Főmenü megnyitása

Camillo Praschniker

osztrák régész, ókortudós

Camillo Praschniker (Bécs, 1884. október 13. – Bécs, 1949. október 1.) osztrák régész, ókortudós.

Camillo Praschniker
Született Camillo Alois Franz Praschniker
1884. október 13.[1]
Bécs[2]
Elhunyt 1949. október 1. (64 évesen)[1]
Bécs[3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • ókorrégész
  • klasszika-filológus
  • egyetemi oktató
Iskolái

ÉletútjaSzerkesztés

Az innsbrucki, bécsi és berlini egyetemeken tanult klasszika-filológiát és ókori régészetet. Berlinben tanárai között volt Reinhard Kekulé von Stradonitz, Hermann Winnefeld, Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff és Heinrich Wölfflin. Diplomáját 1908-ban Innsbruckban szerezte meg. 1908 és 1910 között az Osztrák Régészeti Intézet (ÖAI) ösztöndíjával Olaszországban, Görögországban és Kis-Ázsiában járt tanulmányúton. 1912-ben az ÖAI titkárává nevezték ki, a tisztséget 1920-ig töltötte be.[4][5]

1913–1914-ben az Osztrák Tudományos Akadémia megbízásából a teológus Ernst Sellinnel együtt Palesztinában végzett ásatásokat (Szikem, Náblusz). 1916-ban Albánia és Montenegró területén folytatott régészeti feltárásokat. Albániában hat szakemberből álló csapata élén végzett régészeti munkát a Shkodra és Fier közötti területen, 1918-as visszatérésekor Apollóniában és Mallakastra vidékén. 1922-ben a Bécsi Egyetemre nevezték ki tanársegédnek, majd a rákövetkező évben egyetemi tanári címmel Wilhelm Kleintől vette át a Prágai Német Egyetem régészeti tanszékének vezetését. 1926–1927-ben Ernst Sellinnel együtt visszatért Palesztinába, szikemi ásatásaik helyszínére, és tovább folytatták a feltárómunkát. A Jénai Egyetemen töltött rövid kitérőt (1930) követően hazaköltözött Bécsbe, ahol 1934-ben Emil Reisch utódaként ismét az egyetemen kapott tanári állást, valamint a régészeti és epigráfiai szeminárium vezetője lett. 1935-ben az Osztrák Régészeti Intézet tiszteletbeli igazgatója lett.[4][5]

1933 és 1935 között Epheszoszban végzett ásatásokat, majd 1935 után Karintia régészeti feltérképezésében vett részt. Max Theuer építész közreműködésével kutatásokat végzett Törökországban, az ókori belevi mauzóleum területén.[4]

Főbb munkáiSzerkesztés

  • Archäologische Forschungen in Albanien und Montenegro (’Régészeti kutatások Albániában és Montenegróban’) 1919, Arnold Schoberral
  • Muzakhia und Malakastra: Archäologische Untersuchungen in Mittelalbanien (’Myzeqeja és Malakastra: Régészeti kutatások Közép-Albániában’), 1920
  • Kretische Kunst (’Krétai művészet’), 1921
  • Parthenonstudien (’Parthenón-tanulmányok’), 1928
  • Zur geschichte des Akroters (’Az akrótérion történetéhez’), 1929
  • Die Versuchsgrabung 1948 auf dem Magdalensberg (’Az 1948. évi magdalensbergi ásatások’), 1949[6]

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Camillo Praschniker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  4. a b c Praschniker, Camillo Alois Franz a Deutsche Biographie oldalán.
  5. a b Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. 367. o. ISBN 978-1-78076-431-3  
  6. OCLC WorldCat Identities