Bachmann Károly (festő)

(1874–1923) festőművész

Bachmann Károly, teljes nevén: Bachmann Károly Antal József (Budapest, 1874. június 8.[6]Újpest, 1923. december 20.[7][8]) magyar festő.

Bachmann Károly
Született1874. június 8.[1][2][3][4][5]
Budapest[5]
Elhunyt1923. december 20. (49 évesen)[4][2]
Újpest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Bachmann Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Bachmann Károly építész és Seemann Emília voltak. 1891–1892 között a Mintarajziskolában Aggházy Gyula és Székely Bertalan tanítványa volt. 1892–1893 között Bihari Sándor és Karlovszky Bertalan festőiskolájában tanult tovább. 1893–1896 között a párizsi Julian Akadémia hallgatója volt; J. Lefèvre, R. T. Fleury és B. Constant oktatták. 1896–1902 között Káposztásmegyeren alkotott, majd 1902–1906 között Párizsban élt. 1906-ban Újpesten festőiskolát alapított. Tüdőgumókorban hunyt el.[7] Felesége Birabent Lucia Henrietta volt.

Kezdetben életképeket, később csendéleteket festett. Az olajfestészet (Budapest, 1904) címmel könyvet is írt.

Festményei szerkesztés

  • Piázó öregember (1898)
  • Megyeri tájkép (1899)
  • Krumplihámozók (1900)
  • Érdekes levél (1900)
  • Munkaszünet (1901)
  • Malom (1902)
  • A könyvelő (1904)
  • Anarchisták

Könyvei szerkesztés

  • Az olajfestészet. Gyakorlati útmutató kezdő festők és műkedvelők számára (Budapest, 1904; 1914)

Műfordítása szerkesztés

  • Alois Hauser: Bevezetés az olajfestészet technikájába (Újpest, 1903)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés