Charles Grandison Finney

amerikai lelkész

Charles Grandison Finney (Warren, Connecticut, 1792. augusztus 29.Oberlin, Ohio, 1875. augusztus 16.) amerikai kongregacionalista/presbiteriánus lelkész, valamint vezető szerepet töltött be a második nagy ébredés mozgalomban az Egyesült Államokban, ezért a modern újjászületés atyjának nevezték. Ezek mellett pedig sok keresztény témájú könyv szerzője is.

Charles Grandison Finney
Charles g finney.jpg
Született 1792. augusztus 29.[1][2][3][4][5]
Litchfield megye
Elhunyt 1875. augusztus 16. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Oberlin
Állampolgársága amerikai
Gyermekei Helen Clarissa Finney
Foglalkozása
  • író
  • vallási vezető
  • teológus
Tisztség President of Oberlin College
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Grandison Finney témájú médiaállományokat.

Több evangéliumi vezetővel együtt olyan társadalmi reformokat támogatott, mint a rabszolgaság eltörlése vagy az egyenlő oktatás biztosítasa a nők és az afro-amerikaiak számára. 1835-től az ohioi Oberlin College-on tanított, ahol, az országban egyedülálló módon, nemtől és származástól függetlenül bárki tanulhatott. 1851-1866 között másodikként töltötte be az egyetem elnöki pozícióját. Ez idő alatt az egyetem diákjai olyan nemes ügyek elkötelezett aktivistái voltak, mint a rabszolgaság eltörlése, az "Underground Railroad" (rabszolgák föld alatti szöktetése egyik allamból a másikba), és az egyetemes oktatás.

Élete korai szakaszaSzerkesztés

Finney 1792-ben született Warrenben, Connecticut államban, egy kilenc gyermekes farmer család legfiatalabb tagjaként. Az amerikai függetlenségi háború után a család Jefferson megye határára költözött. Finney ugyan sosem járt egyetemre, de vezetői tálentuma, zenei érzéke, magas termete és szúrós tekintete köztiszteletet szerzett számára a közösségükben. Finney és családja Hendersonba jártak egy baptista gyülekezetbe, ahol a pásztor mindig érzelemdús és ébredésre buzdító prédikációkat tartott. Sokat tanult, hogy ügyvéd lehessen, de miután megtapasztalta az élete drámai átalakulását megtérését követően, és betöltekezett Szent Szellemmel, feladta a jogi ambícióit, és az evangéliumot kezdte hirdetni. 

1821-ben, 29 évesen George Washington Gale kezei alatt tanulni kezdett, hogy a presbiteriánus egyház felszentelt lelkészévé válhasson. 1832-ben New Yorkba költözött, ahol a Chatham utcai kápolna lelkésze lett. Itt nagy buzgalommal hirdette nagyvárosi közönségének az igét. Később gyülekezetet alapított a Broadway-n, aminek a neve, Broadway United Church of Christ

Ébredési mozgalom szervezőjeSzerkesztés

Az ébredési mozgalom híveként 1825 és 1835 között volt a legaktívabb, főleg Jefferson megyében, és néhány évig Manhattanben is. Újszerű prédikációiról, valamint az egyház vezetőségi megbeszéléseinek ügyes levezényléséről volt ismert. Ezeken a megbeszéléseken nők is jelen lehettek, és azt is megengedte, hogy hangosan imádkozzanak. Kialakította az úgynevezett "igyekvők helyét", ahova azok ülhettek, akik nagy hajlandóságot mutattak a kereszténnyé váláson, hogy ott imádkozhassanak értük. Ezeken kívül pedig a rögtönzött és tüzes prédikációiról is híres volt.

Rabszolgaság ellenesség, Oberlin College elnökségSzerkesztés

Amellett, hogy híres/népszerű evangélista volt, Finney társadalmi kérdések mellett is jócskán szerepet vállalt, különösen a rabszolgaság ellenes mozgalomban. A mozgalmat az északi és közép-nyugati baptista és metodista gyülekezetek támogatták, akiknél Finney gyakran felszólalt a rabszolgaság ellen a pulpitustól.

1835-ben Ohioba költözött, ahol az Oberlin College professzora lett. Több mint egy évtized után, 1851-1866 között másodikként tölthette be az egyetem elnöki pozícióját. Az Oberlin volt az első egyetem, ami engedélyezte a lányok és a feketék számára is a tanulást. Már a kezdetektől fogva, az egyetem diákjai aktív támogatói voltak az abolicionista mozgalomnak. Együttműködtek a város embereivel, hogy a menekült rabszolgákat a "Földalatti Vasút" mozgalom segítségével megszöktessék, így szembeszálltak a rabszolgaszökevényekkel kapcsolatos törvényekkel is. Rengeteg rabszolga tudott Kentuckyból Ohioba menekülni az Ohio folyón keresztül.

MagánéleteSzerkesztés

Finney kétszer is özveggyé vált, és háromszor kötött házasságot. 1824-ben Jefferson megyében feleségül vette Lydia Root Andrewst (1804-1847), akivel hat gyermekük született. 1848-ban, egy évvel Lydia halála után, Elizabeth Ford Atkinsonnal (1799-1863) kötötte össze az életét, Ohioban. 1865-ben ugyancsak Ohioban, feleségül vette Rebecca Allen Raylt (1824-1907). Valamennyi felesége részt vett vele körútjain, és támogatták az evangélium ügyéért végzett munkájában.

TeológiájaSzerkesztés

Fiatal korában Finney harmadik fokozatú Szabadkőműves volt, de megtérése után otthagyta a csoportot, mivel az ellentétes volt a kereszténységgel. Később aktívan részt vett a Szabadkőművesség ellenes mozgalmakban.

Habár kálvinista háttérrel rendelkezett, a kálvinizmus "idős teológiáját" elutasította, mert nem tartotta biblikusnak, hanem az evangéliummal és a keresztény küldetéssel is ellentétesnek mondta.

MűveiSzerkesztés

Finnes több keresztény témájú könyv szerzője. Írt többek között a hitről, imádkozásról, a Szent Szellemről.

MagyarulSzerkesztés

  • A győzedelmes imádság; Minerva Ny., Cluj, 1929
  • Az ébredéshez vezető út; ford. Bayer György; Missionwerk Freundes-Dienst, Biberstein, 1992
  • Győzedelmes imádkozás. Prédikációk az imádságról; ford. Vass András; Bridge Mission Society, Bp., 1996

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b American National Biography (angol nyelven), 1999. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés

  1. ^ He resigned from the Presbyterian church so it's incorrect to say he was Presbyterian.[citation needed]
  2. ^ Hankins, Barry (2004), The Second Great Awakening and the Transcendentalists, Westport, CT: Greenwood Press, p. 137, ISBN 0-313-31848-4.
  3. ^ Charles Grandison Finney-born place, Ohio History Central, Hozzáférés ideje: October 2008.
  4. ^ "I. Birth and Early Education", Memoirs of Charles G. Finney, Gospel truth, 1868.
  5. a b Perciaccante, Marianne (2005), Calling Down Fire: Charles Grandison Finney and Revivalism in Jefferson County, New York, 1800–1840, pp. 2–4.
  6. ^ "III. Beginning of His Work", Memoirs, Gospel truth, 1868.
  7. ^ "III. Beginning of His Work", Memoirs, Gospel truth, 1868.
  8. ^ "IV. His Doctrinal Education and Other Experiences at Adams", Memoirs, Gospel truth, 1868.
  9. ^ The various types of new measures are identified mostly by sources critical of Finney, such as Bennet, Tyler (1996), Bonar, Andrew, ed., Asahel Nettleton: Life and Labors, Edinburgh: Banner of Truth Trust, pp. 342–55Letters of Rev. Dr. [Lyman] Beecher and the Rev. Mr. Nettleton on the New Measures in Conducting Revivals of Religion with a Review of a Sermon by Novanglus, New York: G&C Carvill, 1828, pp. 83–96; and Hodge, Charles (July 1833), "Dangerous Innovations", Biblical Repertory and Theological Review 5 (3), University of Michigan, pp. 328–33, Hozzáférés ideje: March 2008.
  10. ^ "Presidents of Oberlin College"Oberlin College Archives. Oberlin College. Hozzáférés ideje: 21 October 2013.
  11. ^ Charles E. Hambrick-Stowe, Charles G. Finney and the Spirit of American Evangelicalism (1996) p 199
  12. ^ Charles E. Hambrick-Stowe, Charles G. Finney and the Spirit of American Evangelicalism (1996), p. 112
  13. ^ "Charles Grandison Finney", Electronic Oberlin Group, Oberlin College
  14. ^ "Just By Faith"
  15. ^ Charles G. Finney, "Letters to Professing Christians Lecture VI: Sanctification By Faith", 1837.
  16. ^ "Perseverance of the Saints"
  17. ^ https://web.archive.org/web/20151116170747/http://www.gospeltruth.net/cgfworks.htm
  18. ^ Old School–New School Controversy
  19. ^ "On Revivals of Religion"Biblical Repertory and Theological Review Vol. 7 No. 4 (1835) p. 626-674
  20. ^ Charles E. Hambrick-Stowe, Charles G. Finney and the Spirit of American EvangelicalismWilliam B. Eerdmans Publishing Company, 1996.  ISBN 0802801293, p. 159
  21. ^ Rev. Albert B. Dod, D.D., "On Revivals of Religion", in Essays, Theological and Miscellaneous, Reprinted from the Princeton Review, Wiley and Putnam (1847) pp. 76–151
  22. ^ Lyman Beecher
  23. ^ Cutter, Martha J. "Passing as Narrative and Textual Strategy in Charles Chesnutt's 'The Passing of Grandison'", Passing in the Works of Charles W. Chesnutt, Eds. Wright, Susan Prothro, and Ernestine Pickens Glass. Jackson, MS: Mississippi UP, 2010, p. 43. ISBN 9781604734164.

További információkSzerkesztés

  • Essig, James David. "The Lord's Free Man: Charles G. Finney and His Abolitionism," Civil War History, March 1978, Vol. 24 Issue 1, pp 25–45
  • Guelzo, Allen C. "An heir or a rebel? Charles Grandison Finney and the New England theology," Journal of the Early Republic, Spring 1997, Vol. 17 Issue 1, pp 60–94
  • Hambrick-Stowe, Charles E. Charles G. Finney and the Spirit of American Evangelicalism (1996), a major scholarly biography
  • Hardman, Keith J. Charles Grandison Finney, 1792-1875: Revivalist and Reformer (1987), a major scholarly biography
  • Johnson, James E. "Charles G. Finney and a Theology of Revivalism," Church History, September 1969, Vol. 38 Issue 3, pp 338–358 in JSTOR
  • Perciaccante, Marianne. Calling Down Fire: Charles Grandison Finney and Revivalism in Jefferson County, New York, 1800-1840 (2005)
  • Edit