Baross Endre

(1889–1950) magyar politikus, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő, lapkiadó, borász

Bellusi Baross Endre, született: Baross Endre Géza Mátyás Pál (Budapest, 1889. november 21.[3]Budapest, 1950. augusztus 15.)[4] magyar földbirtokos, gazdasági főtanácsos, borász, országgyűlési képviselő.

Baross Endre
Született 1889. november 21.[1]
Budapest[1]
Elhunyt 1950. augusztus 15. (60 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
SzüleiBaross Károly
Foglalkozása
  • borász
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
A Wikimédia Commons tartalmaz Baross Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Budapesten született, római katolikus vallásban, Baross Károly agrárpolitikus és viszocsányi Lithvay Ilona fiaként. Apai ági felmenői régi nemesi családból, a Baross család Hont vármegyei ágából származnak; apja az 1890-es évek agrármozgalmai egyik vezéralakjának számított, aki a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, illetve a Köztelek című lapnak is alapítója volt. A szülők Pilisszántón éltek, és élete nagy részét ő maga is az ottani családi kúriájukban élte le.

Középiskoláit Tatán, a piarista gimnáziumban, illetve a budapesti Ferenc József intézetben végezte, majd 1911-ben a budapesti tudományegyetemen államtudományi oklevelet szerzett. Közben egy évet töltött Franciaországban, a montpellier-i mezőgazdasági iskolán, ahol a szőlészeti és borászati kurzust végezte el, továbbá Klosterneuburgban és Budafokon is elvégzett egy-egy helyi borászati tanfolyamot.

Részben a Földművelésügyi Minisztérium, részben a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete (MSZOE) megbízásából Európa úgyszólván összes szőlőtermő országában járt, hogy ott a helyi szőlészeti és borgazdasági szokásokat tanulmányozza; hasonló célból járt Algériában is. Az első világháború idején a szerb és orosz harctereken harcolt, de 1916-ban, mint huszárhadnagy, orosz hadifogságba esett, ahol négy évet töltött.

1920-ban tért haza a szibériai fogságból, két évvel később pedig megválasztották a már említett MSZOE titkárának; 1926-ban ugyanott igazgatónak nevezték ki. E minőségében jó néhány, a szőlő- és borgazdaságot érintő törvény előkészítésében, illetve több nemzetközi kongresszuson is képviselte a magyar szőlő- és borgazdaságot. A mezőgazdaság terén kifejtett érdemdús tevékenységéért Horthy Miklós kormányzó 1934-ben a gazdasági főtanácsosi címet adományozta neki.

1935-ben bekapcsolódott a törvényhozás tényleges munkájába is: az abban az évben tartott országgyűlési választáson a pilisvörösvári választókerületben jutott mandátumhoz, a Nemzeti Egység Pártja (NEP) jelöltjeként. Képviselő maradt az 1939-es választást követően is, ekkor a NEP utódpártjaként létrejött Magyar Élet Pártja színeiben nyerte el mandátumát, a Pest vármegye északi kerületének listájáról. Agilis tagja volt a Parlamentnek, a legtöbb mezőgazdasági tárgyú, illetve az agrármunkásságot érintő törvényjavaslat vitájában felszólalt, valamint több olyan interpellációja is volt, amelyeket országos érdeklődés övezett.

Társadalmi szerepvállalásai közül kiemelkedik elnöki tisztsége a Magyar Agrár Újságírók és Írók Országos Egyesületénél, illetve a Pest vármegye törvényhatósági bizottságánál viselt tagsága, de tagja volt az Országos Borgazdasági Tanácsnak, a Borbíráló Szakértő Bizottságnak, valamint a francia Comité Internationale de Viticulture-nek is. Főszerkesztőként irányította a Borászati Lapokat, a Hegyközségi Szemlének pedig kiadója is volt.

1826-ban, klasszicista stílusban épült pilisszántói kúriájuk (eredetileg: Jurkovich-kúria) 1945-ig állt a család tulajdonában; ma a település óvodája működik benne (Kossuth Lajos utca 84.).[5]

Felesége Bulyovszky Ilona Erzsébet Margit (Miskolc, 1887. december 1. – Debrecen, 1979. február 15.)[6] volt, akivel 1921. június 11-én kötött házasságot Tállyán,[7] majd később elváltak.[4]

Irodalmi működése szerkesztés

Fiatal korában verseket írt és fordított. 1926. augusztus 12-től 1934. február 17-ig felelős, utóbb főszerkesztője volt a Borászati Lapoknak és szerkesztője a Borászati zsebnaptárnak. Felelős szerkesztője volt 1939–1940-ben az 1939. január és 1944. november között megjelent Hegyközségi Szemle (Revue des syndicats viticoles et frutiers Hongrois – Rundschau der Ungarischen Berggemeinden) című havilapnak (1940 októberétől a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete vette át a lapot). Szerkesztette az „At Home”. Otthon: társadalmi, művészeti és irodalmi folyóirat első kísérleti számát, Budapest, 1925. május 1.

Főszerkesztője volt Takács József szerkesztővel a Magyarország közhivatalainak cím- és adattára 1942. kiadványnak.

Elõszót írt Teleki Andor és Sándor A szőlők felújítása (Budapest, 1927 és 1938), valamint Ulicsny Károly és Szege Bálint Népies előadások a szőlészet és borászat köréből. I. (Budapest, 1927) című műveihez.

Rövidebb lélegzetű írásai önállóan is megjelentek:

  • Göröngyök a magyar földön. (Agrárpolitikai gondolatok). Budapest, 1923.
  • Kékkönyv a rézgálicról. Különlenyomat a Borászati Lapokból. (Budapest), 1925.
  • Pinceszövekezetek alakításának újabb tervei. Budapest, Pátria K., 1927.
  • Hogyan lehetne megoldani a tejkérdést a nemzeti munkaterv alapján? Budapest, 1932.
  • A bányamunkásság nyugbérének érdekében. A mezögazdasági kamarákról. Két felszólalás. Budapest, 1937.
  • Az 1937/38. költségvetési vitánál elmondott beszéde. Budapest, 1937.
  • Interpellációja 1938. február 23. a Budapest-vidéki kőszénbányával kapcsolatos hírek miatt. Budapest, 1938.
  • Társadalmi kérdéseink. Felolvasás. Budapest, 1938.

Elismerései szerkesztés

  • 1937-ben elnyerte a francia Merit Agricole (magyarul kb.: Mezőgazdasági Érdemrend) tisztikeresztjét.

Külső hivatkozások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés