Chrysocolaptes guttacristatus

madárfaj

A Chrysocolaptes guttacristatus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]

Chrysocolaptes guttacristatus
Hím
Hím
Tojó
Tojó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Megapicini
Nem: Chrysocolaptes
Blyth, 1843
Faj: C. guttacristatus
Tudományos név
Chrysocolaptes guttacristatus
(Tickell, 1833)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Chrysocolaptes guttacristatus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chrysocolaptes guttacristatus témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A Chrysocolaptes guttacristatus előfordulási területe India, keletre Kína déli része, a Maláj-félsziget, Szumátra, Északkelet-Borneó és Jáva nyugati és középső részei.

Alfajai szerkesztés

  • Chrysocolaptes guttacristatus andrewsi Amadon, 1943
  • Chrysocolaptes guttacristatus guttacristatus (Tickell, 1833)
  • Chrysocolaptes guttacristatus indomalayicus Hesse, 1911
  • Chrysocolaptes guttacristatus socialis Koelz, 1939
  • Chrysocolaptes guttacristatus sultaneus (Hodgson, 1837)

Megjelenése szerkesztés

Nagyméretű harkályféle; a testhossza elérheti a 33 centimétert is. Tipikus harkályszerű testfelépítése van, hosszú nyakkal és felemelkedő tolltaréjjal. A háti része és a szárnyai mintázatlan aranysárgák vagy sötétbarnák. A faroktövi része vörös, míg farktollai feketék. A begyi és hasi részei fehéresek fekete vagy világosbarna csíkokkal, vagy akár sávokkal. A pofája is fehéres, azonban a szemei alatt és mögött – a térségtől függően – fekete, barna, vörös vagy sárga mintázat látható. A szivárványhártyája a fehérestől a sárgáig változik.[2] A csőre hosszabb, mint a feje; egyenes és hegyes végű. Az ólomszürke lábai, négy ujjban végződnek; ezek közül kettő előre-, míg kettő hátramutat. A felnőtt hím tolltaréja mindenütt vörös színű, míg a tojóé térségtől változóan fehér fekete pontokkal, sárga vagy barna világos foltozással. A fiatal példány a tojóra hasonlít, azonban a színei elmosódottabbak és a szivárványhártyája barna.[2]

Méretével és színezetével konvergens evolúciót mutat, több másik harkállyal, úgy a közelebbi rokon ázsiai fajokkal, mint néhány távolabbi rokon amerikai harkállyal.[3] Talán emiatt sokáig azonosnak vélték a nagy aranyoshátú harkállyal (Chrysocolaptes lucidus) (Scopoli, 1786).[4]

Életmódja szerkesztés

Sokféle nyíltabb erdőben fellelhető; a Himalája lábainál fekvő dombságoktól egészen a tenger melletti mangroveerdőkig. Rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik, de nektárt is fogyaszt.[2]

Szaporodása szerkesztés

Fészekalja 3-4 tojásból áll. A fészkét faodvakba rakja.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. BLI (2008)
  2. a b c Noske (1991), Grimmett et al. (1999)
  3. Weibel & Moore (2005), Moore et al. (2006)
  4. Collar, N. J. (2011)
  5. Grimmett et al. (1999)

Források szerkesztés

  • {{{assessors}}} (2008). Chrysocolaptes lucidus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 20 May 2009.
  • Grimmett, Richard; Inskipp, Carol, Inskipp, Tim & Byers, Clive (1999): Birds of India, Pakistan, Nepal, Bangladesh, Bhutan, Sri Lanka, and the Maldives. Princeton University Press, Princeton, N.J.. ISBN 0-691-04910-6
  • Collar, N.J. 2011. Species limits in some Philippine birds including the Greater Flameback Chrysocolaptes lucidus. Forktail number 27: 29-38
  • Moore, William S.; Weibel, Amy C. & Agius, Andrea (2006): Mitochondrial DNA phylogeny of the woodpecker genus Veniliornis (Picidae, Picinae) and related genera implies convergent evolution of plumage patterns. Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 87(4): 611–624. doi:10.1111/j.1095-8312.2006.00586.x PDF fulltext
  • Noske, Richard A. (1991): Field identification and ecology of the Greater Goldenback Chrysocolaptes lucidus in Malaysia. Forktail (journal)|Forktail 6: 72-74. PDF fulltext
  • Rasmussen, Pamela C. & Anderton, John C. (2005): Birds of South Asia – The Ripley Guide. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-67-9
  • Weibel, Amy C. & Moore, William S. (2005): Plumage convergence in Picoides woodpeckers based on a molecular phylogeny, with emphasis on convergence in downy and hairy woodpeckers. Condor (journal)|Condor 107(4): 797–809. doi:10.1650/7858.1 (HTML abstract)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Greater flameback című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.