Baráttelke

község Szlovákiában

Baráttelke (1899-ig Mnisány, szlovákul: Magnezitovce, korábban Mnišany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. A jelenlegi település Baráttelke és Korpás községek egyesítésével jött létre.

Baráttelke (Magnezitovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rangközség
PolgármesterHelena Súkeníková
Irányítószám049 16 (pošta Jelšava)
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRA
Népesség
Teljes népesség455 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság331 m
Terület15,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″
Baráttelke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baráttelke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Nagyrőcétől 7 km-re délkeletre, Jolsvától 6 km-re északra fekszik.

Története szerkesztés

A település legrégibb említése 1427-ből származik „Monorethe” néven, amikor egy kolostor mellett keletkezett. Ekkor már 20 adózó portája volt. Lakói rezet és ezüstöt bányásztak. A 16. században a murányi váruradalomhoz tartozó településen a vlach jog alapján pásztorok telepedtek le, akik kezdetben kiváltságokat élveztek. 1773-ban 33 család lakott itt, közülük 4 zsellér és 9 pásztor volt. 1828-ban 43 házában 402 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, illetve a közeli ipari üzemekben és bányákban dolgoztak.

Vályi András szerint: „MNISCÁNY. Tót falu Gömör várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Jolsvához nem meszsze, és annak filiája, határja hegyes, fájok, legelőjök van.[2]

Fényes Elek szerint: „Mnizsán, tót falu, Gömör és Kis-Honth vmegyében, Jolsvához egy órányira: 35 kath., 367 evang. lak. Határa hegyes, kősziklás, s rajta ezüst, réz is találtatik: Szenet éget. F. u. h. Coburg. Ut. p. Jolsva.[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Mnisány, a pelsőcz-murányi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 60 házzal és 375 ág. ev. h. vallású lakossal. A murányi várbirtokok közé tartozott és azokkal együtt a Coburg herczegi család tulajdonába került. A községben a XVIII. század elején apáczakolostor volt. Hegyei ezüst- és rézérczet 72tartalmaznak. Az evangelikus templom 1814-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

A háború után is megtartotta a település mezőgazdasági és bányászati jellegét. Lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

Népessége szerkesztés

1910-ben 408, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 435 lakosából 426 szlovák volt.

2011-ben 464 lakosából 459 szlovák.

Nevezetességei szerkesztés

  • Itt található Közép-Európa legnagyobb magnezitbányája.
  • Klasszicista haranglába a 19. század elején készült.

Lásd még szerkesztés

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés