Bleier Lili

(1899–1939) zongorista, hárfaművész, sanzonénekesnő

Bleier Lili (Bleyer, Lily, Mihályffy Béláné, M. Bleier Lili; Budapest, Terézváros, 1899. május 26. – Budapest, Erzsébetváros, 1939. november 9.) zongorista, hárfás, sanzonénekesnő.

Bleier Lili
Született1899. május 26.[1]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1939. november 9. (40 évesen)[2]
Budapest VII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaMihályffy Béla (1924. augusztus 3. – 1927)[3]
SzüleiBleier Ármin
Fleischmann Irén
Foglalkozása
  • zongorista
  • hárfaművész
IskoláiFodor Zeneiskola (–1922)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (30B parcella, 3. sor, 34. sírhely)
Zenei pályafutása
Műfajok
Hangszer
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Bleier Ármin (1868–1934)[4] utazó ügynök és Fleischmann Irén (1876–1945) gyermekeként született.[5] Zenei tanulmányait zongoraszakon a Fodor Ernő irányítása alatt álló budapesti Zeneiskolában végezte, 1922-ben végzett. Tanára Sándor Margit volt, majd az utolsó akadémiai években Thoma József.[6][7] Hárfás tanulmányairól nincs adat.

Tanulmányai végeztével azonnal reflektorfénybe került. Jászai Mari színésznő közös esten mutatta be a közönségnek a Zeneakadémián, ahol Petőfi-ünnepséget tartottak.[8] Jászai a barátjává fogadta és szoros kapcsolat alakult ki közöttük. A színésznő egyik támasza lett. Halálos ágyánál hárfázott is, melyről a lapok sokat cikkeztek. Jászai végül ráhagyta kedves használati tárgyait,[9] ő pedig 1927-ben többször szerepelt a Zeneakadémián Jászai-esteken, ahol Kosztolányi Dezső konferált.[10]

1924 nyarán kötött házasságot.[11] Férjével, Mihályffy Béla színművésszel Jászai ismertette meg. Egy újság rosszat sejtve már ekkor megírta, hogy „szépnek indult karrier szakadt a házassággal félbe”.[12] Férje népszerű színész, a Színház- és Filmművészeti Kamara alelnöke, majd a második világháború idején a Magyarországhoz visszacsatolt Kolozsváron színidirektor volt. 1945-ben a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete nem igazolta, de a népbíróság fellebbezés után felmentette.[13] Színpadra már nem állhatott, és 1948 folyamán ügyészi eljárás indult ellene.[14] Ebben az évben halt meg.

A házaspárnak már korábban megromlott a házassága, 1927-ben váltak el. A férj életrajzírói nem említik az asszonyt, a volt férjet pedig az asszony gyászközleménye. Csak testvéréről, Bleier Ernőről, sógornőjéről, valamint anyjáról, Bleier Árminnéról esik szó benne.[15]

Zenei pályája szerkesztés

1923–1924-ben Dienzl Oszkár (1877–1925) zongoraművésszel és zeneszerzővel szerepelt együtt, aki a Nyugat köréhez tartozott, ám ebben az időben mint bohém már inkább zongorakísérőként volt ismert.[16] 1926-ban a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület koncertjén Revere Gyula és Szarvas Klári hárfavirtuózokkal játszott együtt. A fiatalon elhunyt Radó Aladár 137. zsoltár bariton szólóra, három hárfa és cselló kíséretével c. művét adták elő.[17] 1927-ben anyák napi műsoron a Ranolder Intézetben szerepelt Sonkoly István hegedűművész, Orosz Júlia opera­énekesnő, Weigerth Aladár zongoraművész és a müncheni kamaraopera művészei társaságában.[18]

A húszas évek második felében nehezen kapott munkát. 1929-ben Berlinbe szerződött Jusnij német-orosz Kék madár színházához (Der blaue Vogel, Kabarett).[19] 1930 májusában a Berlini Rádió közvetítette a hangversenyét, és erről a magyar lapok is beszámoltak. Kurucz János, Tarnay Alajos, Dienzl Oszkár és Sass Náci dalait játszotta.[20]

Ugyanezen év júliusában a Magyar Rádióban is szerepelt Némethy Anna énekessel és Polgár Tibor zongorakisérővel. A húszperces hangverseny a következőkből állt: 1. Chaminade: Berceuse (M. Bleyer), 2. Mendelssohn: Elias Weh ihnen (Némethy), 3. Cornelius: Un treue (M. Bleyer), 4. Alessandro Stradella: Arie Pietá Signore (Némethy), 5. Tosti: Ninon (M. Bleyer), 6. Wolff: Weylas Gesang (Némethy), 7. a) Tarnay: Ősz utója; b) Kurucz: Mért oly későn (M. Bleyer), 8. a) Kacsóh: Késő ősz van; b) Kacsóh: Ej, haj gyöngyvirág (Némethy), 9. Orosz népdal (M. Bleyer), 10. Schubert: A posta (Némethy), 11. a) Sas: Mikor eszembe jutsz; b) Dienzl: Liliomszál (M. Bleyer).[21]

Ebben az évben már őt is kiemelték a lapok Szarvas Klári hárfás, a zongorista Dohnányi Ernő, Fischer Annie és más hírességek mellett mint olyant, akire figyelni kell a hangversenyévadban.[22]

1932-ben a Nyugat Barátok Köre Irodalmi Szalonjának előadásán szerepelt hárfával és énekkel, magyar, francia, olasz és orosz dalokat adott elő. Utána Karinthy Frigyes műfordítói furcsaságokról és fatális sajtóhibákról konferált.[23]

1933-ban Kerpely Jenő csellóművésszel és Győző Amália énekművésszel koncertezett a Zeneakadémián. A Pesti Hírlap kritikusa ezt írta róla:[24]

A tehetsége a könnyebbzenei műfajok keretei között érvényesül. Hárfával kisért ének, főleg sanzonszámai nemcsak újszerűségükkel leptek meg, hanem finom, árnyalatos, hatásos előadásukkal is. Nagy, igen nagy sikere volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Birth registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  2. Death record (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  3. Marriage record (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  4. Bleier Ármin halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 159/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  5. Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 586/1894. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  6. Iskolai értesítők, Budapest - Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola pp. 29, 108, 137. Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola, 1910. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  7. Iskolai értesítők, Budapest - Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola pp. 15, 29. Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola, 1922. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  8. (1922. december 3.) „A hangverseny vállalatok és zeneiskolák hírei”. Magyarország 29 (276), 11. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  9. (1926. október 6.) „Jászai Mari végrendeletében aukciót kér emléktárgyaira”. Az Est 17 (226), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  10. (1927. március 8.) „Emlékezés Jászai Marira”. Magyarság 8 (54), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  11. (1924. augusztus 6.) „Művészházasság”. 8 Órai Ujság 10 (160), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  12. (1926. július 16.) „Jászai Mari „utolsó” kérése”. Magyarország 33 (158), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  13. HU BFL - XXV.1.b - 1157 – 1945. XXV.1.b - A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népbíróság iratai. Budapest Főváros Levéltára, 1945. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  14. HU BFL - XXV.2.b - 1726 – 1949. XXV.2.b - A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népügyészség iratai. Büntető iratok. Budapest Főváros Levéltára, 1949. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  15. (1939. november 11.) „Gyászjelentés”. Az Ujság 15 (256), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  16. (1923. március 24.) „Rövid hír”. Pesti Hírlap 45 (68), 7. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  17. (1926. november 27.) „A Budapesti Ének- és Zenekaregyes”. Ujság 2 (270), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 27.)  
  18. Iskolai értesítők, Budapest - Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézete pp. 8. Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézete, 1927. június 30. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  19. (1929. április 28.) „Koncert két vonat között”. Ujság 5 (96), 18. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  20. (1930. május 17.) „Európa rádiójának szombati érdekességei”. Az Est 21 (111), 13. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  21. (1930. július 4.) „Budapest heti rádióműsora”. Budapesti Hírlap 50 (149), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  22. (1930. szeptember 23.) „Milyennek ígérkezik az idei hangversenyévad?”. Magyarság 11 (215), 12. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  23. (1932. július 1.) „Figyelő, a Nyugat hírei”. Nyugat 25 (7), 419. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  24. (1933. február 8.) „Együttes est”. Pesti Hírlap 55 (31), 15. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  

Külső hivatkozások szerkesztés