Hetman
| Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a cirill betűs szláv nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
A hetman a 16–18. századi Lengyel–Litván Unióban használt katonai cím; a hetman wielki (nagyhetman) volt a fegyveres erők parancsnoka, a király távollétében a hadvezér is.
A hetman (belarusz nyelve: Гетман, csehül: Hejtman, latinul: capitaneus, lengyelül: Hetman, litvánul: Etmonas, oroszul: Гетман, románul Hatman, ukránul: Гетьман) közép-kelet-európában használt katonai cím és rang, amelyet az országok vezető katonai parancsnokai viseltek.
A címet egyes esetekben az uralkodók adományozták adott időszakra vagy élethosszig, más esetekben a hetmanok önmagukat nyilvánították hetmannak, de előfordul, hogy az utókor visszamenőleg hetmannak tekint katonai vezetőket, akiket a kor dokumentumai soha nem neveznek hetmannak.
A cím eleinte nagyobb, országnyi seregek vezetőjét jelentette, idővel azonban kisebb, pár száz, pár ezer fős hadjáratok vezetőit is hetmannak titulálták.
A szó valószínűleg a német Hauptmann (kapitány) szó lengyel átvételével keletkezett. Alakulását vélhetően befolyásolta a török atamán szó, amely a lovasok vezetőjét jelentette.
Ukrajnában a hetman (ukránul: hetyman, cirill betűkkel: гетьман) szó egy változatát, az atamánt a doni kozákok katonai vezetőjének (16. sz.) és a Dnyepertől keletre fekvő területek fejedelmének (17–18. sz.) megjelölésére használták. Atamánnak hívták az egyes nagy kozák seregek választott parancsnokát is. Atamán volt a neve a különféle nagy oroszországi kozák seregek választott parancsnokának is. 1723 után azonban csak a falvak atamánjait választották meg a kozákok.
Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség szerkesztés
A hetman szó a XV. században csak a király által kinevezett kapitányt vagy tábori (váraljai, mezei) kapitányt[1] jelentett. A király udvari és tábori hetmant is kinevezett, ezeket bármikor elbocsáthatta. A lengyel Korona Nagy Hetmanja cím 1505-ből származik. Ezt a címet a lengyel hadsereg vezetője kapta a lengyel királytól, és 1581-ig a nagy hetman pozíció csak meghatározott hadjáratok és háborúk idején létezett. A hetman a király távollétében irányította a rábízott sereget, ha a király csatlakozott, akkor a király katonai helyettesévé vált. A hetman méltóságának jelvénye a buzogány, sisakdísz[2] és lófarkas lándzsa volt.Ezt követően ez is állandó cím lett, akárcsak a Lengyel Királyság és a Lengyel–Litván Unió összes címe. A Lengyel–Litván Uniónak mindenkor négy hetmanja volt. A Lengyel Királyság Nagy Hetmanja (hetman wielki koronny) és a tábori hetman (Hetman polny koronny), aki a városok falain kívüli egységekért felelt, illetve a Litván Nagyfejedelemség Nagy Hetmanja (hetman wielki litewski) és tábori hetmanja (Hetman polny litewski).
A hetman hatáskörébe tartozott a hivatásos fegyveres erő megszervezése, a zsoldoscsapatok toborzása és a tömeges mozgósítás. A hetman privilégiuma volt, hogy alacsonyabb rangú parancsnokot nevezzen ki, egységeket hozzon létre, ellenőrizze a katonai kiadásokat és felügyelje a bérek kifizetését. Rendelkezései a Szejm rendelkezéseivel voltak egyenértékűek A hadsereg felett bírói hatalma volt. Köteles volt meghallgatni a katonák által sértett civilek panaszait. A hetman feladata volt a hadműveletek tervezése és lebonyolítása. Bizonyos hatáskörökkel rendelkezett a külpolitika irányításában is, különösen a déli, dél-keleti irányban: Oszmán Birodalom, a Krími Tatár Kánság, Moldvai fejedelemség és Havasalföld.
A hetman nem parancsolt az udvari egységeknek, a királyi őrségnek, a városok, tartományok és vajdaságok által felállított fegyveres erőknek, valamint a főúri seregeknek, a háborúk során ezek gyakran önként a parancsnoksága alá helyezték magukat. A flotta sem tartozott a hetman parancsnoksága alá. Rendelkezett viszont a szárazföldi egységekkel: tüzérségi– és mérnöki csapatokkal, lovassággal és gyalogsággal.
A hetman munkáját komoly háttértámogatással végezte. Külön irodája volt jogászokkal és pénzügyi szakemberekkel, biztonsági szolgálatot irányított, külön részleg felelt az egyes táborokért és a köztük levő szállítmányozásért. Az egészségügyi és igazságügyi szolgáltatásnak is saját, a hetman alá rendelt parancsnoksága volt, ahogy a javító részlegnek is.
A tábori hetman általában kisebb hadműveleti csapatokkal a terepen tartózkodott, a határokat őrizte, különösen délen és keleten, ahol az Unió leginkább veszélyeztetett volt. Eseti csatákat vezényelt.
A XVIII. század közepétől a hetman intézménye válságba került. A tekintélyes és befolyásos pozíció a rivális főúri családok közötti harcok tárgyává vált, miközben a lengyel hadsereg meggyengült. A hetman tisztséget a Lengyel Királyságban és a Litván Nagyhercegségben általában befolyásos fejedelmi családok képviselői kapták, a litván fejedelemségben – gyakran Rurikovics és Gediminovics, Osztroh, Visnyeveckij és Khodkevich családok tagjai.
Az 1776-os katonai reform korlátozta a hetmanok hatalmát. A hetman hivatalt Lengyelország harmadik felosztása után, 1795-ben megszüntették.
A Lengyel-litván Unió hetmanjai:
A leendő Ukrajna területe szerkesztés
_compared_with_today%27s_borders_PL.png)
.jpg)
A hetman tisztség megjelenése az jelenlegi Ukrajna területén az azt a középkorban meghódító Lengyel Királyságnak és Litván Nagyfejedelemségnek köszönhető. Az eredetileg a katolikus országok katonai vezetői megnevezését a velük és ellenük küzdő felek – kozákok[3], Orosz Cárság, Krími Tatár Kánság és Oszmán Birodalom – gyakran aggatták sikeresebb hadvezérekre, szerepük megerősítése vagy felnagyítása szándékával.
- 1486–1646 között a Lengyel-Litván Unió négy hetmanján túl a kozák vezetőket nevezték – gyakran csak utólag, a történetírók[4] – hetmannak. Ez a hetman Unió szolgálatába fogadott kozákok, a lajstromozott (listázott) kozákok katonai (és részben politikai) elöljárója volt.
- A fel nem fogadott (lajstromozatlan) kozákok által választott vezető megnevezése is hetman volt.
- 1648–1660 A Bohdan Hmelnickij vezetésével létrejött állam, a Hetmanátus. Ennek katonai vezetőit a Hemtanátus vezetője nevezte ki hetmannak.
- 1660–1668 A Hetmanátus bukása után hetmant nevezett ki a kozákok élére az Unió az általa uralt Jobbparton[5], illetve a Cári Birodalom az általa uralt Balparton.
- 1668-1669 Petro Dorosenko katonai erővel egyesítette és függetlenítette a kozák területeket, amelynek élén hetmanként állt, de ő is számos hetmant nevezett ki csapatok irányítására.
- 1669–1702/1704/1708 1669-ben a terület három részre esett szét, mindegyik élén hetman állt. A Jobbpart egy részén az Unió (1669–1702), másik részén az Oszmán Birodalom (1669–1704), a Balparton a Cári Birodalom (1669–1708) kinevezettje állt.
- 1704–1709 Ivan Mazepa mindhárom területet hetmanként uralta.
- 1704 után Bukása után visszaállt a hármas felosztottság: Unió (1712–1781), Oszmán Birodalom (1708–1742) és Cári Birodalom (1704–1764).
A hetmani hatalmak változása 1648-ig szerkesztés
A Lublini unió (1569) megkötése után 1572-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király parancsára háromszáz kozákot fogadtak fel állami szolgálatba. Neveiket listába, lajstromba vették. Lajstromozott kozákoknak nevezték el őket és egy sor csoportos privilégiumot kaptak. Az uralkodó Cserkaszi városát jelölte ki a lajstromozott kozákok katonai vezetője székhelyéül.
A "hetman" megnevezés szerepelt Báthory István lengyel király 1576-os oklevelében, amely "alkotmányt és kiváltságokat" adott a zaporozsi hadseregnek[6], hivatalosan B. Ruzsinszkijt[7] "zaporozsjei hetmannak" nevezte, a hetman hatalom jelvényeivel ruházta fel.[4][8] Ettől kezdve két többé-kevésbé párhuzamosan két hetman volt: a király által kinevezett és a szabad kozákok által választott.[4] Királyi kinevezéssel a listázott/lajstromozott kozákok vezetője lett hetmanná, a lajstromozatlan kozákok maguk választották meg a hetmanukat.
A lajstromozatlan kozákok fő döntéshozó szerve a kozák tanács volt, ahol elvben minden résztvevő elmondhatta saját véleményét, ugyanakkor a tanács határozatai kötelező érvényűek voltak mindenkire nézve. A kozák tanács választotta meg a hetmant és a katonai vezetést (sztársina). A hetman kezében összpontosult a legfőbb végrehajtói, illetve bírói hatalom. Ő volt a had főparancsnoka, képviselte a kozákokat külföldi tárgyalásokon. A sztársinát a tüzérség vezetője, a kancellária vezetője, a bíró és két kozákkapitány alkotta, őket a hetman nevezte ki. A kozákok táborát kis-nek nevezték. Élen a kisatamán állt. A kis 38 kurenyrá-ból állt, a kunyerát a kurenyatamán irányította. A később létrejövő lajstromozott ezredek élén saját sztársina állt, amely szintén a hetmannak felelt.[9]
Az Unió és a kozákság viszonyát négy megoldatlan problémakör feszítette folyamatosan:
- a társadalom különböző rétegeinek elégedetlensége a lengyel nemesi földesúri földbirtoklás ukrajnai térhódításával szemben;
- a pravoszláv ukránok nemzeti-vallási elnyomásának fokozódása (katolikus–paroszláv ellentét)
- a társadalmon belül vezető szerepet játszó kozákság helyzetének ellentmondásossága
- a királyának és szejmnek politikai tehetetlensége
Ezekhez hozzájárult a nagypolitika gyakori szövetséges-ellenség váltása is, amely nem egyszer ellentétes volt a kozákság érdekeivel. Az Unió elleni lajstromozatlan kozák lázadások – Krzysztof Kosiński, Hrihori Loboda, Severyn Nalivajko, Pavlo But, Jakiv Osztrjanin (Osztranyica) és Dmitro Hunya – és az azt követő békekötések rendre fenti problémákat igyekezett megoldani, és így a hetman jogairól és kötelezettségeiről is szóltak. Minden békekötés – kurukivi egyezmény (1625, lengyel–kozák)[10], Perejaszlavi megállapodás (1630)[11] – a következő lázadás – Tarasz Fedorovics (Trjaszilo) vezette 1630. évi kozákfelkelés, az Ivan Szulima vezette 1635. évi felkelés, az 1637–1638-as kozák felkelés – kiváltó oka volt.
1638. márciusiában az Unió szemje határozatot hozott A Rzeczpospolita szolgálatában álló Zaporozzsjai Had Ordinációjáról, amely örök időkre megszüntette a lajstromozott kozákság összes megszerzett jogát, beleértve a hetman választásit is.
A Hetmanátus szerkesztés
Az 1648–1657-es Bohdan Hmelnickij vezette harc eredményeképp önálló állam született.[12]
A Hetmanátus fővárosa Csihirin volt. A hatalmat a Legfelső Katonai Tanács gyakorolta, ő nevezte ki Hmelnickijt a Hetmanátus vezetőjévé, hetmanjává. A hetman a Legfelső Katonai Tanács döntése alapján tárgyalásokat folytatott, béketárgyalásokon vett részt, diplomáciai kapcsolatokat létesített más országokkal, fegyverszüneti megállapodásokat és békeszerződéseket írt alá. A a Legfelső Katonai Tanács katonai, közigazgatási, gazdasági, jogi és külpolitikai kérdésekben hozott döntései kötelezőek voltak a hetmanok számára. A hetman joga volt a Legfelső Katonai Tanács összehívása.
A hetman kezében összpontosult a végrehajtó, törvényhozói és bírói hatalom, ő volt a hadsereg főparancsnoka.
A hetman alá rendelt Hetmani Tanácsnak a hetman bizalmasai voltak a tagjai, akik tanácsadói feladatokat láttak el. A hetman megvitatta velük a felmerülő problémák megoldásának módjait, de ők készítették elő a Főtisztek Tanácsának döntéseit is.
A végrehajtó hatalom központi szerve a Legfelső Kormány volt, amit a hetman vezetett. A Legfelső Kormány tagjai a főtisztek voltak. Kezdetben választások útján kerültek tisztségükbe, később a hetman nevezte ki őket. A kormány tagja volt az írnok, a hadbíró (egy vagy kettő), a fegyvermester, a kincstárnok, a hírszerzés vezetője. Az írnok vezette a katonai főkancelláriát, külpolitikával is foglalkozott, illetve intézte a Legfelső Kormány minden ügyét.
A Legfelső Kormány alá tartoztak az ezred- és az alájuk tartozó század-kormányok. Minden ezrednek volt kormánya, amelynek az ezredesek és az ezredtisztek (írnok, bíró, fegyvermester, kozák kapitány, zászlós) voltak a tagjai. Az ezredes a központi hatalmat képviselte az ezred területén. Tisztségükbe az ezredtanácsok választották meg, de gyakran a kormány nevezte ki őket. Az ezredek századokra tagolódtak. Mindegyik századnak volt század kormánya századossal, írnokkal, atamánnal, kozák kapitánnyal és zászlóssal. Mindegyik ezred 10–20 századra tagolódott. A századokba 200–300 kozák tartozott. A városokban és mező- városokban a kozák közösségek városi atamánokat választottak. A polgárokat a vijt vezette, akit a hetman hagyott jóvá beosztásában. A falvakban a parasztok elöljárója a községi bíró volt, a kozákoké meg az atamán.
A hetman mellett különleges megbízatásokat teljesítő főtisztek is szolgáltak. A kinevezett hetmanok nagyobb hadjáratokat vezettek a hetman megbízásából.[13]
Az Unió a Hetmanátus megszületése pillanatától harcolt ellene. Az 1648–54 közötti Kozák–lengyel háború annyira meggyengítette a Hetmanátust[14], hogy Hmelnickij a cárhoz fordult segítségért. 1654. január 8-án megkötötték a Perejaszlavi szerződést, A szerződés értelmében az ukrán területek kimondták csatlakozásukat az orosz cárhoz. A lajstromozott kozákok számát 60 ezer főben szabták meg. A hetmant és a főtiszteket továbbra is a kozákok tanácsa választotta.[15]
Hmelnickij utóda Ivan Vihovszkij lett, aki számos belpolitikai hiba elkövetése után megpróbált kiegyezni a lengyelekkel. A cár érthető módon sereget küldött a Hetmanátus ellen, ám Vihovszkij Konotop alatt 1659. július 8–9-én nagyon megverte az oroszokat. A sikert nem sokáig élvezhette, a romló külpolitikai helyzetben – a Hetmanátust minden oldalról támadják – leváltják, és helyére Bohdan Hmelnickij fiát, Jurij Hmelnickij választják hetmannak. Neki sikerül kiegyezni Moszkvával. A megkötött szerződés azonban sokkal rosszabb a Hetmanátus számára, mint az 1653-as, vagy a lengyelekkel kiegyező. 1660-ban leváltják Jurij Hmelnickij, ezzel a Hetmanátus történelmi szempontból megszűnik.
Unió, Cári Birodalom, Oszmán Birodalom szerkesztés
Az Unió és a Cári Birodalom között kötött 1667-es andrusovói fegyverszünet megerősítette Ukrajna megosztottságát: Jobbparti Ukrajna (Kijev nélkül) az Unió része, Balparti Ukrajna pedig a cárság része lett, a Zaporozzsjai Szics közös ellenőrzés alatt maradt.[16] A Jobbparton az Unió és az Oszmán Birodalom küzdött meg egymással, a kozákok hol egyik, hol másik, hol mind a két fél ellen harcoltak. Végül az 1672-es lengyel-oszmán bucsacsi béke, majd a zsuravnói szerződés (1676) véglegesítette a Jobbpart megosztottságát. Természetesen mindegyik terület élén hetman állt.
A három terület vezetői egymás ellen indítottak háborút az egység helyreállítása érdekében, hadjáratokat vezetnek az Unió/Cárság épp aktuális ellenségei ellen és küzdenek a rendszeresen kitörő lázadásokkal. Az egyre rosszabb katonai helyzet jellemzője az időszaknak, az anyaországokkal rendre megújuló szerződések a hetmanoknak és kozákoknak egyre kevesebb jogot biztosítanak – korábban a baturini cikkelyek (1663, kozák-orosz)[17], moszkvai cikkelyek (1665 kozák-orosz)[18], a megállapodás utána hluhivi cikkelyek (1669, kozák-orosz)[19], osztrohi cikkelyek (1670, lengyel-kozák)[20], konotopi cikkelyek (1672, kozák-orosz)[21].
A folyamatos háborúk és harcok közepette Petro Dorosenkonak, Ivan Szamojlovicsnak sikerült ideig-óráig helyreállítani a Hmelnickij féle Hetmanátus egységét. A Jobbparti és Balparti hetmanok sorából még Ivan Mazepa emelkedik ki. A Balparti hetman megpróbálta kihasználni a svéd-orosz háborút, hogy egyesítse a két partot. Bár eleinte sikert ért el, de kísérlete elbukott, a Balpart még jobban integrálódott a Cári Birodalomba. A Balparti kozákok fokozatosan elvesztették a hetman választási jogukat – cári egyetértés kell, a cár jelöltjei közül kell választani, a cár nevezi ki.
A hetman pozíciója a Balparton 1764-ig létezett (kivéve: 1722-1727 és 1734-1750), amikor is Nagy Katalin orosz cárnő azt megszüntette[22], a kozák sereget beolvasztotta a cári hadseregbe. A Zaporozsai Hadsereg utolsó hetmanja (Balparti hetman hivatalos címe) Kirillo Rozumovszkij volt, aki 1751-től 1764-ig uralkodott.
A Jobbparton először az Oszmán Birodalom veszítette el a kozák hetmanok irányította birtokait (1742) az Unió javára. Majd az Unió megszűnése – Lengyelország három felosztása – vetett véget Jobbparti hetmani rendszernek.
1918 Ukrajna szerkesztés
A hemtan címet az 1917-1920-as forradalom idején elevenítették fel Ukrajnában. 1918 elején létrejött az Ukrán Állam, a hetman címet felvevő Pavlo Petrovics Szkoropadszkij vezetésével. Az új állam kérész életűnek bizonyult, egy évet sem ért meg.
Moldvai Fejedelemség szerkesztés
A középkorban a Moldvai fejedelemség sokáig a Lengyel-Litván Unió és az Oszmán Birodalom összecsapásainak színtere volt. Az Unió által lajstromozott kozákok az Unió megbízásából, a lajstromozatlan kozákok saját szándékból, később a Cár megbízásából vezettek hadjáratokat az Oszmán Birodalom vazallus Moldvai Fejedelemség ellen. Természetesen ez fordítva is megtörtént, a moldvai csapatok is részt vettek a lengyelek vagy kozákok elleni hadjáratokban.
A XVI. században a hetman fontos udvari tisztségviselő volt Moldvában, a hetman elnevezést az Uniótól vették át. A címet az uralkodó adományozta, a Hetman (románul: hatman) a főváros és a moldovai királyi udvar védelméért felelős kormányzó, a moldovai hadsereg legfőbb parancsnoka.[23] A hetman tisztség használata nem volt olyan következetes, mint a Lengyel-Litván Unióban, gyakran nem töltötték be, máskor más néven illették az uralkodó által kinevezett parancsnokot – ahogy a fejedelem megnevezés helyett sok egykori irat a vajda címet használja.
Három ismertebb személy, akik moldvai vagy kozák hetmanok voltak, majd fejedelemmé választották őket:
- Patkótörő János (románul: Ioan Potcoavă, ukránul: Іван Підкова) (? – Lviv, 1578. június 16.) az egyik legrövidebb ideig uralkodó fejedelem volt: IV. János néven 1577 novembere – decembere közt ült Moldva trónján. Beceneve (ukránul „pidkova”, románul „potcoavă”) állítólag onnan ered, hogy addig hajszolta lovait, amíg azok patkója eltört. Egy reálisabb változat szerint képes volt puszta kézzel kiegyenesíteni egy patkót.. Leginkább talán Tarasz Sevcsenko ukrán költő Ivan Pidkova (1840) című versének hőseként ismert, amelyben ő vezette a moldvai és kozák seregeket a török uralom ellen.[24][25] Báthory István lengyel király Lvivben lefejeztette.
- III. Duca György (románul Gheorghe Duca), (1620 körül – 1685. március 31.) Moldva fejedelme volt három alkalommal: 1665–1666, 1668–1672, 1678–1683 között, valamint 1674–1678 között II. György néven Havasalföld fejedelme és 1680–1683 között a Jobbparti Ukrajna Oszmán Birodalom által megszállt rész hetman-ja volt.
- VIII. Radu Mihnea hetmanja volt, és a bojárok választották fejedelemmé Miron néven. Miron Barnovschi Movilă (1590 – 1633. július 2.) Moldva fejedelme volt 1626. január 23. – 1629 júliusa és 1633 áprilisa – 1633. július 2. között. A törökök fejezték le Konstantinápolyban, amikor az uralkodásának megerősíttetése végett ment.
Husziták szerkesztés
Lengyel, belorusz, orosz nyelveken a husziták vezetőjét, Jan Žižkát hetmanként említik, de a csehek nem.
A hetman cím a 21. században szerkesztés
Ukrajna orosz inváziója alatt, 2022 júniusában az ukránok petíciót indítottak, hogy hetmanná válasszák az ukrán elnököt Zelenszkijt, s tanácsadóját, Oresztij Aresztovicsot pedig nevezzék ki atamánná. A petíció az elnöki hivatal weboldalán is megjelent[26], s 2022. júniusáig mintegy 38.000-ren alá is írták.[27]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Kapitány: vár, erőd, fallal körülvett város, erődítmény fegyveres erőinek parancsnoka. Mezei kapitány: a várfalon kívüli fegyveres erők parancsnoka.
- ↑ Hetmani sisakdíszítés: a fém fejvédő tetején egy fémpántba rögzített daru, strucc vagy sas toll.
- ↑ A kozákok Dél-Ukrajnában és korábbi etnikai ukrán, illetve krími tatár területeken élő, túlnyomórészt keleti szláv, ortodox keresztények csoportja volt. A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képeztek körülbelül a 14. század utolsó harmadától kezdődően. Szervezetük magyar viszonylatban a hajdúsághoz hasonlítható.
- ↑ a b c Усенко Ігор Борисович.szerk.: Римаренко Юрій Іванович: Мала енциклопедія етнодержавознавства – [Інститут держави і права імені В. М. Корецького НАН України (ukrán nyelven). Kyïv: Vyd-vo "Heneza", 276-277. o. (1996). ISBN 966-507-016-9. Hozzáférés ideje: 2022. április 17.
- ↑ A legtöbb korszakkal foglalkozó írás a Jobbpart és Balpart kifejezést egybeírja, megkülönböztetésül.
- ↑ Rudnytsky, Ivan. L., Himka, John-Paul. Rethinking Ukrainian history (angol nyelven). Edmonton: Canadian Institute of Ukrainian Studies, University of Alberta (1981). ISBN 0920862128. Hozzáférés ideje: 2022. április 17.
- ↑ Bohdan Różyński Rużyński (B. Ruzsinszkij) (meghalt 1576 körül), a Rużyński litván-ruszin családból származó herceg, aki Volhíniából származott, Kijev vidékén telepedett le. Fiatalkorában, az egyik invázió során a tatárok elrabolták édesanyját és feleségét Jasyrban. Ezután összeállt a kozákokkal, hogy bosszút álljon. Rużyński egy expedíciót vezetett a Krím-félszigetre, megtámadta Megütötte és elfogta Kaffát, sok foglyot kiszabadított. Ehelyett Różyński 1576-ban a Dnyeper alsó folyásánál fekvő tatár erődítményeket támadta meg háromezer kozákot vezetve. A tatár Islam-Kerman erőd ostroma közben halt meg. Różyńśki „Hetman Bohdanko” néven került be a kozák legendába, számos büszkeség és dal hőse volt. Saját korában atamán jelzőt használtak katonai rangjára utalva.
- ↑ Tankönyv 29-30. oldal :: A Rzeczpospolita királya, Báthory István megpróbálta alárendelni magának a kozákokat és bevonni őket a török-tatár hódítók elleni háborúba. Ez felgyorsította az erődítmények egyesítésének folyamatát is. A Zaporozzsjai Hadnak voltak hatalmi jelképei, klenódiumai: lobogó, lófarkas zászló, buzogány és címeres pecsét. Ezeket Báthory István adományozta nekik. A Zaporozzsjai Had lobogóját a zászlóvivő vitte a csapatok élén a hetman oldalán. A címeres pecséttel a bíró rendelkezett. A hetman hatalmi jelképe a jogar volt. A hatalom nélkülözhetetlen jele pedig a lófarkas zászló, egy gömb alakú csúcsban végződő 2–2,5m hosszú bot lósörénnyel a végén. 1578-ban Báthory István lengyel király 500 főben határozta meg az uralkodói szolgálaton lévő harcosok számát. Az Alsó-Dnyeper vidéki kozákságról (1578) szóló határozatában Báthory önálló társadalmi rendként is- merte el a lajstromozott kozákokat, megfogalmazta alap- vető jogaikat és kötelességeiket. Hadseregük hivatalos neve az Ő Királyi Felsége Zaporozzsjai Hada lett Trahtemiriv központtal. Az 1578. szeptember 16-án kelt Báthory István lengyel király által kiadott Az Alsó-Dnyeper vidéki kozákságról szóló határozatból: "... A már említett sztároszta úr előtt tegyetek hűségesküt és mindenben hallgassátok őt. ...Nem harcolhattok Havasalföld ellen, nem okozhattok ott semmilyen kárt vagy felfordulást. Ha valaki ezt teszi, fogjátok el és botozzátok meg, mint a korona ellenségét. Hasonlóan cselekedjetek Belhoroddal, Ocsakovval, Tyahinával, azok falvaival és sztyeppéivel, a krími uralkodó embereivel, földjeivel, uluszaival kapcsolatban is. ...Árgus szemekkel figyeljétek a kán embereinek a viselkedését és mindenben kövessétek a mi utasításainkat."
- ↑ Tankönyv 31. oldal
- ↑ Tankönyv 83. oldal :: A lajstromozott kozákok csak királyi birtokokon telepedhettek le, a földesúri földeket három hónapon belül kötelesek voltak elhagyni. Megválaszthatták hetmanjukat, de személyét később a király hagyta jóvá. A kozákok nem avatkozhattak bele vallási ügyekbe, nem létesíthettek kapcsolatot külföldi államokkal és nem vezethettek hadjáratokat a Krími Kánság és az Oszmán Birodalom ellen.
- ↑ Nem tévesztendő össze a Perejaszlavi szerződéssel (1654) vagy a Perejaszlavi cikkelyekkel (1659)
- ↑ Tankönyv 104. oldal :: A XVII. század meghatározó történelmi eseménye volt az ukrán nép nemzeti-felszabadító háborúja.
- ↑ Tankönyv 118-121. oldal
- ↑ Tankönyv 131. oldal :: 1653 végére a Hetmanátus helyzete kritikussá vált. Jobbparti Ukrajna azon vidékei, ahol a harci események zajlottak, teljesen elnéptelenedtek. Több tízezren tatár fogságba kerültek, éhen haltak, vagy pestis és kolera- járványok áldozatává váltak. 1648–1653 között Ukrajna lakosságának száma 30–40 százalékkal csökkent. Tömeges volt a kivándorlás a háború sújtotta területekről Balparti Ukrajnába, Szloboda Ukrajnába, a Moszkvai államba, Moldvába.
- ↑ Tankönyv 139. oldal
- ↑ Tankönyv 162. oldal
- ↑ Tankönyv 160. oldal...a hetmani kormány köteles ingyenesen élelmiszerrel ellátni az Ukrajnában állomásozó moszkvai helyőrségeket; a hetmani kormány köteles elfogni és visszatoloncolni hazájába a moszkvai szökevényeket; az ukrán kereskedők nem kereskedhetnek borral és dohányáruval a Moszkvai állam területén; tilos búzát eladni Jobbparti Ukrajnának és a krími tatároknak; össze kell írni az összes kozákot, városlakót és telepest birtokaikkal együtt.
- ↑ Tankönyv 161. oldal ...az összes ukrán föld városaival együtt a moszkvai cár birtoka lesz, lakossága pedig adót fizet a cári kincstárba; az új hetmant a cár képviselőinek jelenlétében választhatják csak meg, aki a hatalmi jelképeket magától a cártól kapja; tilos a hetmannak külkapcsolatokat létesíteni más országokkal; a Kijevi Metropoliát Moszkva által kinevezett képviselő vezetheti; a hetman nem adhat önkormányzati jogot az ukrán városoknak; újabb orosz helyőrségek létesülnek a fontosabb városokban, a moszkvai vajdák jogai jelentősen kibővülnek.
- ↑ Tankönyv 166. oldal
- ↑ Tankönyv 168. oldal ...melyek értelmében a kozákok visszatértek a lengyel király fennhatósága alá, és lemondtak a külföldi országokkal való mindennemű kapcsolatról. Ennek fejében megőrizhették ősi szabadságukat és a „pravoszláv papság biztonságát, előjogait és tiszteletét örök időkre”.
- ↑ Tankönyv 168. oldal ...a hetman nem válthatta le és nem ítélhette el a főtiszteket a főtisztek tanácsának beleegyezése nélkül; a hetman csak cári parancsra és főtiszti beleegyezéssel levelezhetett külföldi uralkodókkal, különösen Petro Dorosenkóval; a hluhivi szerződés azon pontját, amely lehetővé tette részvételét az Ukrajna ügyeivel foglalkozó küldöttgyűléseken, érvénytelenítették.
- ↑ Tankönyv 232. oldal :: 1764. november 10-én II. Katalin törvényerejű rendeletet adott ki a hetmani hatalom megszüntetéséről Ukrajnában.
- ↑ Portar de Suceava. (Hozzáférés: 2022. május 8.)
- ↑ William Richard Morfill. Russia (angol nyelven). S. Low, Marston, Searle, & Rivington, 78. o. (1880. április 25.). Hozzáférés ideje: 2022. május 7.
- ↑ Poem "Ivan Pidkova" – Taras Shevchenko (English translation by С.H. Andrusyshen and Watson Kirkconnell) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 7.)
- ↑ https://petition.president.gov.ua/petition/141184
- ↑ Archivált másolat. [2022. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
Források szerkesztés
- ↑ Tankönyv: O. V. Hiszem, O. V. Hiszem, O. O. Martinyuk. UKRAJNA TÖRTÉNETE – Tankönyv az általános oktatási rendszerű tanintézetek 8. osztálya számára. Lviv: Вид-во „Ранок” (2016). ISBN 978-966-914-009-8
- Magocsi, Paul R.. Ukraine : an illustrated history (angol nyelven). Seattle: University of Washington Press (1996). ISBN 9780295987231
- Lebovics, Viktória: Ukrajna és a kozákok (dia-prezentáció). (Hozzáférés: 2022. április 14.)
- Hetman historical military title, britannica.com