Giovan Giacomo Barbiano di Belgioioso

német-római császári katonatiszt, kassai főkapitány
(Belgioioso szócikkből átirányítva)

Giovan Giacomo Barbiano, Belgioioso grófja (olaszul: Giovan Giacomo Barbiano, conte di Belgioioso (1565Liège, 1626. október 18.)[3] olasz nemesi családból származó gróf, német-római császári katonatiszt, kassai főkapitány. Egyéb névformái: Giovan Giacomo da Barbiano, kortárs dokumentumokban előfordulnak a németes Johann Jakob (von) Barbiano és a magyaros Barbiano Belgiosi János Jakab névformák is. Nemesi utónevét (ejtsd kb. beldzsojózó) időnként Belgiojoso betűzéssel is írják.

Giovan Giacomo Barbiano di Belgioioso
1722-ben készült arcképe az Osztrák Nemzeti Könyvtárban
1722-ben készült arcképe az Osztrák Nemzeti Könyvtárban
Született1565[1]
Elhunyt1626. október 18. (60-61 évesen)[2]
Liège
Állampolgárságanémet
Nemzetiségeolasz
Foglalkozása
Katonai pályafutása
OrszágHabsburg Birodalom
Szolgálati ideje1580 k. – 1604
Rendfokozatatábornok
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovan Giacomo Barbiano di Belgioioso témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 

1565-ben született, az ősi észak-itáliai Barbiano di Belgioioso (röviden Da Belgioioso) nemesi családban. A család nevét már Dante is megemlíti a Purgatórium című verses művében mint Cuneo grófjait. Giovan Giacomo apja Lodovico Barbiano di Belgioioso, Belgioioso (Belgiojoso) grófja (1550–1590),[4] anyja Barbara Trivulzio († 1607), Gian Giacomo Trivulzio velencei condottiere dédunokája volt.[5] Fivére, Alberico da Barbiano Milánó érsekének, Carlo Borromeónak a nővérét, Ippolita Borromeót vette feleségül. Giovan Giacomo előbb a francia ligánál szolgált, majd a pápai, később a spanyol királyi hadseregben tábornok volt, majd az ausztriai Habsburg uralkodó szolgálatába állt.

1593-ban Felső-Magyarország kormányzója és Kassa parancsnoka lett. Az ellenreformáció során 1604. január 6-án Belgioioso katonákat és tüzérséget küldött a kassai katolikusok támogatására, akik így elfoglalták a Szent Erzsébet-dómot az evangélikusoktól. Három nappal később Belgioioso katonái a kisszebeni templomot is elfoglalták.[6] 1604-ben levelet írt Bocskai Istvánnak, amelyben 20 000 aranyforintos kölcsönt kért, de Bocskai azt megtagadta tőle, ezzel halálos ellenségévé tette a grófot, aki ezután Bocskai leveleit elfogatta, a császárnál bevádolta felségárulással, és szentjobbi várát császári sereggel támadta meg.[forrás?] Bocskai, miután hiába próbálta tisztázni magát a vádak alól, fegyvert fogott Belgioioso ellen.

Október 14-én a gróf kifizette a hajdúk elmaradt zsoldját, feltárva előttük Bocskai árulását, s feleskette őket a császár hűségére, de azok még ugyanazon a napon hazaszeretetből és a vallásszabadságukat féltve Bocskainak is hűséget esküdtek. A Belgiojoso főseregéhez igyekvő Johannes Pezzen vezette hadon az 1604. október 15-én Álmosd és Bihardiószeg között hajnalban vívott álmosdi (vagy diószegi) csatában a hajdúk rajtaütöttek, és ezután a gróf visszavonult.[7]

Megmaradt csapataival, köztük a sziléziai lovasokkal, a székely gyalogsággal és a rác hajdúkkal, mintegy 8000 emberrel Váradra ment, miután Kassára akart menekülni, de ott nem fogadták be, így Szepes várába futott. Később Spanyolországban egy tartomány kormányzója lett. 1626-ban ott halt meg.

Alakja szépirodalomban szerkesztés

  • Szabó Magda: Kiálts, város! c. drámájában (1971) Belgiojoso gróf visszavonuló serege megsarcolja Debrecen városát, és túszként elhurcolja a főszereplő leány vőlegényét. (Maga a gróf nem jelenik meg személyesen, csak küldöncei útján üzen.)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés