Bernáth Zsigmond

Bernáth Zsigmond (bernátfalvai és sztrippai) (Mándok, 1790. október 30. – Tarnóc, 1882. január 28.) Ung vármegye főispánja, többször követe és országgyűlési képviselője.

Bernáth Zsigmond
Született	1790. október 30. Mándok
Elhunyt	1882. január 28. (91 évesen) Tarnóc
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	főispán, országgyűlési követ, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyar országgyűlési követ (1825–1827) magyar országgyűlési követ (1830–1830) magyar országgyűlési követ (1832–1836) magyar országgyűlési követ (1839–1840) magyar országgyűlési követ (1847–1848) Ung vármegye főispánja (1848. november 8. – 1849. február 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernáth Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Bernáth Zsigmond alispán és országgyűlési követ fia volt. A gimnáziumot és bölcseletet Kassán, a jogot Pesten és Bécsben hallgatta s végre Sárospatakon a híres Kövy Sándor alatt fejezte be. Az 1811. országgyűlésen jelen volt a távollevők követei sorában. Ezután Pesten Vay József hétszemélynök mellett mint királyi táblai jegyző (jurátus) működött; végre 1812-ben ügyvédi cenzúrát tett, bereg megyei kis birtokára vonult és a gazdaságnak élt. 1816-ban Ung megyében főszolgabírónak választották és 1825-ben követül küldték a pozsonyi országgyűlésre, hol az ellenzék soraiban működött. Ugyanezen minőségben szerepelt az 1830. országgyűlésen, s ekkor több közérdekű törvénycikk szerkesztése az ő tollából folyt. Jelen volt az 1833–1836. országgyűlésen is, mely alkalommal Kölcsey Ferenccel együtt kerületi jegyzőnek választották, több országgyűlési fölirat fogalmazásával s az úrbéri törvénycikkek szerkesztésével bízták meg. Az 1839–1840. országgyűlésen ismét ott találjuk a követi táblánál. Az 1847–1848. utolsó pozsonyi országgyűlésre Ung megye rendei szintén megválasztották. Az új rendszer következtében Ung megye főispánjává neveztetett ki, de a pesti nemzetgyűlésen a főrendi táblánál nem foglalta el helyét; a magyarországi s erdélyi reformátusok értekezletében 1848-ban azonban tevékeny részt vett. A bekövetkezett zivataros időben teljes visszavonultságban élt és falusi birtokán gazdálkodással foglalkozott. 1861-ben Ung megye nagykaposi kerülete megválasztotta képviselőül. Az 1865–1868. országgyűlés korelnökéül választotta.

Munkái

Beszédei az országgyűlési Naplókban és a politikai lapokban jelentek meg. 1861. beszéde külön is megjelent. (Pest, 1861. gr. Batthyány István és Jámbor Páléival együtt).

Arcképe Prinzhofer által 1848-ban kőre rajzolva és Rauch J. által nyomtatva Bécsben jelent meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.