Főmenü megnyitása

Berend Miklós (gyermekgyógyász)

magyar gyermekgyógyász

Berend Miklós, Nicolaus Berend (szül. Bleuer,[1] Nagykálló, 1870. június 18.Budapest, 1919. június 24.) magyar gyermekgyógyász, szakíró, egyetemi magántanár. Berend Miklósné (1881–1956)[2] író, műfordító férje, Berend Miklós (1908–1944) belgyógyász édesapja.[3]

Berend Miklós
Berend Miklós-Erdélyi.jpg
Született Bleuer Miklós
1870. június 18.
Nagykálló
Elhunyt 1919. június 24. (49 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Berend Miklósné
Gyermekei Berend Miklós
Foglalkozása gyermekgyógyász,
szakíró,
egyetemi magántanár
Iskolái
Halál okaemberölés
A Wikimédia Commons tartalmaz Berend Miklós témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Anyja Láng Mária volt, természetes apja ismeretlen. 1877-ben Bleuer Miklós névátruházással örökbe fogadta.[4] Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, azután a Stefánia-gyermekkórház orvosa volt, majd hosszabb külföldi tanulmányútra ment állami ösztöndíjjal. 1893-ban az Eötvös szabadkőműves páholy felvette, de 5 év múltán törölte soraiból. 1904. november 20-án Budapesten a Ferencvárosban összeházasodott Kilényi Hugó és Spitzer Janka lányával, Kilényi Júliával.[4] 1908-ban a gyermekgyógyászat egyetemi magántanára, majd egyszersmind a Fehérkereszt gyermekkórház főorvosa lett. Nagyszámú tudományos műveiből fontosabbak:

  • A csecsemőbetegségek orvoslása;
  • A csecsemők mesterséges táplálkozásáról;
  • A csecsemők gastroenteritiséről;
  • A gyermekgyógyászat kompendiuma;
  • A gyermekkorbeli diagnosztikus tuberkulin-kísérletekről;
  • Újabb kutatások és alapelvek a csecsemőtáplálás terén;
  • Az újszülöttek táplálásáról;
  • Csecsemők védelme a tuberkulózissal szemben;
  • Magyarország csecsemőhalálozási statisztikája és a gyermekvédelem, jövője;
  • Magyarország csecsemővédelmi institúciói;
  • A gyermekbetegségek therápiája;
  • A csecsemők és újszülöttek betegségei és therápiája;
  • Német és magyar anya- és csecsemővédelmi intézmények a háború alatt és azóta (1917).

1916-ban megjelentette I. világháborús harctéri emlékeit: Dr. Berend Miklós hadiönkénytes honvéd törzsorvos Harctéri naplója, Adatok a magyar honvédség, főkép az 5. h. huszárezred történetéből

Felesége férje halála után az Új Nemzedék, majd a Nemzeti Újság munkatársa lett. Figyelmet keltett Boszorkány című regényével 1922-ben.

HalálaSzerkesztés

Berend a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Mária Valéria utcában lakott, amelyre a Szovjetház főbejárata nyílt. 1919. június 24-én Budapesten kitört a ludovikás ellenforradalom. E napon épp beteghez sietett, amikor meglátta a Dunán úszó nemzetiszínű lobogós monitorokat, mire izgalomba jött, visszarohant lakására, s magához vette pisztolyát és máig tisztázatlan okokból rengeteg pénzt: tizennégyezer kék és húsz-harmincezer fehér koronát. Otthon a Dunára mutatott az ablakon át, s feleségének lelkesen megjegyezte: "Nézd, feltámadt Magyarország!" Ezután lement az utcára, s az észak felé haladó hadihajóknak zsebkendőjével integetett, azt kiabálva: „Éljen Magyarország! Le a szovjettel! Le Kun Bélával!” A Vörös Őrség tagjai meghallották ezt, s ráparancsoltak: „Állj!” Berend látván a ráfogott pisztolyokat, a Petőfi tér felé kezdett futni, ám mikor üldözőire hátrapillantott, egy oszlopnak ütközött. A földre esett, felszökkent, s tovább menekült volna, ám ekkor egyszerre négy irányból tüzeltek rá. Eltalálták, mire elvágódott a betonon. Megpróbált fölegyenesedni, ám nem sikerült, ekkor a Türr István utca irányából egy nyitott autón megjelent Cserny József, és kísérője Schőn Béla. Schőn Cserny biztatására csőre töltött fegyverrel ugrott ki a kocsiból, Berendhez lendült és háromszor belelőtt, mire az holtan terült el az aszfalton. Schőn a vértócsából kiemelte Berend pisztolyát, majd otthagyták a hullát. Sötétedéskor négyen – Weisz József, Lőbl Mór, Rosen Antal és Trailla György – visszatértek a holttesthez, s kifosztották azt: elvitték aranyóráját, aranyláncát, sétapálcáját, pénzét, Lőbl Mór pedig még a cipőjét is. Ezt követően négyen megfogták a hullát, majd a Dunába dobták.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Berend Miklós. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. november 14.)
  2. Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 306/1956. folyószám alatt.
  3. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  4. a b Házasságkötési bejegyzése, Budapest, IX. ker. polgári akv. 1080/1904. folyószám alatt.
  5. Gelencsér Miklós (szerk.): Vörös Könyv 1919. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó. 349. p.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Bp., Makkabi, 2001.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.