Chrysocolaptes guttacristatus
A Chrysocolaptes guttacristatus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hím
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Tojó
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Chrysocolaptes guttacristatus (Tickell, 1833) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Chrysocolaptes guttacristatus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Chrysocolaptes guttacristatus témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
A Chrysocolaptes guttacristatus előfordulási területe India, keletre Kína déli része, a Maláj-félsziget, Szumátra, Északkelet-Borneó és Jáva nyugati és középső részei.
Alfajai szerkesztés
- Chrysocolaptes guttacristatus andrewsi Amadon, 1943
- Chrysocolaptes guttacristatus guttacristatus (Tickell, 1833)
- Chrysocolaptes guttacristatus indomalayicus Hesse, 1911
- Chrysocolaptes guttacristatus socialis Koelz, 1939
- Chrysocolaptes guttacristatus sultaneus (Hodgson, 1837)
Megjelenése szerkesztés
Nagyméretű harkályféle; a testhossza elérheti a 33 centimétert is. Tipikus harkályszerű testfelépítése van, hosszú nyakkal és felemelkedő tolltaréjjal. A háti része és a szárnyai mintázatlan aranysárgák vagy sötétbarnák. A faroktövi része vörös, míg farktollai feketék. A begyi és hasi részei fehéresek fekete vagy világosbarna csíkokkal, vagy akár sávokkal. A pofája is fehéres, azonban a szemei alatt és mögött – a térségtől függően – fekete, barna, vörös vagy sárga mintázat látható. A szivárványhártyája a fehérestől a sárgáig változik.[2] A csőre hosszabb, mint a feje; egyenes és hegyes végű. Az ólomszürke lábai, négy ujjban végződnek; ezek közül kettő előre-, míg kettő hátramutat. A felnőtt hím tolltaréja mindenütt vörös színű, míg a tojóé térségtől változóan fehér fekete pontokkal, sárga vagy barna világos foltozással. A fiatal példány a tojóra hasonlít, azonban a színei elmosódottabbak és a szivárványhártyája barna.[2]
Méretével és színezetével konvergens evolúciót mutat, több másik harkállyal, úgy a közelebbi rokon ázsiai fajokkal, mint néhány távolabbi rokon amerikai harkállyal.[3] Talán emiatt sokáig azonosnak vélték a nagy aranyoshátú harkállyal (Chrysocolaptes lucidus) (Scopoli, 1786).[4]
Életmódja szerkesztés
Sokféle nyíltabb erdőben fellelhető; a Himalája lábainál fekvő dombságoktól egészen a tenger melletti mangroveerdőkig. Rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik, de nektárt is fogyaszt.[2]
Szaporodása szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- {{{assessors}}} (2008). Chrysocolaptes lucidus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 20 May 2009.
- Grimmett, Richard; Inskipp, Carol, Inskipp, Tim & Byers, Clive (1999): Birds of India, Pakistan, Nepal, Bangladesh, Bhutan, Sri Lanka, and the Maldives. Princeton University Press, Princeton, N.J.. ISBN 0-691-04910-6
- Collar, N.J. 2011. Species limits in some Philippine birds including the Greater Flameback Chrysocolaptes lucidus. Forktail number 27: 29-38
- Moore, William S.; Weibel, Amy C. & Agius, Andrea (2006): Mitochondrial DNA phylogeny of the woodpecker genus Veniliornis (Picidae, Picinae) and related genera implies convergent evolution of plumage patterns. Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 87(4): 611–624. doi:10.1111/j.1095-8312.2006.00586.x PDF fulltext
- Noske, Richard A. (1991): Field identification and ecology of the Greater Goldenback Chrysocolaptes lucidus in Malaysia. Forktail (journal)|Forktail 6: 72-74. PDF fulltext
- Rasmussen, Pamela C. & Anderton, John C. (2005): Birds of South Asia – The Ripley Guide. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-67-9
- Weibel, Amy C. & Moore, William S. (2005): Plumage convergence in Picoides woodpeckers based on a molecular phylogeny, with emphasis on convergence in downy and hairy woodpeckers. Condor (journal)|Condor 107(4): 797–809. doi:10.1650/7858.1 (HTML abstract)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Greater flameback című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
