Főmenü megnyitása

Szendrei János

magyar művészeti író, régész, történész, az MTA levelező tagja

Szendrei (Szendrey) János, 1882-ig Wágner[1] (Mindszent, 1857. március 28.Budapest, 1927. szeptember 25.) magyar művészeti író, régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1903).

Szendrei János
Szendrei János.jpg
Született Wágner János
1857. március 28.
Mindszent
Elhunyt 1927. szeptember 25. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása művészettörténész, hadtörténész, régész, művészeti író
A Wikimédia Commons tartalmaz Szendrei János témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szendrei János 1857-ben született az 1880-ban Miskolchoz csatolt Mindszenten. Apja ügyvéd volt. A fiú az iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd jogot és bölcsészetet Budapesten tanult. Erőteljesen érdeklődött a régészet, a címertan, a pecséttan, a nyelvészet iránt, de az irodalom és a képzőmuvészet is foglalkoztatta. Először a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott, majd a Honvédelmi minisztériumba került. Első történeti tárgyú írása az 1878-as miskolci árvízről szólt, majd az Archaeologiai Értesítőben Borsod régészeti lelőhelyeirol írt. 1882 és 1885 között a magyar képzőművészet jelentős alkotásait dolgozta fel négy kötetben.

Legjelentősebb munkája a Miskolc történetét feldolgozó ötkötetes munkája volt – 1885 és 1911 között dolgozott rajta. Mivel munkahelye a fővároshoz kötötte, a miskolci levéltári kutatásokat barátai végezték, főleg Miskolczy Simon János. A Miskolc-monográfia rendkívül alapos, jelentős forrásokra épülő, pozitivista szemléletű munka, ami máig nagy fontossággal bír a helytörténeti kutatásokban. Leszih Andor 1927-ben így értékelte a hatalmas munkát: „…művét használják ma is és használják mindaddig, amíg az újabb részletkutatások összességétől valaki egyszer megírja az új idők új módszereivel a város történetét. Addig még mindig hozzá fordulunk adatokért és belőle olvas néhol költői szépen megírt részleteket az érdeklődő”.

A Miskolc-monográfia munkálatai közben – hogy gyarapítsa hadtörténeti ismereteit – tanulmányúton járt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. Szerteágazó munkájára jellemző, hogy régészeti kutatásokat is végzett (az országos régészeti és embertani társulat főtitkára volt), ásott például Muhi környékén, kutatta a miskolci templomokat és a bükki barlangokat, foglalkozott a diósgyőri vár és a tapolcai apátság történetével. Vámbéry Ármin kíséretében kétszer is járt Konstantinápolyban, ahol magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött. Az 1896-os millenniumi ünnepségek munkálatainál négy évig foglalkozott és rendezte a hadtörténelmi kiállítást, amelyben nyolcezer hadi emléket állított ki.[2] A Magyar hadtörténeti emlékek című munkájával lerakta a tudományos fegyvertan alapjait. 1902-ben megkapta a francia akadémia tiszti kitüntetését, az 1900. évi párizsi világkiállítással kapcsolatos munkásságáért. Rákóczi hamvainak hazaszállítására elkészítette a fejedelem összefoglaló életrajzát. 1910–1913 között a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztője volt. 1912-ben – mindszenti előnévvel – magyar nemességet kapott, ekkortól írta a nevét y-nal.

Bár fővárosi lakos volt, Miskolccal való szoros kapcsolatát fenntartotta, igen gyakran hazajárt. Ásatási anyagai alapozták meg a Borsod-Miskolci Múzeum régiségtárát, amit élete végén, nyugalmazott miniszteri tanácsosként ajándékozott az intézménynek. Azt szerette volna, ha a hamvait az avasi temetőben helyezik el, de ez nem valósult meg, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Miskolcon utcanév őrzi az emlékét: északról a Szeles utcával, délről a Zsolcai kapuval párhuzamos utca, amit keletről a Hatvanötösök útja határol, míg nyugaton a Búza térbe torkollik.[3]

Főbb műveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 49966/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 18. oldal 11. sor
  2. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest: Hornyánszky. 1893. Online hozzáférés
  3. Névadó – Szendrei János
  4. Mátyás korának hadi emlékei
  5. Hadtörténeti emlékek Nagy Lajos és Zsigmond korából

ForrásokSzerkesztés