Bölényfalu

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 21.

Bölényfalu (1899 előtt és szlovákul Zuberec) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turdossini járásában.

Bölényfalu
Bölényfalu télen
Bölényfalu télen
Bölényfalu zászlaja
Bölényfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurdossini
Rangközség
Első írásos említés1593
PolgármesterVladimír Šiška
Irányítószám027 32
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámTS
Népesség
Teljes népesség1913 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság762 m
Terület72,33 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 15′ 31″, k. h. 19° 36′ 46″49.258611°N 19.612778°EKoordináták: é. sz. 49° 15′ 31″, k. h. 19° 36′ 46″49.258611°N 19.612778°E
Bölényfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölényfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A Szent Erzsébet-templom

Alsókubintól 32 km-re északkeletre, a Nyugati-Tátra tövében fekszik.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy környéke bölényben gazdag terület volt. A szlovák zubor is bölényt jelent.

Története

szerkesztés

Első lakói a 14. században az Árva mentéről települtek ide és az árvai vár szolgálónépei voltak. A falu alapítása azonban csak 1593-ban történt a soltészjog alapján. Ekkor szerepel először oklevélben „Zwberczyc” néven. Alapításakor a soltészén kívül öt ház állt a településen. 1598-ban „Zubercze” néven írják. A falu a Bocskai-felkelés idején elnéptelenedett és 1609-ben népesült be újra. 1612-ben ura, Thurzó György nádor Baran Jakab zubereci soltésznak kiváltságlevelet adott, ebben meghatározta a falu határait is. 1619-ben a falut a Tomcsik, Opyda, Sztankó és Debnár családok lakták. 1624-ben Zuberecen 12 család lakott, ami mintegy 60 lakost jelent. 1647-ben „Zuberecz” alakban említik, ekkor az adóösszeírás szerint a falu soltész nélkül egy portáig adózott. Ez évi 20 ezüstdénárt jelentett. 1670 és 1680 között kuruc csapatok többször is feldúlták. 1677-ben a falu vezetője Zuberszky Márton volt, rajta kívül 36 család élt itt. 1683-ban Sobieski János lengyel király lengyel-litván seregének kozák-tatár csapatai pusztították el. Csak a 18. század elején telepítették be újra. 1715-ben 30 családja, mintegy 150 lakosa volt. 1778-ban 332-en lakták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZUBERECZ. Tót falu Árva Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Habonkának szomszédságában, mellynek filiája; Kárpát hegyének tövében, Studena vize mellett, melly víz pisztrángokkal kedveskedik; határja tsekélyes.[2]

1828-ban 127 házában 889 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zuberecz, tót f. Árva v. 882 kath., 7 zsidó lak., kik szinte sok durva posztót csinálnak. Vasbányák. 44 4/8 sessio. A Studenna patakja a falu felett a földben eltünik, és mintegy 800 ölnyi távolságra a föld alatt folyván – ismét látható lesz. Pisztrangjai jó izük miatt hiresek. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg.[3]

1870-ben 182 ház állt itt 1007 lakossal. Lakói a mezőgazdaságon kívül mészégetéssel, vászonszövéssel, idénymunkákkal foglalkoztak. A trianoni diktátumig Árva vármegye Vári járásához tartozott.

A második világháború alatt területén élénk partizántevékenység folyt. A háború után a földet magángazdaságokban művelték. Kőbánya is működött itt.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 920, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 1806 lakosából 1774 szlovák.

Nevezetességei

szerkesztés
  • Szent Vendelnek szentelt római katolikus temploma 1933-ban épült. A templom előtti kereszt 1834-ben készült.
  • Határában a Bresztová-tetőn található az 1967-ben alapított Árvai Falumúzeum.
  • A Sztudená-völgyben van az 1,8 km hosszú Bresztovái-barlang.
  • Májusfa ünnepség.
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások

szerkesztés