Munka Érdemrend arany fokozat (1972)
Hatottak rá Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre
Hatása Fodor András, Tüskés Tibor, Csorba Győző, Bertha Bulcsu
Bárdosi Németh János aláírása
Bárdosi Németh János aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdosi Németh János témájú médiaállományokat.

Életpályája, munkásságaSzerkesztés

Bárdosi Németh János – eredeti nevén Németh János – Szombathelyen született egy hétgyermekes család elsőszülöttjeként 1902-ben. Apja vasúti mozdonyfűtő volt. A vasi megyeszékhelyen járt elemi és középiskolába, meghatározó gyermekkori élményei mégsem itt, hanem anyja szülőfalujában, a Szombathely melletti Bárdoson érték, ahol sok időt töltött nagyszüleivel, ezért választotta később írói előnevéül a Bárdosit. Az érettségi vizsgát 1921-ben a szombathelyi Felső Kereskedelmi Iskolában szerezte meg. Tanár szeretett volna lenni, de szülei nem tudták vállalni tanulmányainak költségét, így munkába állt. A Szombathelyi Köztisztviselők Szövetkezeténél és az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál kezdett dolgozni, majd közszolgálatba lépett: könyvelői, ellenőri feladatokat kapott, s ez jelentette civil munkáját a következő huszonegy esztendőben. Az állás által megkívánt észjárás jól megfért Bárdosi Németh Jánosban a költői gondolkodással, ezt bizonyítja, hogy fiatalon elismert költő-íróvá vált. “Gárdonyi temetésére “ címet viselte első, nyomtatásban megjelent verse, melyet az Élet című folyóiratban olvashatott a közönség. Az “Öreg szilfa árnyékában” című, első verseskötete pedig 1926-ban látott napvilágot, s ez azonnal hírnevet hozott számára. A regény műfajban 1930-ban debütált: “Jégeső” címmel megjelent első nagy lélegzetű műve. Szombathelyt irodalmi esteket rendezett, ahová olyan személyiségeket hívott meg, mint Kosztolányi Dezső,Móricz Zsigmond, Illyés Gyula vagy Németh László. Munkáját a város irodalmárközössége is elismerte, 1932-ben megválasztották Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületének irodalmi szakosztálya, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé. Elnökként, főtitkárként tevékenykedett egy évtizednél is tovább, s közben könyvek, folyóiratok kiadásánál bábáskodott, írókat indított el a művészpályán.1935-ben második regénye, a “Zsellérek” is megjelent, majd útjára indította az “Írott kő” című folyóiratot, a Faludi-társaság művészeti és irodalmi kiadványát. A Pénzügyminisztériumban időközben letette az államszámviteli államvizsgát is. Előadásokat tartott az Írók Gazdasági Egyesületénél, 1939-ben pedig már a “Dunántúl” című pécsi lapban folytatásokban, majd később “Napfogyatkozás” című újabb regénye is megjelent. Bárdosi Németh János egyre inkább kötődött a baranyai városhoz: 1941-ben “Szegény ország” című verseskötetét már itt, a Janus Pannonius Társaság gondozásában adták ki, s 1943 nyarán végleg Pécsre költözött. A városi számvevőségen kapott állást, ahol hamarosan vezető beosztáshoz jutott. Az irodalmi életbe itt is belevetette magát: szerkesztője lett a Sorsunk című folyóiratnak, ahová a főszerkesztő Várkonyi Nándor hívta, és társelnöke lett a Batsányi János Irodalmi Társaságnak. Közben családi élete is megváltozott, miután fivére bombatámadás áldozata lett 1945-ben, annak kislányát feleségével örökbe fogadta, s ettől kezdve nevelte. Művészeti munkássága mit sem ártott polgári foglalkozása gyakorlásának: kinevezték a pécsi városi tanács pénzügyi osztályának vezetőjévé, e munkakört töltötte be 1967-es nyugdíjazásáig. 1956 márciusában a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatták a Csokonairól szóló “Békétlen szerelem” című daljátékot, melynek szövegét ő írta. 1960-ban negyedik verseskötete is napvilágot látott: a Jelenkor adta ki “Carmina Hungarica”címmel. Ezután még több kötete is megjelent új költeményekkel, válogatásokkal egyaránt. 1967-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja lett. Verseinek kétharmadát élete utolsó huszonöt évében írta. Hetvenedik születésnapján szerzői estekkel, kiállításokkal, jubileumi rendezvényekkel köszöntötték a pályatársak, életéről még a szombathelyi Berzsenyi könyvtárban is tárlatot nyitottak.1980-ban hangosított diafilmet, majd egy portréfilmet készítettek róla, utóbbi a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója, s annak riportere, Parti Nagy Lajos nevéhez fűződik. Nem sokkal később 1981-ben hunyt el Pécsett. Szombathelyen, szülővárosában a Széll Kálmán u. 35. sz. alatt emléktábla őrzi emlékét.[1]

MűveiSzerkesztés

 
Bárdosi Németh János Nyugtalan madarak c. Pécsett dedikált kötetének címlapja 1978 június 15.-ről

JegyzetekSzerkesztés

  1. Savaria Fórum: “Múzsája volt a pannon táj”. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 8.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés