Chalicotherium

fosszilis emlősnem

A Chalicotherium az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a fosszilis Chalicotheriidae családjába tartozó nem.

Infobox info icon.svg
Chalicotherium
Evolúciós időszak: Késő oligocén - kora pliocén
Chalicotherium kövület
Chalicotherium kövület
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Chalicotheriidae
Alcsalád: Chalicotheriinae
Nem: Chalicotherium
J. J. Kaup, 1833
Szinonimák
  • Macrotherium Lartet, 1837
  • Butleria
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Chalicotherium témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chalicotherium témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A felső oligocéntől az alsó pliocén rétegekig megtalálták Európában (Franciaország, Görögország, Magyarország, Németország), Ázsiában (India és Kína), valamint Afrika területén is.

MegjelenéseSzerkesztés

 
A Chalicotherium művészi rekonstrukciója

Óriási állat volt, hátsó rövid, de erős lábai vitték a súlya nagy részét, de mellső lábait is használta. Hosszú mellső lábain nagy karmok voltak, ezért az állat a kézfején járt, mint a mai sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla).

ÉletmódjaSzerkesztés

A karmait az ágak lehúzásához használta, hogy jobban hozzáférjen a fiatal levelekhez. Mivel a maradványok fogai nincsenek elkopva, arra következtethetünk, hogy válogatós állat volt, csak a zsenge hajtásokat és a fiatal leveleket fogyasztotta. Amikor négy lábon állt, és nem nyújtózkodott levelek után, 2,6 méter magas volt és az 1500 kilogrammot is elérhette. A Chalicotherium legfőbb ellenségei a Hyaenodon gigas és az Amphicyon voltak, az utóbbi falkában támadhatta őt.

RokonaiSzerkesztés

Ez az állat távoli rokona az orrszarvúknak, lovaknak és tapíroknak. Az Ancylotherium jóval közelebbi rokona volt a Chalicotheriumnak, mint az előbbiek.

LelőhelyekSzerkesztés

A maradványaikat Afrikában, Ázsiában és Európában találtak meg.

RendszerezésSzerkesztés

A nembe az alábbi 3 elfogadott faj tartozik:

  • Chalicotherium goldfussi J. J. Kaup, 1833 - típusfaj; késő miocén; Németország
  • Chalicotherium brevirostris (Colbert, 1934) - Colbert először Macrotherium brevirostris-ként írta le; késő miocén; Mongólia, Kína
  • Chalicotherium salinum (Forster Cooper) - Forster Cooper először Macrotherium salinum-ként írta le; kora pliocén; India. Később a középső és késő miocén kori Pakisztánban és Kínában is megtalálták.

Egyéb Chalicotherium taxonok, melyek manapság már nem érvényesek:

  • Chalicotherium antiquum J. J. Kaup, 1833 - azonos a C. goldfussi-val; Németország.
  • Chalicotherium cf. C. brevirostris Wang et al., 2001 - Kína.
  • "Chalicotherium modicum" Stehlin, 1905 - nomen nudum; valójában egy Schizotherium priscum fog.
  • "Chalicotherium" bilobatum Cope - oligocén; a kanadai Saskatchewan; Russel megalkotta vele az Oreinotherium nemet.
  • Chalicotherium spp. - Tádzsikisztán két helységén talált maradványok, melyek meglehet, hogy két különböző állatfajhoz tartoznak.

ForrásokSzerkesztés

  • WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
  • Grande Enciclopédia Portuguesa e Brasileira, vol. 5. (1936-1960). Editorial Enciclopédia, Lda, Lisbon.
  • Chalicotherium at Atlas Virtual da Pré-História. Hozzáférés ideje: 22 March 2007.
  • Butler, P. M., 1978: Chalicotheriidae. 368-370. in Maglio, V. J. & Cooke, H. B. S., (eds.) 1978: Evolution of African mammals. – Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts & London, England, 1978, xiv-641
  • Carroll, R. L., 1988: Vertebrate paleontology and evolution. – W. H. Freeman and company, New York, 1988, 698.
  • Carroll, R. L., 1988: Appendix. 594-648. in Carroll, R. L., 1988: Vertebrate paleontology and evolution. – W. H. Freeman and company, New York, 1988, 698.
  • Coombs, M. C., 1989: Interrelationships and diversity in the Chalicotheriidae. 438-457. in Prothero, D. R. & Schoch, R. M., (eds.) 1989: The Evolution of Perissodactyls. – Oxford University Press, New York, New York & Oxford, England, 1989, ix-537
  • Coombs, M. C., Hunt, Jr, R. M., Stepleton, E., Albright III, L. B. & Fremd, T. J., 2001: Stratigraphy, chronology, biogeography, and taxonomy of Early Miocene small chalicotheres in North America. – Journal of Vertebrate Paleontology: Vol. 21, #3, pp. 607–620
  • Geraads, D., Spassov, N. & Kovachev, D., 2001: New Chalicotheriidae (Perissodactyla, Mammalia) from the Late Miocene of Bulgaria. – Journal of Vertebrate Paleontology: Vol. 21, #3, pp. 569–606
  • Hooker, J. J. & Dashzeveg, D., 2004: The origin of chalicotheres (Perissodactyla, Mammalia) – Palaeontology: Vol. 47, #6, pp. 1363–1386
  • Lucas, S. G. & Schoch, R. M., 1989: Taxonomy and biochronology of Eomoropus and Grangeria, Eocene chalicotheres from the western United States and China. 422-437. in Prothero, D. R. & Schoch, R. M., (eds.) 1989: The Evolution of Perissodactyls. – Oxford University Press, New York, New York & Oxford, England, 1989, ix-537
  • McKenna, M. C. & Bell, S. K., (eds.) 1997: Classification of mammals – above the species level. – Columbia University Press, New York, 1997, xii-631
  • Prothero, D. R. & Schoch, R. M., 1989: Classification of the Perissodactyla. 530-537. in Prothero, D. R. & Schoch, R. M., (eds.) 1989: The Evolution of Perissodactyls. – Oxford University Press, New York, New York & Oxford, England, 1989, ix-537
  • Remy, J.-A., Jaeger, J.-J., Chaimanee, Y., Soe, U. A. N., Marivaux, L., Sudre, J., Tun, S. T., Marandat, B. & Dewaele, E., 2005: A new chalicothere from the Pondaung Formation (late Middle Eocene) of Myanmar. – Comptes Rendus de l'Académie des Sciencies, Paris: Palevol: Vol. 4, pp. 341–349
  • The America Heritage Dictionary of English Language. 2004, 2000. Houghton Mifflin Company.
  • Ancylopoda at LoveToKnow 1911
  • Wang, Xiaoming; Wang, Banyue (2001): New material of Chalicotherium from the Tsaidam Basin in the northern Qinghai-Tibetan Plateau, China. Palaeontologische Zeitschrift, Vol 75, Fascicle 2. Pages 219-226.
  • Margery Chalifoux Coombs. Additional Schizotherium material from China, and a review of Schizotherium dentitions (Perissodactyla, Chalicotheriidae). April 24, 1978. American Museum Novitates nr 2647. pages 1-18. The American Museum Of Natural History. New York City, N. Y.
  • Edwin H. Colbert. Distributional and phylogenetic studies on Indian fossil mammals. III – A classification of the Chalicotherioidea. May 8, 1935 American Museum Novitates nr 798, 56.9 (54). The American Museum Of Natural History. New York City.
  • www.angellis.net/Web/PDfiles/ungperis.pdf