Főmenü megnyitása

Bellus (szlovákul Beluša) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, az Puhói járásban.

Bellus (Beluša)
Bellus templom 1.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPuhói
Turisztikai régióPuhói
Rang község
Polgármester Ján Prekop
Irányítószám 018 61
Körzethívószám 042
Forgalmi rendszám PU
Népesség
Teljes népesség5925 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség114 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság251 m
Terület51,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bellus (Szlovákia)
Bellus
Bellus
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 04′, k. h. 18° 20′Koordináták: é. sz. 49° 04′, k. h. 18° 20′
Bellus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bellus témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Puhótól 5 km-re délre a Vág bal partján fekszik. Szentjánosháza és Vágerdőalja tartozik hozzá.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már az újkőkorban és a korai bronzkorban ie. 2000–1500 körül is éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, valamint a lausitzi és a puhói kultúra népének települését és temetőjét találták itt meg. A falu környéke lényegében azóta folyamatosan lakott volt. Első írásos említése 1330-ból származik "terra Belos" alakban, abban a dokumentumban, mely a birtok határát jelöli ki. Következő említése a bellusi és a viszolaji területet elhatároló oklevélben található 1369-ben "Belus" alakban. 1375-ben "civitas Belus" néven abban a Nagy Lajos király által kiadott oklevélben található, melyben a király Trencsént más várakkal együtt tárnokmesterének, Bebek Györgynek adja. 1439-ig a trencséni váruradalom, majd ezután a kaszai és az illavai uradalom része. 1598-ban 153 háza volt. 1659-ben Bellus I. Lipót császártól városi és vásártartási jogot kapott. A 17. században egymás után alakultak meg a bellusi céhek, legelsőnek a cipészek céhe alakult meg. 1720-ban 88 adózó háztartása volt. 1723-ban tűz pusztított a településen, melyben az összes régi ház leégett. 1784-ben 309 házában 334 család és 1779 lakos élt. 1813-ban a Vág elöntötte a települést, az árvíz hatalmas károkat okozott. 1823-ban ismét árvíz pusztított. 1827. szeptember 15-én a nagy tűzvészben 130 ház égett le. 1828-ban 302 háza és 2001 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel és fazekassággal foglalkoztak. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1883-ra létrejött a vasúti összeköttetés a környező településekkel, megépült a vasútállomás is. 1887-ben a települést községgé sorolták vissza.

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott. 1936-ban árvíz okozott nagy károkat a településen.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 2521 lakosából 2360 szlovák és 105 magyar volt.

2001-ben 6052 lakosából 6000 szlovák volt.

2011-ben 5874 lakosából 5678 szlovák volt.

Neves személyekSzerkesztés

  • Itt született 1720-ban Adami Mihály jezsuita szerzetes, nyelvész, heraldikus, genealógus
  • Itt született 1739-ben Adámi Pál orvosdoktor.
  • Itt születhetett 1841-ben Gond Ignác római katolikus plébános,
  • Itt hunyt el 2013-ban Jozef Kočiš szlovák történész, levéltáros.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült.
  • Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt templomát 1560-ban építették.
  • Szentjánosháza Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére épített temploma 1990-ben épült.
  • A szentjánosházi Nepomuki Szent János kápolna 1766-ban épült.
  • Az öt új emlékmű a település öt nagy katasztrófájában elhunytakra emlékeztet.
  • Gyógyfürdője 22 °C-os kénes-szénsavas melegvízzel várja a vendégeket.
  • Hegyesmajtény felé eső határában az út mellett érdekes természeti képződmény, kőkapu látható.

ForrásokSzerkesztés

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Bellus témájú médiaállományokat.