Cédruslombjáró

A cédruslombjáró (Setophaga townsendi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az újvilági poszátafélék (Parulidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Cédruslombjáró
Dendroica townsendi 1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Újvilági poszátafélék (Parulidae)
Nem: Setophaga
Faj: S. townsendi
Tudományos név
Setophaga townsendi
(Townsend, 1837)
Elterjedés
Dendroica townsendi map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cédruslombjáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cédruslombjáró témájú médiaállományokat és Cédruslombjáró témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt John Kirk Townsend amerikai ornitológus írta le 1837-ben, a Sylvia nembe Sylvia townsendi néven.[3] Sokáig a Dendroica nembe sorolták Dendroica townsendi néven.[4] A tudományos nevét leírójáról kapta.

ElőfordulásaSzerkesztés

Észak-Amerika nyugati részén, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területein fészkel. Telelni délre Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador és Kolumbia területére vonul. Kóborlóként eljut a Bahama-szigetekre és a Turks- és Caicos-szigetekre is. Természetes élőhelyei a tűlevelű és vegyes erdőkben van, télen az esőerdőkbe is eljut.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 12-13 centiméter, testtömege 7,3-10,7 gramm.[6]

ÉletmódjaSzerkesztés

Elsősorban rovarokkal táplálkozik, alkalmanként magvakat, bogyókat és nektárt fogyaszt, különösen télen. Az élelmet főleg a lombkorona felső részében szerzi, a talajon inkább télen keresgél.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészkét szinte kizárólag tűlevelűekre, különösen a fenyőkre és lucfenyőkre rakja. Fészekalja 5-7 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)

További információkSzerkesztés