Bonnaz Sándor

Csanádi püspök

Bonnaz Sándor (Challex, 1812. augusztus 11.Temesvár, 1889. augusztus 9.) katolikus pap, csanádi püspök.[2]

Bonnaz Sándor
(Sándor Bonnaz)
1889-33 Bonnaz Sándor.JPG
Született 1812. augusztus 11.[1]
Challex[1]
Elhunyt 1889. augusztus 9. (76 évesen)[1]
Temesvár[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
Tisztség
  • megyéspüspök (1860. június 7. – )
  • katolikus püspök (1860. november 4. – )
Iskolái Pázmáneum
csanádi püspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1837. augusztus 17.
Püspökké szentelés 1860. november 4.
Szentelők
Hivatali idő 1860–1889
Elődje Csajághy Sándor
Utódja Dessewffy Sándor
Társszentelt püspökök
Fogarasy Mihály1865. május 7.
Ivan Pavlešić1871. szeptember 3.

PályafutásaSzerkesztés

Édesapja, Bonnaz János Antal, I. Napóleon francia császár seregében hadnagyként szolgált, édesanyja Hugueniot Franciska volt. Bonnaz János 1813-ban elesett a lipcsei csatában, ezt követően az édesanya 7 éves fiával Magyarországra költözött, ahol sógora, Bonnaz Antal Nagy-Őszön (Torontál vm.) plébános volt. Sándor, miután líceumi tanulmányait Szegeden elvégezte, a papi pályára lépett. 1934-től Bécsben, a Pázmáneumban töltötte előkészítő éveit, majd 1837-ben Lonovics József pappá szentelte.[2]

Kápláni és teológiai tanári rövid működése után 1844-ben nagy-őszi lelkésszé, 1850-ben pedig a „temesi bánság és szerb vajdaság” összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelőjévé tették.[2] 1859-től apát.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1860. június 10-én a Csajághy Sándor halálával megüresedett csanádi püspökségre nevezték ki, pápai megerősítést szeptember 28-án kapott.[2] November 4-én szentelte püspökké Kunszt József kalocsai érsek, Peitler Antal József váci püspök és Nehiba János tinnini püspök segédletével.

1870-ben részt vett az első vatikáni zsinaton. Püspökként komolyan dolgozott, gazdaként ritka szakértelemmel mintagazdasággá tette a püspöki birtokot,[2] kegyes cselekedeteivel pedig általános tiszteletet szerzett magának. 100 000 forinttal két kanonoki széket alapított, illetve a rosszul javadalmazott lelkészek részére, és a papi nyugdíjalapra ugyancsak 100 000 forintot adott. Számtalan templomot és iskolát emelt, 19 plébániát alapított. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket behívta egyházmegyéjébe,[2] százezer forintokat költött a letelepítésükre (egykori temesvári kolostorukhoz tartozik az 1894-ben épült Notre Dame-zárdatemplom[3]), a közjóra közel 2 millió forintot áldozott.

Betegsége miatt 1874-ben Németh József kanonokot püspökké szenteltette, és helyettesének nevezte ki.[2] Haláláig – még 16 éven át – közösen kormányozták az egyházmegyét.

DíjakSzerkesztés

1871-ben a Vaskorona-rend I. osztályát kapta.

EmlékeSzerkesztés

Temesváron róla kapta nevét a Béga-csatorna és a Hunyadi út (ma 1989. december 16. sugárút) között húzódó Bonnaz utca, mai nevén Ion Dragalina tábornok sugárút.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  2. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  3. Szebeni Lajos: A hét plébániája: Temesvár-Józsefváros (magyar nyelven). Mária Rádió Erdély, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2019. március 9.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés


Előde:
Csajághy Sándor
Csanádi püspök
1860–1889
Utóda:
Dessewffy Sándor