Balsai István
Balsai István Ákos (Miskolc, 1947. április 5. – ?, 2020. március 1.) magyar ügyvéd, politikus. 1990 és 2011 között előbb az MDF, később a Fidesz országgyűlési képviselője. 1990 és 1994 között igazságügy-miniszter. 2011. szeptember 1-től élete végéig az Alkotmánybíróság tagja.[2]
Balsai István | |
A Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1990. május 23. – 1994. július 15. | |
Előd | Kulcsár Kálmán |
Utód | Vastagh Pál |
Született | 1947. április 5. Miskolc |
Elhunyt | 2020. március 1.[1] (72 évesen) |
Párt | MDF (1988–2005) pártonkívüli (2005–2020) |
Választókerület | MDF országos lista (1990–1998) Budapest II. kerülete (1998–2011) |
Foglalkozás | ügyvéd, politikus |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1967–1972) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Balsai István témájú médiaállományokat. |
Életpályája
szerkesztés1965-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd egy évig a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán volt segédlaboráns. 1967-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1972-ben szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzését követően 1972 és 1974 között ügyvédjelölt, majd 1974 és 1990 között a budapesti 21. számú ügyvédi munkaközösség tagja. 1995 és 2007 között magánügyvédként tevékenykedett.
Közéleti pályafutása
szerkesztésBalsai 1988 szeptemberében lépett be a Magyar Demokrata Fórumba. 1989 és 1990 között az első Országos Választási Bizottság tagja volt. Az 1990-es és az 1994-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. 1990 és 1994 között az Antall-kormány és a Boross-kormány igazságügy-minisztereként dolgozott. 1994-ben és 1996–2003 között a párt elnökségének tagja, 1996-tól 2005-ig az etikai bizottság elnöke volt. Az 1998-as, a 2002-es, a 2006-os és a 2010-es országgyűlési választáson Budapest 2. számú egyéni választókerületében szerzett egyéni mandátumot. 2000 és 2001 között országos alelnöke volt a pártnak. 2004-ben tagja lett a Dávid Ibolya pártelnök kritikusait tömörítő Lakitelek-munkacsoportnak, illetve az ebből kialakult Nemzeti Fórumnak. Az egyre gyakoribb pártharcok következtében 2005-ben kizárták a pártból.
Országgyűlési munkája alatt 1994 és 1996 között az MDF-frakció vezetőségének tagja, illetve 1998 és 2002 között frakcióvezető volt. 2002-ben a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnökévé választották. 2004-ben kizárták a frakcióból, majd hat hónapi független képviselői munka után 2005 áprilisában belépett a Fidesz-frakcióba. Bizottsági elnöki posztját 2006-ig megtartotta. A 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz színeiben indult és megtartotta egyéni mandátumát. A 2010-es választás után az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, valamint a 2006-os események kivizsgálásával foglalkozó miniszterelnöki megbízott lett.
2011-ben a Fidesz és a KDNP az Alkotmánybíróság tagjának jelölte, majd az Országgyűlés megválasztotta alkotmánybíróvá. Emiatt lemondott országgyűlési mandátumáról és minden politikai tisztségéről.
Családja
szerkesztésNős, felesége jogtanácsos. Két felnőtt fiúgyermekük van, Szabolcs (1976) és István (1982), mindketten ügyvédek.
Művei
szerkesztés- Balsai-jelentés a 2006. őszi erőszakos rendőri fellépésről; Kairosz, Budapest, 2011
- Szabadon választott; Kairosz, Budapest, 2015
Díjai
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Elhunyt Balsai István, az Alkotmánybíróság tagja. Alkotmánybíróság, 2020. március 1. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
- ↑ 43/2011. (VI. 29.) OGY határozat az Alkotmánybíróság öt tagjának megválasztásáról
- ↑ https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/elhunyt-balsai-istvan-az-alkotmanybirosag-tagja/
Források
szerkesztés- Balsai István. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 63. o.
- Balsai István országgyűlési adatlapja
- Balsai István életrajza a Nemzeti Fórum honlapján