Csanádi György (helytörténész)

magyar helytörténész

Csanádi György (Rózsahegy, 1931. április 17.Budapest, 2018. július 24.) kárpátaljai magyar helytörténész, lapszerkesztő.

Csanádi György
Született 1931. április 17.
Rózsahegy, Csehszlovákia
Elhunyt 2018. július 24. (87 évesen)[1]
Budapest, Magyarország
Állampolgársága
Foglalkozása
  • helytörténész
  • lapszerkesztő
Sírhely Beregszász

Életének 88 évében Budapesten hunyt el. Hamvait Beregszászban helyezték végső nyugalomra.

TanulmányaiSzerkesztés

Csanádi György 1931. április 17-én született Rózsahegyen. Édesapja Csanádi Béla víz-, vasút- és hídépítészeti szakon végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1917-ben. A Magyar Államvasutak mérnökeként helyezkedik el.

Hivatása miatt a Rózsahegy–Beregszász–Huszt vasútvonalon többször is költöznie kell családjával. Ekkoriban a bécsi döntések következtében a régióban többször is megváltoznak az államhatárok. Csanádi György így több helyen és nyelven végzi el az elemi iskolát. Csehül és szlovákul is megtanul.

1940 és 1944 között Debrecenbe költöznek. Itt a Debreceni Kalazanczi Szent József Piarista Gimnáziumban tanul egészen az 1944-es bombázásokig. A bombázások következtében Csanádi György is megsérül és a család mindenét elveszíti, amikor házukat találat éri. Ekkor költöznek Beregszászba, ahol tanulmányait ukrán nyelvű gimnáziumban folytatja. A gimnázium után Moszkvában tanul, a Nyomdaipari Főiskola Újságírói karán diplomázik 1961-ben.

PályafutásaSzerkesztés

1951 júliusától a Vörös Zászló beregszászi járási újság fordítója, rovatvezetője. Hat évvel később főszerkesztője, egészen nyugdíjba vonulásáig.

Nyugdíjazása után 1991-től 6 éven át a Kárpáti Igaz Szó megyei lap beregszászi tudósítója.

MunkásságaSzerkesztés

Csanádi György közreműködött a beregszászi járási lap mellett megalapított irodalmi stúdió létrehozásában. Baráti kapcsolatban állt Kovács Vilmossal, Horváth Annával és Drávai Gizellával. Alapító tagja a Beregszászi Népszínháznak. Tagja az Ukrajnai Újságíró Szövetségnek és a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetségnek.

Az újságíró a szakma gyakorlása mellett nagy figyelmet fordított a helytörténeti kutatásokra. Behatóan foglalkozott Beregszász történetével, neves szülötteivel. Eredményeiről a Bereginfo, később a Kárpátinfo című hetilapban számolt be.

Beregszászi György név alatt folytatásokban közölte a Fejezetek vidékünk történelmi múltjából és a Régi beregszásziak című cikksorozatát. Az utóbbi írásokat különálló kötetben is kiadták.

Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában címmel megjelent könyvében Beregszász történetének kilenc évszázados viszontagságairól, tragikus, sorsfordító rendszerváltozásokról írt. Arról is, hogy a Vérke-parti város Kárpátalja magyar politikai és kulturális életének központjává vált.

Támogatásával jött létre a Vörös Zászló Irodalmi Stúdió, amely összefogta a Beregszászi járás íróit, költőit, képzőművészeit, az újság publikálási lehetőséget biztosított számukra. Segítette a szerkesztőség magyar munkatársainak kezdeményezésére 1984-ben megalakult beregszászi Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub munkáját, amely az első irodalmi-közéleti civil szervezet volt Kárpátalján.

A kisebbségek jogaiSzerkesztés

1963-ban Kovács János felkérésére beadványt készített Drávai Gizellával együtt a magyar autonómia kérdésének ügyében. A beadványt Kovács János saját nevében juttatta el Ny. Hruscsovhoz, Ny. Podgornijhoz (a Legfelsőbb Tanács elnöke) és Kádár Jánoshoz.

A levelet a nagy októberi forradalom, az 1919-es magyar tanácsköztársaság és a spanyol polgárháború húsz résztvevője is aláírta, így a helyi hatóságok nem tudták eltussolni. Bár az akkori pártállami hatóságok igyekeztek rákényszeríteni az aláírókat, hogy lépjenek vissza, a legtöbben mégis kiálltak Kovács János mellett.

A beadvány nyomán történtek az első lépések a magyar kisebbségek jogainak bővítésére és sérelmeinek orvoslására. Magyar nyelvű iskolákat nyitottak, engedélyezték a magyar nyelvű felvételizést az Ungvári Állami Egyetemre. Ekkor neveztek ki először magyar nemzetiségű vezetőket üzemek élére. Ekkor vált önálló lappá a Kárpáti Igaz Szó, addig ugyanis az ukrán nyelvű megyei lap fordításaként jelent meg. Az autonómia kérdésében azonban a mai napig nem történtek előre lepések.[2]

A beadvány negyedik és egyben máig fennmaradt eredeti példányát a rendszerváltásig Horváth Anna kárpátaljai szobrászművész rejtegette egyik szobrának a belsejében.

ElismeréseiSzerkesztés

Fáradozását, felbecsülhetetlen értékteremtését a Beregszászi Városi Tanács 2004-ben a Pro Urbe díj odaítélésével ismerte el.

PublikációiSzerkesztés

  • Régi Beregszásziak – Felelős kiadó: Szoboszlai István, Regisztrálási szám: ZT-9.2001
  • Sorsfordító évek sodrásában – PoliPrint, Ungvár, 2004, 336 oldal • helytelen ISBN kód: 9667969216

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés