Thaiföld

állam Délkelet-Ázsiában
(Sziám szócikkből átirányítva)

Thaiföld független alkotmányos monarchia Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten. Keletről Laosz és Kambodzsa, délről Malajzia és a Thai (Sziámi)-öböl, nyugatról az Andamán-tenger és Mianmar határolja. 1939. június 24-ig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม) volt. 1945-ben ugyan visszakapta eredeti nevét, de 1949. május 11-től újra Thaiföld a hivatalos elnevezése. A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.

Thaiföldi Királyság
ราชอาณาจักรไทย
Thaiföld zászlaja
Thaiföld zászlaja
Thaiföld címere
Thaiföld címere
Nemzeti himnusz: Phleng Csat
Thailand (orthographic projection).svg

Fővárosa Bangkok
é. sz. 13° 45′, k. h. 100° 29′
Államforma monarchia
Vezetők
Király X. Ráma
A Nemzetgyűlés elnöke Pornpetch Wichitcholchai
Miniszterelnök Prajut Csan-o-csa
Hivatalos nyelv thai

Tagság
Lista
ENSZ, IMF, ASEAN, OIC (megfigyelő státusz)
Népesség
Népszámlálás szerint65 931 550 fő (2016. dec. 31.)[1] +/-
Rangsorban20
Becsült69 100 000 fő (2018)
Rangsorban20
Népsűrűség132 fő/km²
GDP2002
Összes388,7 mrd (21)
Egy főre jutó6 400 (63)
Földrajzi adatok
Terület514 000 km²
Rangsorban 49
Víz0,4%
IdőzónaUTC (UTC+7)
Egyéb adatok
Pénznem Thai bát (THB)
Nemzetközi gépkocsijel T
Hívószám 66
Segélyhívó telefonszám
  • 191
  • 199
  • 1669
Internet TLD.th
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Thaiföldi Királyság témájú médiaállományokat.

Thaiföld a világ egyik első számú turisztikai célpontja, hírnevét elsősorban gazdag kultúrájának és a mai napig élő évezredes hagyományainak köszönheti.

FöldrajzSzerkesztés

Az ország földrajzi régiói különböznek egymástól természeti képüket, lakosságukat, gazdasági és társadalmi fejlettségüket tekintve.

 
 
 
 
 
 
Thaiföld domborzati térképe

DomborzatSzerkesztés

Északkeleten a nagy kiterjedésű Khorat-fennsík található, majd azon túl északon és keleten a Mekong folyó alföldje. A fennsík 300 méter átlagmagasságú, szavannás jellegű, laterites talajai gyenge termőképességűek.

A Központi-hegyvidékhez tartozó Észak-thaiföldi-hegyvidék észak-déli irányban húzódó láncait hosszanti völgyek választják el. E völgyekben tör a síkság felé az ország fő folyója a Csaophraja (Menam, แม่น้ำเจ้าพระยา). Amint a Csaophraja négy forrásfolyója délre tart, a hegységláncok egyre alacsonyodnak, a szűk völgyek pedig kisebb-nagyobb medencékké tágulnak. [2]

Az ország központi területe a Csaophraja folyó és mellékfolyóinak alföldje (ritkábban használt neve: Thaiföldi-medence). Ez az alföld szerkezeti süllyedésben alakult ki, déli fele korábban tengeröböl is volt. Az alföldet a névadó folyó üledékei töltötték fel, területén nagyobb szintkülönbségeket csak a folyóteraszok, valamint az itt-ott elszórtan kiemelkedő, mészkőből felépülő szigethegyek jelentik. Ettől az alföldtől északra és nyugatra hegyvidék terül el, itt találhatók a legmagasabb hegyek. Legmagasabb pontja az ország ÉNy-i részén, Csiangmai (เชียงใหม่) tartományban a Doi Inthanon 2565 m.

Az ország nyugati hegységei egy irányban vonulnak, de nem egy sorban. E nyugati hegyláncok Mianmarra néző oldala a délnyugati monszun szélfogója.[2] Délen a keskeny Kra-földszoros a Maláj-félszigetre vezet.

VízrajzSzerkesztés

Az ország jelentős része a Csaophraja (Menam) vízgyűjtő területéhez tartozik, mely folyó Bangkokon át a Thai-öbölbe ömlik. Északkeleten a Mekong-folyó vízgyűjtő területére terjed ki az állam. A Kra-félsziget nyugati partját az Andamán-tenger mossa. Az itteni sekély, tiszta vizű tengerben lévő szigetek az ország turizmusának egyik fő célpontjai.

ÉghajlatSzerkesztés

Az ország trópusi monszun éghajlatát általában 1000-2000 mm nyári (máj.-okt.) csapadék és az év folyamán alig változó középhőmérséklet jellemzi. A legforróbb hónap a nyári monszun kezdetét megelőző április. A hegységek nyugati lejtői jóval több csapadékot kapnak. A Maláj-félszigeten, melynek keleti oldalára a téli monszun is esőt hoz, az évi átlagos csapadék az 5000 mm-t is eléri. Az esős évszakot az állandó nagy légnedvesség fülledtté teszi.[3]

Az átlagos bangkoki középhőmérséklet januárban 25,8 °C, júliusban 28,4 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség itt 1350-1500 mm, melynek zöme május-október között hull le.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

 
Varánuszok időnként láthatóak a folyók, csatornák és a sziklás tengerpartok környékén

Az ország egy részén még trópusi dzsungel található, melyben az 50–70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A természetes növénytakarót esőerdők és monszunerdők alkotják. Az óriásfák, például a gurjunbalzsamfa, sárkányalma és lanzafa, illetve a fahéjfa, kámforfa, harasztok, bambusz, banán- és pálmafélék jellemezte esőerdők egykor az ország területének 40%-át borították, főként a Maláj-félszigeten és a Khorat-fennsíkon. Napjainkra természetes állományuk csak néhány meredek hegyoldalon maradt meg. A fakitermelések nyomán fajszegény, másodlagos erdők, szavannák alakultak ki.

A tengerparti területeken a különböző pálmafajták elsősorban a szigeteken a legelterjedtebb növények. Az ország belsejében levő monszunerdők jellegzetes típusai a bambuszosok és a tíkfa alkotta djati erdők. Észak-Thaiföld hegyvidékein fenyvesek, a tengerparton sok helyen mangrovemocsarak vannak. A Csaophraja síkságán rizsföldeket alakítottak ki.[3]

Thaiföld állatvilága igen változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyet manapság már csak ritkán használnak munkaállatnak. Ezen kívül még előforduló – de inkább csak a védett nemzeti parkokban – vadon élő állatok: tapír, tigris, törpevidra, gaur, vaddisznó, szarvasfélék. A majom (makákó) sokfelé látható.

Tengeri élővilágSzerkesztés

Az ország tengeri területének két nagy része: a Thai-öböl és az Andamán-tenger. A víz alatti világ egyik legegzotikusabb fajai a csalánozók. Ide tartoznak a medúzák, a tengeri rózsák, a színes korallok, a kehelyállatok is. A leggyakoribb közülük a szaru- és legyezőkorallok.

A halfajok nyilvántartása még nem teljes, de az bizonyos, hogy több száz halfaj él Thaiföldön, a világ legkisebb halfajától (mindössze 20 mm hosszú) gébtől a hatalmas cetcápáig, a világ legnagyobb halfajáig. A színes korallok között fellelhetők a bohóchalak, papagájhalfélék, ajakoshalak, angyalcápák, íjhalak, kardinálishal-félék, pillangóhalak stb. A nagyobb fajok mélyebben élnek: ilyen a tengeri csuka, a fűrészes sügér, barrakuda, kardhal, cápa, tonhal, vahu. Thaiföld meleg vizeit a bálnák és a delfinek is kedvelik: 25 fajuk honos itt. A dugongot (tengeri tehenet) az ország déli részének pak-thai lakossága szentként tiszteli és törvények védik. A világ hat tengeri teknősfaja közül négy honos itt. Mindegyikük veszélyeztetett.[4]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Thaiföldön nemzeti parkok kiterjedt hálózatát alakították ki.[5] Közülük legnagyobb a Keng Kracsan Nemzeti Park. A legtöbb nemzeti park könnyen megközelíthető. A parkok egy része tengeri park, amely a partvidék, a szigetek és a tenger élővilágát óvja.

A 2000-es évek elején 96 nemzeti park, 100 vadászatmentes övezet és vadrezervátum, valamint 65 védett erdőterület létezik.[4]

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Az UNESCO két tájat ismert el természeti világörökségnek (és három másik helyszínt kulturálisként):

TörténelemSzerkesztés

 
Vat Csai Vattanaram maradványai Ajutthaja történelmi emlékparkjában

Thaiföld történelmét a hagyomány szerint a rövid életű (1238–1368) Szukhothai királyságig vezetik vissza, amelyet a 14. század közepétől az Ajutthaja királyság követett. A következő négy évszázad alatt az Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalnia a várost és elűznie a királyi családot. A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, amely formálisan nem vált egyik nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává sem, de gyakorlatilag félgyarmati státusba került. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg, és javarészt katonai diktátorok uralták az országot. 1992-ben országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.[6] A 2007. decemberi választások eredményeként hatalomra jutott Népi Erő Pártja (PPP) 2008. január 21-én ülésezett először a parlamentben. A párt vezetőjét, Szamak Szuntharavetet január 28-án a parlament megválasztotta miniszterelnöknek (310 szavazatot kapott a demokrata párt jelöltjére adott 163 vokssal szemben), s egy nappal később a király be is iktatta.[7] Kormányfőként szeptember 9-éig állt az ország élén – akkor ugyanis a bíróság elítélte, amiért miniszterként is pénzt fogadott el egy főzőműsorban való részvételért. A tüntetések nyomán az Alkotmánybíróság 2008. december 2-án feloszlatta a Népi Erő Pártját, és Csavarat Csanvirakun (az előbbi pártból kivált Nevin Barátai Csoport frakció tagja) rövid ügyvivői működése után december 17-én a demokrata Aphiszit Vetcsacsiva foglalta el a kormányfői széket, akit 2011. július 4-én, a választást követően Jinglak Csinavat váltott.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
A parlament épülete (az országgyűlés két kamarájának közös üléshelye) Bangkokban
 
Képviselők az országgyűlés üléstermében

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Thaiföld alkotmányos monarchia. Az Alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak.

A végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt a miniszterelnök vezeti, akit az uralkodó jelöl ki a Nemzetgyűlés alsó házának többséggel rendelkező pártjából vagy pártkoalíciójából.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

A törvényhozó hatalmat a kétkamarás Nemzetgyűlés (รัฐสภา, Rathaszapha) gyakorolja, mely az 500 fős Alsóházból (สภาผู้แทนราษฎร, szapha phuthen ratszadon) és a 200 fős Szenátusból (วุฒิสภา, vuthiszapha) áll. Mindkét ház képviselőit a nép közvetlenül választja, a Szenátus tagjait 6, az Alsóház tagjait pedig 4 évre. A Szenátus tagjai nem viselhetnek kormányzati tisztséget és nem lehetnek párttagok.

A bírói hatalom többszintű. Az alkotmánybíróság csak egy jól körülhatárolt alkotmányossági kérdéskörben dönt. Tagjait a Szenátus javaslata alapján az uralkodó jelöli.

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

A mai közigazgatás tartományokból, kerületekből, városokból és falvakból áll. A 76 tartomány 5 régióban található.

Észak (zöld)

  1. Csiangmai (เชียงใหม่)
  2. Csiangraj (เชียงราย)
  3. Kamphengphet (กำแพงเพชร)
  4. Lampang (ลำปาง)
  5. Lamphun (ลำพูน)
  6. Mehongszon (แม่ฮ่องสอน)
  7. Nakhonszavan (นครสวรรค์)
  8. Nan (น่าน)
  9. Phajau (พะเยา)
  10. Phetcsabun (เพชรบูรณ์)
  11. Phicsit (พิจิตร)
  12. Phitszanulok (พิษณุโลก)
  13. Phre (แพร่)
  14. Szukhothai (สุโขทัย)
  15. Tak (ตาก)
  16. Uthaithani (อุทัยธานี)
  17. Uttaradit (อุตรดิตถ์)

Északkelet / Iszán (rózsaszín)

  1. Amnatcsaröen (อำนาจเจริญ)
  2. Buriram (บุรีรัมย์)
  3. Csajjaphum (ชัยภูมิ)
  4. Kalaszin (กาฬสินธุ์)
  5. Khonken (ขอนแก่น)
  6. Löj (เลย)
  7. Mahaszarakham (มหาสารคาม)
  8. Mukdahan (มุกดาหาร)
  9. Nakhonphanom (นครพนม)
  10. Nakhonratcsaszíma (นครราชสีมา)
  11. Nongbualamphu (หนองบัวลำภู)
  12. Nongkháj (หนองคาย)
  13. Rojet (ร้อยเอ็ด)
  14. Szakonnakhon (สกลนคร)
  15. Sziszakét (ศรีสะเกษ)
  16. Szurin (สุรินทร์)
  17. Ubonratcsathani (อุบลราชธานี)
  18. Udonthani (อุดรธานี)
  19. Jaszothon (ยโสธร)

Közép (sárga)

  1. Angthong (อ่างทอง)
  2. Ajutthaja (พระนครศรีอยุธยา)
  3. Bangkok (กรุงเทพฯ)
  4. Csainat (ชัยนาท)
  5. Kancsanaburi (กาญจนบุรี)
  6. Lopburi (ลพบุรี)
  7. Nakhonnajok (นครนายก)
  8. Nakhonpathom (นครปฐม)
  9. Nonthaburi (นนทบุรี)
  10. Pathumthani (ปทุมธานี)
  11. Phetcsaburi (เพชรบุรี)
  12. Pracsuapkhirikhan (ประจวบคีรีขันธ์)
  13. Ratcsaburi (ราชบุรี)
  14. Szamutprakan (สมุทรปราการ)
  15. Szamutszakhon (สมุทรสาคร)
  16. Szamutszongkhram (สมุทรสงคราม)
  17. Szaraburi (สระบุรี)
  18. Szingburi (สิงห์บุรี)
  19. Szuphanburi (สุพรรณบุรี)

Délkelet (kék)

  1. Csacsongszau (ฉะเชิงเทรา)
  2. Csanthaburi (จันทบุรี)
  3. Csonburi (ชลบุรี)
  4. Pracsinburi (ปราจีนบุรี)
  5. Rajong (ระยอง)
  6. Szakeo (สระแก้ว)
  7. Trat (ตราด)

Dél (lila)

  1. Csumphon (ชุมพร)
  2. Krabi (กระบี่)
  3. Nakhonszíthammarát (นครศรีธรรมราช)
  4. Narathivát (นราธิวาส)
  5. Pattani (ปัตตานี)
  6. Phangnga (พังงา)
  7. Phattalung (พัทลุง)
  8. Phuket (ภูเก็ต)
  9. Ranong (ระนอง)
  10. Szatun (สตูล)
  11. Szongkhla (สงขลา)
  12. Szuratthani (สุราษฎร์ธานี)
  13. Trang (ตรัง)
  14. Jala (ยะลา)

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Thaiföld etnikai térképe (angol)
Diaképek

Általános adatokSzerkesztés

2017. júliusi becsült lakossága 68,3 millió fő, ezzel a világ 20. legnépesebb országa.[8] Népességnövekedése az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben lassult.

Thaiföld népességének növekedése 1960 és 2017 között :

Thaiföld népességének növekedése[9][10]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²)
1960 27 M 54
1970 37 M 72
1980 47 M 93
1990 56 M 111
2000 63 M 123
2010 67 M 131
2017 68 M 134

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai és nyelvi megoszlásSzerkesztés

Thaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle tai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordulnak elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egyharmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak.

Az ország nem tai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik a lakosság mintegy 15%-át teszik ki, és az ország minden területén megtalálhatók. A 19. század második felétől az út- és vasútépítések munkásaiként vándoroltak be, és utódaik kulcsszerepet játszanak a gazdasági élet számos területén. Teljesen beilleszkedtek a thai társadalomba.

További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek (kacsin, meo, karen). A vietnámi háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban, a thaiokkal rokon laók.

Vallási megoszlásSzerkesztés

A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a théraváda buddhista.

A második legelterjedtebb vallás az iszlám 4,6%-kal. Néhány provinciában és településen délen muszlim többség él. A muszlim közösségek általában elkülönülnek a nem muszlimoktól. A harmadik legelterjedtebb vallás a kereszténység, de ez a lakosság 0,7%-át jelenti csak.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Képek
 
Az egy főre jutó bruttó hazai termék (USD/fő) 2011-ben. 1500 USD alatt 1500 - 3000 3000 - 5300 5300 - 10 000 10 000 - 15 000 15 000 - 20 000 20 000 USD-nál több

Thaiföld a DK-ázsiai gyorsan iparosodó országok második vonalába tartozik, gazdasága a 20. század utolsó évtizedeiben közepes fejlettségi szintet ért el. A viszonylagos politikai stabilitás, az olcsó munkaerő, az állami oktatási rendszer és a – főként a fővárosban – megfelelő infrastruktúra vonzotta a külföldi tőkét. Számos transznacionális cég létesített az országban telephelyeket, s ez segítette a gyors iparosodást, a korszerű, exportorientált ágazatok fejlődését.[3]

Általános adatokSzerkesztés

  • A GDP összetétele szektoronként, 2014-ben:[12] mezőgazdaság: 11,6%, ipar: 32,6%, szolgáltatások: 55,8%
  • 2014-ben a lakosság 32,2%-a a mezőgazdaságban, 16,7%-a az iparban, 51,1%-a a szolgáltatásokban dolgozott.[12]
  • 2012-ben népessége 12,6%-a élt a szegénységi küszöb alatt.

Thaiföld legfontosabb természetes erőforrásai az ón, gumi, földgáz, volfrám, faanyag, ólom, hal, gipsz, lignit, fluor és a művelhető földterület.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

Fő termények: rizs, manióka (tápióka), gumi (kaucsuk), kukorica, cukornád, kókuszdió, pálmaolaj, ananász[12]

Thaiföld a világ első számú rizsexportőre, évi 6,5 millió tonnával. A rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék az országban. Thaiföldön a művelésre alkalmas földterületek aránya 27,25%, ami a legmagasabb a régióban. A művelhető földterületek 55%-át rizstermesztésre használják. Gyümölcsexportja is jelentős (kókuszdió, ananász).

Az ország egyik legfontosabb élelmiszernövényét, a maniókát azokon a területeken termesztik, ahol az árasztásos rizstermesztés feltételei hiányoznak, így a Thai-öböl mentén és a Maláj-félszigeten. A cukornád fő termőterületei a Chao Praya síksága és a Mekong mellékfolyóinak vidéke. A nyersgumit (kaucsuk) az ország Maláj-félszigetre benyúló területein termesztik. A kivitelre kerülő legfontosabb gyümölcsök közül az ananász, a banán és a kókuszdió elsősorban a Thai-öböl partvidékéről származnak. [13]

IparSzerkesztés

A fontosabb iparágak közé tartozik az elektronikus eszközök, számítógép-alkatrészek, építőanyagok és gépjárművek gyártása. Thaiföld a délkelet-ázsiai autógyártás egyik központja. A legjelentősebb a Toyota és a Ford termelése.

KülkereskedelemSzerkesztés

Thaiföld exportja 2012-ben meghaladta az évi 226 milliárd dollár értéket.[14]

  • Fő exporttermékek a rizs, a textil és a lábbelik, halászati termékek, gumi, ékszerek, gépjárművek, számítógépek és elektronikus eszközök.
  • Importtermékek: nyersanyagok, fogyasztási cikkek, üzemanyag stb.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[15]

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

A turizmus 2016-ban Thaiföld GDP-jének a 18 százalékát adta.[16]

 
Thaiföld közútjai szélesek és jó minőségűek

KözlekedésSzerkesztés

KözútSzerkesztés

Az ország belső személy- és áruforgalmának nagy része a több mint 50 000 km-es aszfaltozott közúthálózaton bonyolódik (2006).[3] A közlekedés bal oldali. Az egész országban nagyon elterjedt a motoros közlekedés, mind a nagyvárosokban, mind vidéken ez a közlekedési forma a legnépszerűbb.[17]

VasútSzerkesztés

Vízi közlekedésSzerkesztés

Legfontosabb kikötők: Laemcsabang (Laem Chabang) és Bangkok. További fő kikötők: Laem Ngop, Pattani, Phuket (Patong), Sattahip, Songkhla, Ranong, Satun.

Légi közlekedésSzerkesztés

A 2010-es évek elején 103 repülőtér található az országban, ebből 63 burkolt pályájú és 11 nemzetközi forgalmú.

A légiforgalom fő központjai: Bangkok (BKK és DMK), Csiangmaj (CNX), Hat Yai (HDY) és Phuket (HKT).

A főváros nemzetközi repülőterei a Suvarnabhumi (BKK) és a Don Müang (DMK). Utóbbi többnyire belföldi járatokat és regionális fapados járatokat szolgál ki.[18]

További nemzetközi forgalmú repterek: Mae Fah Luang (CEI), Krabi (KBV), Samui (USM), Surat Thani (URT), Udon Thani (UTH), U-Tapao (UTP).

Főbb thai légitársaságok 2017-ben: Bangkok Airways, Nok Air, NokScoot, Orient Thai Airlines, Siam Air, Thai AirAsia, Thai Lion Air, Thai Airways International, Thai Smile, Thai Vietjet Air.

KultúraSzerkesztés

Képek

Thaiföld kultúrája az idő múlásával nagymértékben fejlődött, a Szukhothaj-korszak relatív elszigeteltségétől a kortársabb Ajutthaja-korszakig, amely egész Ázsia hatásait elnyelte. Az erős indiai, kínai, burmai és más délkelet-ázsiai befolyások továbbra is nyilvánvalóak a hagyományos thai kultúrában.[19] A buddhizmus, az animizmus és a nyugatiasodás szintén jelentős szerepet játszanak az itteni kultúra kialakításában.

TurizmusSzerkesztés

Thaiföld ezerarcú országában összeolvad a Távol-Kelet minden színe és izgalma. Évezredes kultúrát őrző buddhista szentélyek, ősi kolostorok, pazarul díszített templomok, meseszerű paloták, merev arcú óriás Buddha-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek és az éjjel-nappal lüktető gigantikus metropolisz, Bangkok, adnak ízelítőt az ott élők világából. Népszerűek a fővárosban a girbegurba vízi csatornák, továbbá északon az évszázados hagyományaikat őrző, nomád életmódot folytató hegyi törzsek romantikus települései.

2009-ben az idegenforgalomban Bangkok a második leglátogatottabb város volt a világon, Pattaya pedig a 19. helyezést érte el.[20]

A külföldi turisták körében a legnépszerűbb helyek Bangkokon és Pattayán túl az ország tengerpartjai, így Phuket és térsége, Hua Hin, Ko Samui és Ko Phangan szigete. Észak-Thaiföldön Chiang Mai.[21][22]

Thaiföld turizmusának még mindig meghatározó része a szexturizmus. 2017-es becslések szerint legkevesebb 120 ezer szexmunkás dolgozik az országban, nagy részük Pattaján, Patongon (Phuket) és Bangkok vöröslámpás negyedeiben.[23]

SportSzerkesztés

 
A thai boksz az ország nemzeti sportja. A mérkőzések kezdete előtt gyakran ram muaj bemutatót tartanak

LabdarúgásSzerkesztés

OlimpiaSzerkesztés

Thaiföldi sportolók 7 aranyérmet szereztek az olimpiai játékokon, ebből négyet ökölvívásban és hármat női súlyemelésben.

HarcművészetekSzerkesztés

ÜnnepekSzerkesztés

FesztiválokSzerkesztés

A thai élet jellegzetességei az emlék- és ünnepi fesztiválok. A legtöbb a buddhista vallással és a mezőgazdasággal (főleg a rizstermesztéssel) kapcsolatos. Néhány dátuma kötött, a többié a holdév alapján változó.

ÜnnepekSzerkesztés

Időpont Magyar név Angol átírás és a helyi név Megjegyzés
január 1. Újév Wan Khuen Pi Mai (วันขึ้นปีใหม่)  
február Mágha púdzsá Māgha Pūjā/Bucha (จัดงานวันมาฆบูชา) Buddhista ünnep
Április 6. Csakri-emléknap Wan Chakri (วันจักรี) az alapító I. Ráma ünnepe
Április 1315. Thai újév Songkran (จัดงานวันสงกรานต์)  
Május Vészák Visakha Bucha (Visakha Puja) (จัดงานวันวิสาขบูชา)
Május Mezőgazdasági ünnep Royal Ploughing Ceremony (วันพระราชพิธีพืชมงคล จรดพระนังคัลแรกนาขวัญ)[24] A rizs termesztésének kezdete
Május 1. A munka ünnepe Wan Raeng Ngan Haeng Chat (วันแรงงานแห่งชาติ)
Május 5. Királyi koronázási emléknap (Wan Chattra Mongkhon, วันฉัตรมงคล) IX. Ráma (Bhumibol király) megkoronázásának napja
Július 1. Az évközép ünnepe (Wan Yut Klang Pi Thanakhan, วันหยุดกลางปีธนาคาร)
Július 22. Aszalha púdzsá Asanha Bucha (จัดงานวันอาสาฬหบูชา) Buddhista ünnep
Július A Vassza kezdete Khao Phansa (เข้าพรรษา) A 3 hónapos esős évszak elejének ünnepe. A három holdhónapos elvonulás kezdete a théraváda gyakorlók körében
Augusztus 12. Anyák napja, a királynő születésnapja Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Somdet Phranang Chao Phra Boromma Rachininat
(วันเฉลิมพระชนมพรรษาสมเด็จพระนางเจ้าฯ พระบรมราชินีนาถ); Wan Mae Haeng Chat (จัดงานวันแม่แห่งชาติ)
Szirikit jelenlegi királynő születésnapja
Szeptember A halottak napja Sat Thai (สารทไทย) Buddhista ünnep
Október A Vassza utolsó napja Ok Phansa (จัดงานออกพรรษา) Az esős évszak végének ünnepe
Október 23. Csulalongkorn-nap Wan Piyamaharat (วันปิยมหาราช) Chulalongkorn (Rama V.) halálának napja
November Kathin-ceremónia Thot Kathin (จัดงานวันทอดกฐิน) Buddhista ünnep
November Loi Krathong (A fény ünnepe) Loi Krathong (งานลอยกระทง) Nem munkaszüneti nap
December 5. Bhumibol király születésnapja és az apák napja Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Phrabat Somdet Phra Chao Yuhua,
(วันเฉลิมพระชนมพรรษาพระบาทสมเด็จพระเจ้าอยู่หัว)
Bhumibol Adulyadej (Rama IX.) király születésnapja
December 10. Az alkotmány napja (Wan Rattha Thammanun, วันรัฐธรรมนูญ)
December 31. Szilveszter Wan Sin Pi (วันสิ้นปี)  

IdőszámításSzerkesztés

Thaiföldön a buddhista időszámítás szerint is számolják az éveket, tehát a Gergely-naptárhoz képest 543 évvel előbbre vannak. A nap és a hónap azonban megegyezik a Gergely-naptár szerintivel. A thai hagyományos vagy hatórás óra egy tradicionális időmérési rendszer Thaiföldön, amelyet a hivatalos 24 órás időbeosztás mellett is használnak.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Department of Provincial Administration, http://stat.dopa.go.th/stat/statnew/statTDD/
  2. a b A Föld országai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965
  3. a b c d Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  4. a b Lonely Planet: Thaiföld, 2004
  5. Archivált másolat. [2008. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 7.)
  6. Bővebben az események hátteréről: Demokráciapuccs Thaiföldön Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (Metazin, 2006. szeptember 28.)
  7. Thailand's king officially endorses new prime minister, Associated Press (Taipei Times), 2008. január 30.
  8. http://www.worldometers.info/world-population/thailand-population//
  9. http://www.livepopulation.com/country/thailand.html
  10. http://www.worldometers.info/world-population/thailand-population/
  11. http://www.jagranjosh.com/general-knowledge/top-10-rice-exporting-countries-1317365152-1
  12. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/th.html
  13. Ázsia földrajza, ELTE, 1998
  14. CIA
  15. CIA World Factbook
  16. Archivált másolat. [2018. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  17. Robogózás Thaiföldön. iranythaifold.net. (Hozzáférés: 2017. november 15.)
  18. Thaiföld repülővel. iranythaifold.net. (Hozzáférés: 2017. november 15.)
  19. Culture. Tourist Authority of Thailand (TAT) . [2015. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 13.)
  20. http://blog.euromonitor.com/2011/01/euromonitor-internationals-top-city-destinations-ranking.html
  21. http://voices.yahoo.com/top-five-best-places-visit-thailand-these-places-3069618.html[halott link]
  22. Archivált másolat. [2015. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 28.)
  23. Szexturizmus Thaiföldön. iranythaifold.net. (Hozzáférés: 2017. május 17.)
  24. Kurzer Artikel mit historischen Fotos von „Ersten Pflügen“ von 2bangkok.com (auf Englisch)
  • Probáld Ferenc - Horváth Gergely: Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza, ELTE, 1998

További információkSzerkesztés