Baturin

Baturin (Батурин) város Ukrajna Csernyihivi területén, a Nyizsini járásban, Baturin község székhelye.

Baturin (Батурин)
Baturin címere Baturin zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Csernyihivi terület
Járás	Nyizsini járás (2020. július 18. – )
Rang	város Ukrajnában
Alapítás éve	1625
Irányítószám	16512
Népesség
Teljes népesség	2552 fő (2018)
Népsűrűség	3,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	145 m
Terület	700 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 51° 20′, k. h. 32° 53′51.333333333333, 32.883333333333
Baturin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baturin témájú médiaállományokat.

A Szejm alsó folyásának bal partján fekszik. A város mellett vezet az М-02, E101 jelű Kijev–Borzna–Hluhiv-autóút, amely Oroszországban Brjanszk felé folytatódik.

Története

1575-ben alapították. Báthory István közvetlenül lengyel királlyá választása (1576) után foglalkozott az ukrajnai kozákok szervezeti felépítésével. Miután a kozákokat ezredekbe és századokba osztotta, létrehozta a közigazgatás rendjét és a bíróságokat, a zaporizzsjai hetmanok tartózkodási helyéül pedig új várost alapított, melyet önmagáról Batorinak nevezett el. A várost Alekszej Mihajlovics orosz cár (1645–1676) hetmani rezidenciává tette (1669–1708).

Ivan Mazepa, az orosz fennhatóság alá tartozott Bal parti Ukrajnában élő kozákság hetmanja megerősítette a várost. 1708-ban, a nagy északi háború idején innen vonult kozákjaival, hogy csatlakozzon XII. Károly svéd király seregeihez. Miután I. Péter orosz cár értesült Mazepa „árulásáról”, Alekszandr Mensikovot küldte Baturinba, akinek csapatai elfoglalták és a hetmani rezidenciával együtt felégették a várost. 1750-től 1764-ig, a hetmanság megszüntetéséig K. G. Razumovszkij grófnak (1728–1803), a Zaporozsjei Had utolsó hetmanjának rezidenciája volt.

Az 1890-es évek elején Baturinnak 3580 lakosa és 450 lakóháza volt. A várost a kiépülő vasútvonal elkerülte, de hajózható víziút kötötte össze Kijevvel és Csenyihivvel.

1993-ban Ukrajna Minisztetanácsa határozatával a városban Hetmani főváros („Гетьманська столиця”) néven nemzeti történelmi-kulturális emlékhelyet hoztak létre. 2008-ban a település járási jelentőségű városi rangot kapott.

Források

• Volodimir Kubijovics (szerk.): Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, I. kötet, Lviv, 1993, Molode Zsittya Kiadó, ISBN 5-7707-4049-3, p. 100.
• Brockhaus és Efron enciklopédia (orosz nyelven), 1890–1907. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
• Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)