Főmenü megnyitása

Bolmányi Ferenc

magyar festő, szobrász

Bolmányi Ferenc (Léva, 1904.[1] június 27.Budapest, 1990. július 14.) magyar festő, szobrász, érdemes művész (1978).

Bolmányi Ferenc
Született 1904. június 27.
Léva
Elhunyt 1990. július 14. (86 évesen)
Budapest
Foglalkozása festőművész
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmányi Ferenc témájú médiaállományokat.
Bolmányi Ferenc sírja Kozma utcai izraelita temetőben

ÉletpályájaSzerkesztés

Békéscsabán végzett gimnáziumi tanulmányai után a Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. . A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tovább tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben dolgozott. Hazatérése után, 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette 1933-tól a Fényváros-ciklus képeit, míg Nagymaroson, majd Budapesten készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte. Stílusát önmaga „kozmikus realizmus”nak nevezte.[2] Az 1960-as évektől üvegablak-terveket is készített, pl. a kecskeméti Tudomány és Technika Háza számára.

Főbb kiállításaiSzerkesztés

1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Eszéken, 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban volt kiállítása. 1935-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában. 1947-ben a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezett kiállítást műveiből a régi Műcsarnokban. 1945-től Nagymaroson képzőművészeti szabadiskolát vezetett. 1959-ben és 1966-ban a Fényes Adolf teremben állított ki. Gyűjteményes kiállítása 1973-ban volt az Ernst Múzeumban.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Műveit osztrák állami ezüstéremmel tüntették ki.
  • érdemes művész (1978)

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben található.

IrodalomSzerkesztés

  • A Fényes Adolf terem kiállítási katalógusa, Németh Lajos bevezetőjével (Bp., 1966)
  • Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc (Bp., 1977)
  • Beszélgetés Bolmányi Ferenccel (riporter Csapó György, Magyar Nemzet, 1982. márc. 28)
  • Molnár Zsolt: A teljesség igénye. Bolmányi Ferenc. (Új Aurora, 1982. 2. sz.)
  • Fényes rapszódiák (beszélgetés Bolmányi Ferenccel, riporter Menyhárt László, Művészet, 1985. 5. sz)
  • Tilles Béla: Bolmányi Ferenc emlékezete (Új Művészet, 1991 5. sz.)
  • S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc (2000)

ForrásokSzerkesztés

  • MÉL
  • Magyar nagylexikon 4. kötet 256. old.
  • Művészeti lexikon Budapest, 1965. 1. kötet 263 – 264. old.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Magyar életrajzi lexikon szerint – tévesen - 1909
  2. Magyar nagylexikon

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés