Főmenü megnyitása

A Cervalces scotti az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó fosszilis faj.

Infobox info icon.svg
Cervalces scotti
Evolúciós időszak: Pleisztocén
A Cervalces scotti csontváza
A Cervalces scotti csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Brookes, 1828
Nemzetség: Capreolini
Nem: Cervalces
Scott, 1885
Faj: C. scotti
Tudományos név
Cervalces scotti
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cervalces scotti témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cervalces scotti témájú kategóriát.

TudnivalókSzerkesztés

 
A Cervalces scotti és az ember méretének összehasonlítása

A Cervalces scotti a pleisztocén kor észak-amerikai hatalmas testű, jávorszarvasszerű állata volt.[1] Az állat kissé nagyobb volt, mint a jávorszarvas. Körülbelül 2,5 méter marmagasságú és 708,5 kilogramm testtömegű lehetett.[2] Vapitiszerű fej, hosszú láb és nagy, lapátos agancs jellemezte a Cervalcest. Az állat 11500 éve halt ki, az utolsó jégkorszak végén, amikor Észak-Amerikában számos nagy testű emlős eltűnt a Föld felszínéről.[3][4]

Az első Cervalces scotti maradványt 1805-ben, William Clark fedezte fel, a Kentucky állambeli Big Bone Lick State Parkban. Egy teljesebb csontvázra William Barryman Scott bukkant 1885-ben, New Jersey államban.[1]

Az állat a mocsaras területeket kedvelte. Elterjedési területe Dél-Kanadától Arkansasig észak-déli irányban és Iowától New Jerseyig nyugat-keleti irányban terjedt. Ahogy a gleccserek visszahúzódni kezdtek, a jávorszarvasok a Bering-földhídon keresztül, Ázsiából Észak-Amerikába vándoroltak;[5] valószínűleg a Cervalces kihalásához is hozzá járultak, mivel a táplálékért, területért vetekedtek vele.[1] Egyesek szerint az újonnan megérkezett emberek írtották ki az állatot sok más amerikai megafaunával együtt,[6] míg mások szerint a hirtelen kihalás a betegségeknek köszönhető, amelyeket az emberek hoztak a kontinensre, kisebb testű házi emlőseik segítségével.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Stag Moose (Cervalces scotti). The Academy of Natural Sciences. (Hozzáférés: 2007. március 3.)
  2. http://laignoranciadelconocimiento.blogspot.com.es/2011/12/cervalces.html (spanyolul)
  3. Stag-moose. Illinois State Museum. (Hozzáférés: 2007. március 3.)
  4. a b Stevens, William K.: Disease Is New Suspect in Ancient Extinctions. The New York Times, 1997. április 29. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  5. George A. Feldhamer; Joseph A. Chapman, Bruce Carlyle Thompson: Moose. Wild Mammals of North America: Biology, Management, and Conservation pp. 931. Johns Hopkins University Press, 1982. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  6. Sharon Levy: Mammoth Mystery. Natural Resources Defense Council, 2006. (Hozzáférés: 2007. március 4.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stag-moose című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés