Burmai Állam

történelmi állam

A Burmai Állam (burmai nyelven ဗမာနိုင်ငံတော်, japánul ビルマ国) japán bábállam, amely a második világháborúban, a Japán által megszállt Burmában (ma Mianmar) állt fenn 1943 és 1945 között.

Burmai Állam
bábállam
ဗမာနိုင်ငံတော် (burmai)
ビルマ国 (japán)
19431945
Burmai Állam címere
Burmai Állam címere
Burmai Állam zászlaja
Burmai Állam zászlaja
Ba Mo (bal szélen), a Burmai Állam vezetője az 1943. novemberében tartott tokiói konferencián
Ba Mo (bal szélen), a Burmai Állam vezetője az 1943. novemberében tartott tokiói konferencián
Nemzeti himnusz: Kaba Ma Kyei (A világ végeztéig)
Általános adatok
Fővárosa Rangun
Terület678,500 km²
Népességismeretlen fő
Hivatalos nyelvek japán, burmai
Beszélt nyelvek angol és kisebbségi nyelvek
Pénznem rúpia
Kormányzat
Államforma egyszemélyi diktatúra
Kormányfő Ba Mo államfő
ElődállamUtódállam
 Burmai japán katonai adminisztrációBrit Burma 
A Burmai Felszabadítási (később Nemzeti) Hadsereg katonái
A bábállam vezetői Kavabe Maszakacu japán tábornokkal Rangunban, 1943-ban
A japán csapatok kapitulációja Burmában: Takehara tábornok átadja katanáját Arthur W. Crowther brit tábornoknak

ElőzményekSzerkesztés

Kína és Indokína lerohanását követően, 1941. decemberében a Japán Birodalom az Egyesült Királysággal is háborúba keveredett Délkelet-Ázsiában. 1942-ben japán csapatok hatoltak be az angol fennhatóság alatt álló Burmába is. A burmai hadjáratnak elsődleges célja volt, hogy Japán rátehesse a kezét a Yenangyaung környéki olajmezőkre, illetve kezébe kerüljön az ország rizstermelése és más ásványkincsei, amelyek a háború folytatásához elengedhetetlenek voltak. Továbbá el akarták vágni Csang Kaj-sek utánpótlását Kínában, mivel ekkor már 5 esztendeje zajlott a második kínai–japán háború és a japánoknak még mindig nem sikerült teljesen legyőzniük a Kuomintang vezette kínai nemzeti erőket, bár Kína egy tekintélyes részét (beleértve Mandzsúriát, ahol Mandzsukuo néven létezett egy másik bábállam) a kezükben tartották. Távolabbi tervek között szerepelt India japán meghódítása is.

Burmát négy hónap alatt foglalta el a brit-indiai csapatoktól a 15. japán hadsereg Iida Sódzsiró tábornok vezetésével. A britellenes érzelmek a japánok már a támadás elején igyekeztek kihasználni és védőszárnyuk alatt létrejött az ún. Burmai Felszabadítási Hadsereg. 1942 tavaszán már ideiglenes kormány is létrejött, de a japán vezetésen belül nézeteltérések voltak, hogy milyen sorsot szánnának Burmának. Az ideiglenes kormány alakítását a japán inváziót irányító parancsnokok ösztökélték, míg a legfelsőbb vezetés nem fogadott el ilyen tervet és a japán kormány is csak homályos ígéreteket tett a független Burma megteremtésére a háború után. 1942. augusztus 1-jén azonban Rangunban létrehoztak egy burmai vezetésű közigazgatást azzal a céllal, hogy polgári közigazgatást működjék a japán katonai adminisztráció keretein belül. Élére Dr. Ba Mo ügyvéd és politikai aktivista került, akit a britek korábban tevékenysége miatt börtönbe vetettek.

Az állam létrehozásaSzerkesztés

1943-tól a japánok hadiszerencséje rossz fordulatot vett, amit egyebek mellett a Burmának és a Fülöp-szigeteknek adományozott látszatfüggetlenségekkel próbáltak ellensúlyozni, megváltoztatva a korábbi tervet, amely szerint csak a háború után adtak volna függetlenséget ezen területeknek. Ezzel együtt az új államok csatlakoznak a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezethez. Tódzsó Hideki japán miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy Burma függetlenségét az 1943. január 28-tól számított egy éven belül megadják, cserébe Burma hadat üzen az Egyesült Királyságnak és az Egyesült Államoknak. Japán úgy vélte, hogy ennek valódi tétje van a második világháborús tengely-győzelem tekintetében. Továbbá a nyugati gyarmatosítással szembeni ellenállást is erősíthetik és Burma a japán katonai és gazdasági erőfeszítéseket annál jobban támogatná.

A Burmai Függetlenségi Előkészítő Bizottság Ba Mo elnökletével alakult meg 1943. május 8-án, amelynek helyi szinten elismert és tekintélyes tagjai voltak. 1943. augusztus 1-jén a burmai japán katonai adminisztrációt feloszlatták és kikiáltották a Burmai Államot, amely azonnal eleget tett a japán kérésnek hadat üzent az angoloknak és amerikaiaknak, szövetségre lépve Japánnal.

Az állam vezetője Ba Mo lett, akit Naingandaw Adipadi (államfő) címmel ruháztak fel és korlátlan jogkört nyert. Kabinetje vele együtt tizennégy főből állt. Ba Mo az az évi Tokióban tartott Nagy-Kelet-Ázsiai Konferencián is. Ba Mo hatalma azonban a lakosság támogatása nélkül rozoga volt és kizárólag a japán katonai jelenléttől függött. A felszabadítási hadsereget átkeresztelték Burmai Nemzeti Hadsereggé, amely a kormány fegyveres ereje lett, ám tagjai igencsak félszívvel álltak Ba Mo és a japánok mellett, így rájuk sem lehetett támaszkodni.

FennállásaSzerkesztés

1943. szeptember 25-én a japánok a szan államokat is a burmai bábállam irányítása alá helyezte, kivéve a Szalven folyótól keletre fekvő Kengtungot és Mongpant, amiket Sziámhoz (ma Thaiföld) csatoltak.

Névlegesen független állam volt Burma, de a Japánnal kötött háborús megállapodás szuverenitását nagyban körül határolta. A császári hadsereg, amely nagy létszámban állomásozott a térségben, rendre önhatalmúlag járt el a különféle ügyekben. A burmai állam hatóságaival nem egyeztettek és azok bele sem szólhattak az intézkedésekbe.

A Burmai Nemzeti Hadsereg hűsége egyre csak gyengült és gyengült. Az egyes vezetők már 1943 végétől, de leginkább 1944-től kapcsolatokat kerestek a japánellenes burmai ellenálló földalatti csoportokkal, sőt a kommunistákkal is. Végül az ellenállási csoportokon keresztül közvetett kapcsolat alakult ki a brit-indiai csapatokkal is.

1944. decemberében antifasiszta ellenállási mozgalom, az AFO felvette a kapcsolatot brit-indiai hadsereggel és jelezte, hogy a nemzeti hadsereggel közösen japánellenes felkelést készek kirobbantani. A britek egyelőre ellenezték a felkelés azonnali kirobbantását, mert kedvezőtlennek tartották az időzítést és komoly fenntartásaik voltak az addig kollaboráns nemzeti hadsereggel szemben.

1945 elején aztán a nemzeti hadsereg erői Közép-Burmában fellázadtak a japánok ellen. 1945. március 27-én a nemzeti hadsereg többi része Rangunban felvonulást rendezett, azt a látszatott keltve, hogy Japán mellett áll és a közép-burmai harcokhoz akar csatlakozni. Ehelyett azonban megtámadták a japánokat, majd a Lajos Ferenc battenbergi herceggel, a brit-indiai erők parancsnokával folytatott tárgyalást követően Aung Szang tábornok, Ba Mo védelmi minisztere hivatalosan is bejelentette a csatlakozást a szövetségesekhez.

Ba Mo kormánya teljesen összeomlott, ezért Sziámba kellett menekülnie. Ott Ba Mót rövidesen elfogták és Japánba deportálták.

IrodalomSzerkesztés

  • Allen, Louis (1986). Burma: the Longest War 1941-45. J.M. Dent and Sons. ISBN 0-460-02474-4.
  • Lebra, Joyce C. (1975). Japan's Greater East Asia Co-Prosperity Sphere in World War II: Selected Readings and Documents. Oxford University Press.
  • Smith, Ralph (1975). Changing Visions of East Asia, 1943-93: Transformations and Continuities. Routledge. ISBN 0-415-38140-1.