Csíkszentmártoni római katolikus templom
A csíkszentmártoni római katolikus templom Csíkszeredától 17 km-re délkeletre, Csíkszentmárton központjában található. Románia műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemléktemplomként a HR-II-a-B-12964 sorszámmal tartja számon.
| Csíkszentmártoni római katolikus templom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Egyházmegye | Gyulafehérvári főegyházmegye |
| Védőszent | Tours-i Szent Márton |
| Lelkész | Vakaria Béla |
| Építési adatok | |
| Építése | 1749 |
| Rekonstrukciók évei | 1802-1817 |
| Stílus | barokk építészet |
| LMI-kód | HR-II-a-B-12964 |
| Település | |
| Elhelyezkedése | |
 Csíkszentmártoni római katolikus templom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 15′ 46″, k. h. 25° 56′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 46″, k. h. 25° 56′ 02″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkszentmártoni római katolikus templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Csíkszentmárton egyházközséget először 1333-ban, Sancto Martino néven említették az oklevelek. Első templomát a 15. században építették gótikus stílusban, amelynek töredezett szentségtartófülkéjét a mai templom cintermébe építették be. Az egykori templom keresztelőkútja a 16. századból származik és kora reneszánsz stíluselemeket őriz.
Ugyancsak a középkori templomból maradt meg az 1525-ben készült Mária szobor, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el.
A középkori templomot 1749-ben lebontották és helyette felépítették az egyházközség második templomát. A templomtornyot 1749-ben Szabó Ferenc spectabilis építtette, amelyet később magasítottak. A torony tetején lévő bádogkereszt 1765-ben készült, majd 1860-ban újabbal cserélték ki.
A templomot 1802-1817 között barokk stílusba átépítették. Az új templom megőrizte a régi tornyát és akkor nyerte el a mai végleges formáját. 1817. június 14-én Rudnay Sándor püspök szentelte fel Szent Márton tiszteletére.
Leírása szerkesztés
A templom hossza 35 méter, szélessége 13 méter, a torony magassága 24 méter. A feljegyzés szerint a régi templomnak három oltára volt: a főoltáron a Mária szobor állt, amelynek talapzatán a következő felirat volt látható:
ANNO DOMINI 1525.
A Domus Historia szerint a Lourdi kápolna bejárata fölött Szent Márton, Szent Miklós, Szent Márk és az angyalok szobrai voltak elhelyezve.
A mai főoltáron Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók, a szentélyen pedig díszes emelvényen a Jézus szíve szobor áll, vele szemben Szent József szobra. A főoltár felett 1960-ig freskórészletek voltak láthatók, amelyek a pogány korra utaló szimbólumokat tartalmaztak.
A templom oltárképe Szent Márton püspököt ábrázolja. A két mellékoltár egyikén a Szent Család képe látható, középen a kis Jézus, mellette Szűz Mária és Szent József, a háttérben pedig Szent Joachim és Szent Anna. A másik mellékoltáron Nepomuki Szent János látható, ezeket a képeket Pap János brassói festő készítette. A Szent Kereszt tiszteletére készült harmadik mellékoltár egykor a kis kápolnában volt elhelyezve, amelyet 1899-ben kicseréltek és helyébe Lourdesi Szűzanya szobra került. A keresztúti képek 1876-ban készültek.
A szentélyben kőből készült keresztelő kút áll, amely a 15. századból származik. A régi templomból fennmaradt nagy értékű Mária szobor 1525-ben készült, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el. A templom főoltára és szószéke az 1840-es években készült és klasszicista díszítőelemeket tartalmaz. Alkotója Hoffmayer Simon a kolozsvári barokk szobrásziskola utolsó jellegzetes képviselője.
A Csíkszentmártoni templom szószéke barokk elemeket őriz, felépítési rendszere is a barokk hagyományokat követi. Művészeti ábrázolásmódja ugyancsak a barokk jelentőségét hangsúlyozza, ezt tükrözik a bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek. A szószéken látható festmények szintén Pap János munkái.
A templom orgonája, 1870-ben készült, építője Nagy József brassói orgonakészítő.
A templomkerítés belső falába beépítve található a régi templom pasztoforiuma. Kiváló értéket képvisel a templom kápolnájában lévő feszület és az 1665-ből származó ezüstből készült aranyozott gyertyatartó.
Tornya szerkesztés
A 24 méter magas, négy fiatoronnyal kiegészített templomtornyot Szabó Ferenc spectabilis építette 1749-ben, amelyet a későbbi javítások során magasítottak.
A műemléktemplomnak három harangja van. Orbán Balázs feljegyezése szerint a gótikus templom három mázsás harangját 1495-ben öntötték, amely eredetileg az egykori Hágó tetői kápolnában volt elhelyezve. 1688-ból származik az a legnagyobb, nyolc mázsás harang, amelyen az alábbi felirat olvasható:
„SANCTE MARTINE ET CONFESSOR ORA PRO NOBIS DEUM UT HUJUS CAMPANAE AD QUID LOCUM PERVENERIT SEMPER IMBER RECEDAT FIERI CURAVIT ECCLESIA CSIK SZENT MARTONIENSIS A UX: G. D. MICHT.LITT. IVR. NOTARII S.S. CSIK INFERNI ANNO 1688. STEPHA BOLTOSCH FUDIT.”
Azaz:
„Szent Márton vértanú és hitvalló kérd értünk az Istent, hogy ahová ezen harang hangja eljut távozzék minden jégverés. Készítette a Csíkszentmárton egyházközség G.D. Literatus Mihály Alcsík főjegyzőjének segítségével 1688-ban, öntötte Boltosch István”.
Az első világháború idején vitték el beolvasztani azt a másodoló három mázsa egy fontos harangot, amelyet 1770-ben Szent István tiszteletére készíttettek.
Várfala szerkesztés
A templomot lőréses várfal veszi körül, amely az 1744-1745-ös években épült. Keleti részét később lebontották, mert az új templom sanctuariumát építették arra a részre. Az omladozó kőkerítést 1882-1883. között kiegészítették és megnagyobbították. 1858-ban a leomlott útfelőli falrészt újraépítették.
A kőkerítésen belül van a régi köztemető, ahová 1819-től kezdtek temetkezni. Az egyházközség jelesebb személyiségeit a cinterembe temették.
A templomkerítés belső falába beépítették a régi templom pasztofóriumát, amelynek helyébe a kőből faragott szentségtartó fülke került.
Források szerkesztés
- Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára (Sepsiszentgyörgy, 1929)
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (Békéscsaba, 1982)
- Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig (Budapest, 1994)
- Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században (Kolozsvár, 1996)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve (Budapest, 1998) 2. kötet.
- Lista monumentelor istorice: Județul Harghita. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
.svg){kind=small}