Főmenü megnyitása

Bandi Dezső (Magyarsáros, 1919. október 7.Békéscsaba, 2005. július 23.) iparművész, művészeti író, népművelő, Bandi Árpád bátyja. Leánya Bandi Kati textilművész.

Bandi Dezső
Született 1919. október 7.
Magyarsáros
Elhunyt 2005. július 23. (85 évesen)
Békéscsaba
Gyermekei Bandi Kati
Foglalkozása
  • iparművész
  • népnevelő

ÉletpályájaSzerkesztés

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferencnél tanult szobrászatot. Első jelentősebb művei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékművek (1943-44).

A II. világháború után Marosvásárhelyen rajzot tanított, majd az MNSZ[1] művelődési aktivistájaként, 1957-től több mint egy évtizeden át a Népi Alkotások Háza, majd a kisipari szövetkezetek Maros tartományi, illetve megyei népművészeti szakirányítójaként működött. Művészi kerámiával foglalkozott, s a hagyományos háziipari mesterségek és a falusi ember művészi készségeinek serkentésével – tanfolyamok, kiállítások és metodikai levelezés útján – új alapokra helyezte hatáskörében az öntevékeny műkedvelő mozgalmakat. A jelenlegi Maros-, Hargita- és Kovászna megyékben 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal.

Művészeti tömegmozgalmának célja a korszerű otthonkép kialakítása és az ember művészi alkotókészségeinek ápolása a korabeli feltételek közt. Ezért falun a még ma is eleven szövés-, fonás-, kötés- és varrástechnikákat igyekezett új funkcióval és tartalommal telíteni, majd a fazekas- és faragóközpontok mestereinek munkáiban jelentkező giccses ízléssel szállt harcba; a városon ugyanekkor a különböző képzőművészeti műfajokkal foglalkozó műkedvelést igyekezett utánzó dilettantizmus helyett eredeti alkotássá fejleszteni.

Legutóbb a naiv művészeti ágak – festészet, szobrászat – és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolására és felfrissítésére vállalkozott. Tevékenységének elméleti indoklását egy cikksorozatban is kifejtette,[2] 1970-től kezdve pedig a Maros Megyei Művelődési Bizottság füzeteiben[3] egy-egy község népi kultúrájának teljes bemutatásával kísérletezett, szerves keretbe foglalta a vidék művészetének tárgyi és szellemi megnyilvánulásait. Cikkeit A Hét, az Utunk, az Előre és a Művelődés közölte.

Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek.[4] 2004-ig foglalkozott fiatal fafaragó mesterjelöltekkel és keramikusokkal, életének utolsó évében gyenge egészségi állapota miatt költözött leányához, Békéscsabára, ott érte a halál 2005. július 23-án.[5]

Egyéni kiállításai[6]Szerkesztés

  • 1954 – Kerámia, Bukarest
  • 1957, 1958, 1963 – Kolozsvár
  • 1965, 1967 – Csíkszereda
  • 1968 – Nagyszalonta

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Magyarsáros díszpolgára (2002. december 18.)[7]
  • Magyar Köztársaság Aranyérme 80. születésnapján
  • Szülőfalujának iskolája Bandi Dezső nevét viseli
  • Csittszentivánban Bandi Dezső Kulturális Egyesület tevékenykedik

IrodalomSzerkesztés

  • Banner Zoltán: Modern népi iparművészet. Korunk 1965/3
  • Banner Zoltán: Bandi Dezső iskolája. Kritika, Budapest 1971/4
  • Banner Zoltán: Csillagfaragók, 1972, 51-94. o.
  • Bene József: Csíkszeredai levél, Utunk, 1967/19
  • Bölöni Sándor: A romantikán túl, Interjú Bandi Dezső népnevelővel, Bihari Napló, 1973. október
  • Tófalvi Zoltán: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni", Látogatás Bandi Dezsőnél, A Hét Évkönyve, 1978

ForrásokSzerkesztés

  1. Magyar Népi Szövetség (MNSZ) 1944-1953.
  2. Vörös Zászló, 1969. január 3. – szeptember 5.
  3. A falu nótája; Tiszta búzából,
  4. Artportal.hu szócikke nyomán, i.m.
  5. Kántor Emese írása, i.m. Természet Világa, 2006/8. sz.
  6. artportal.hu i.m. nyomán
  7. b.d. szignóval Bölöni Domokos: Új hajlék Nagysármáson, In: Népújság, 2002. december 18.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés