Culiacán Rosales

(Culiacán szócikkből átirányítva)

Culiacán Rosales (röviden Culiacán) a mexikói Sinaloa állam fővárosa és legnagyobb települése. 2010-ben lakossága meghaladta a 675 000 főt, de a bővebb Culiacán községben több mint 858 000-en éltek.[2]

Culiacán Rosales
Culiacán Rosales címere
Culiacán Rosales címere
Közigazgatás
Ország Mexikó
ÁllamSinaloa
KözségCuliacán
Alapítás éve1531
Községi elnökSergio Torres Félix
Irányítószám80000–
Körzethívószám667
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 675 773 fő (2010)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság30–110 m
IdőzónaMST (UTC-7)
MDT (UTC-6)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 24° 47′ 25″, ny. h. 107° 23′ 16″Koordináták: é. sz. 24° 47′ 25″, ny. h. 107° 23′ 16″
Culiacán Rosales (Sinaloa)
Culiacán Rosales
Culiacán Rosales
Pozíció Sinaloa térképén
Culiacán Rosales honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Culiacán Rosales témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

Fekvése szerkesztés

Culiacán Mexikó nyugati részén, Sinaloa állam középpontjában, a Nyugati-Sierra Madre hegylánca és a Csendes-óceán között fekszik, utóbbitól körülbelül 50 km távolságra. Maga a város a tenger szinte fölött körülbelül 50 méterrel fekvő, enyhén lejtős területen helyezkedik el, tőle északkeletre már magas hegyvonulatok kezdődnek. Területén folyik össze az északról érkező Humaya és a keletről jövő Tamazula folyó, ezek egyesülve Rosales néven érik el később az óceánt.[3]

Éghajlat szerkesztés

A város éghajlata forró és átlagosan csapadékos. Majdnem minden hónapban mértek már 40 °C feletti hőmérsékletet, de fagypont alattit még nem, az eddigi melegrekord 46 °C volt. A havi átlagos hőmérsékletek a januári 19,4 és a júliusi 29,8 fok között változnak. Az évi átlagosan 667 mm csapadék időbeli eloszlása rendkívül egyenetlen: míg a három tavaszi hónapban összesen 10 mm eső sem esik, addig a júliustól szeptemberig tartó három hónapos időszakban hull az éves mennyiség 77%-a.

Culiacán Rosales éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)41,042,039,041,541,545,542,546,041,541,542,537,046,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)27,828,930,532,834,935,935,534,834,434,231,528,232,5
Átlaghőmérséklet (°C)19,420,121,323,626,429,529,829,329,027,523,520,225,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)10,911,312,114,518,023,224,123,823,620,715,612,217,5
Rekord min. hőmérséklet (°C)2,03,03,03,09,012,013,016,017,011,05,03,02,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)181232120163209142502126667
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[4]


Közlekedés szerkesztés

A város nem tartozik a legfontosabb közlekedési csomópontok közé. Összesen egyetlen szövetségi főút, a 15-ös vezet át rajta, mely az északi határon elhelyezkedő Heroica Nogalest köti össze Mexikóvárossal.[5]

Culiacánt érinti a Ferromex kezelésében levő, a Csendes-óceán partvidékén végighaladó vasútvonal is.[6] A város nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik, melynek neve Aeropuerto Internacional Federal de Culiacán.[7]

Népesség szerkesztés

A település népessége igen gyors ütemben növekszik:[2]

Év Lakosság
1990 415 046
1995 505 518
2000 540 823
2005 605 304
2010 675 773

Története szerkesztés

A mai város elődjét még az őslakó indiánok alapították Huey-Culhuacán vagy Colhuacán néven, mely navatl nyelven annyit tesz: Coltzin isten imádóinak helye. A spanyol hódítók, Nuño Beltrán de Guzmán vezetésével nem sokkal megérkezésük után, 1531. szeptember 29-én megalapították San Miguel de Culiacán nevű városukat, mely a következő századok során központjául szolgált a környező területek meghódításának és a kereszténység terjesztésének. A településnek 1763-ban 2216 lakója volt, 1793-ban pedig nevét hivatalosan Villa de Culiacánra változtatták.

Mexikó függetlenségére 1821. október 6-án tettek esküt a városban, mely 1823. július 21-én kapott ciudad rangot. Ekkor vált szét Sonora és Sinaloa is, de az 1824-es alkotmány újraegyesítette őket Nyugati Állam néven (Estado de Occidente), majd 1830-ban ismét szétváltak. Ez év október 13-án lett Culiacán Sinaloa fővárosa, 1831-ben pedig emlékoszlopot emeltek az esemény emlékére a főtéren.

1832-ben jelent meg a város első folyóirata, a Los Grecos, majd 1833-ban kolerajárvány pusztított Culiacánban. Ugyanezen év októberében megnyílt a Keresztelő Szent Jánosról és Aquinói Szent Tamásról elnevezett egyházi iskola. 1834-ben a Carlos Cruz de Echeverría vezette szövetségi hadsereg rátámadt a helyi kormányerőkre. 1842-ben kezdték építeni a város székesegyházát, de az építkezés csak 1885-ben fejeződött be. 1846-tól 1905-ig pénzverde is működött Culiacánban.

 
A városi székesegyház

1850. december 23-án, miután Antonio Rosales csapatai szétverték a megszálló francia erőket, a mexikói hadsereg dicsőségesen bevonult a városba. Ez volt a környéken az egyetlen település, melyet nem tudtak bevenni a franciák. 1852 viszont szerencsétlen év volt Culiacán számára: mazatláni szeparatisták dúlták és gyújtották fel a települést, októberben pedig hatalmas hurrikán pusztított. 1858-ban Joaquín Redo y Balmaceda elkezdte felvásárolni a várostól keletre elterülő földeket, később itt hozta létre az állam első cukorgyárát.

A reformháború elérte Culiacánt is: 1872-ben Márquez 1400 emberével támadt rá a városra, ahova előző este érkezett meg Pesqueira tábornok. A támadást visszaverték, Márquezék az El Coloso gyárba és a város keleti felén levő temetőbe húzódtak vissza, majd a harcok még hosszú ideig folytatódtak.

1874-ben nyílt meg a Colegio Civil Rosales, a Sinaloai Autonóm Egyetem elődje, a következő évben pedig először jelent meg a La Sombra de Rosales című irodalmi folyóirat. 1876-ban Donato Guerra 200 gyalogos és 50 lovas katonával a városba érkezett, hogy szembeszálljon az reelekcionista kormány erőivel. 1878-ban vetőmaghiány miatti tüntetések kezdődtek, 1883-ban pedig megnyílt a város első vasútvonala. 1884-ben avatták fel az új főteret, melyet négy év múlva szökőkutakkal is kidíszítettek. 1894-ben avatták fel az Apollóról elnevezett színházat, a következő évben pedig bevezették a városba az utcai villanyvilágítást. 1900-ban kezdték el építeni a Tamazula folyón átívelő Cañedo hidat, 1909-ben pedig újabb vasútvonal érte el a várost.

1910. január 4-én Culiacánba érkezett Francisco I. Madero, hogy megszervezze a helyi antireelekcionista (Porfirio Díaz elnök újraválaszthatóságát ellenző) csoportot. A következő évben Ramón F. Iturbe és Juan M. Banderas maderista csapatai szállták meg a várost és letartóztatták a porfirista Diego Redo Vega kormányzót, az El Coloso textilgyárat és a La Aurora cukorgyárat pedig felgyújtották. Bár először ki akarták végezni, Madero úgy rendelkezett, kíméljék meg az életét. 1913. november 14-én újra forradalmi erők vették be a várost, megszüntetve a huertisták utolsó állásait is a La Lomita-templomban. Venustiano Carranza hamarosan Culiacánba érkezett, hogy segítse egy alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozását. Március 5-én a helyi maderisták egy gyűlésen határozatot hoztak, melyben kijelentették, nem ismerik el a huertista rendszert. 1918 nyarán a helyőrség katonái fellázadtak és fosztogatni kezdtek, elfogták Regino Gonzálezt is, de ő megszökött és a megmaradt hű katonák és civilek segítségével pár óra alatt leverte a lázadást.

1924-ben kezdték kiadni a La Opinión című lapot, melyet 1942-ben annak ellenzéki hangvétele miatt Roberto T. Loaiza kormányzó megszüntetett. 1932-ben nyílt meg a Hospital Civil del Estado nevű kórház, bár már akkor működni kezdett, amikor még kész sem volt és fel sem avatták. 1944-ben avatták fel a Tamazula folyón épült Presa Sanalona nevű víztározót, ugyanebben az évben pedig megjelent a La Voz de Sinaloa újság első száma (ez 1977-ig létezett). 1949-ben újabb lappal, az El Diario de Culiacánnal bővült a helyi sajtó, 1956-ban az El Sol de Sinaloával, 1973-ban pedig az El Noroestével.[8]

Turizmus, látnivalók szerkesztés

A város sok évszázados műemlékekben nem bővelkedik, bár például a 16. századból megmaradt az Imala-templom, inkább a 19. és a későbbi századok építészete határozza meg arculatát. Legjelentősebb épületei az 1842-ben építeni kezdett székesegyház, az egyetem épülete, a Gustavo Garmendia piac, a Jézus Szent Szíve-templom, a La Lomita-templom, a községi palota és az egykori állami kongresszusi székház. A modern építészetet képviseli például a DIFOCUR kulturális központ, a kormányzati palota, az állami kongresszus épülete és a General Ángel Flores stadion.

Számos történelmi személyiségnek állított emlékmű mellett kiemelkedő jelentőségű az a hatalmas országzászló, melynek 75 méter magas rúdján egy 37,5 m × 21,42 m-es zászló lobog.[8]

Itt található az ország egyik legjelentősebb botanikus kertje, ahol több mint 1000 növényfaj él.[9]

Sport szerkesztés

A városban három jelentős sportegyesület működik: a Dorados de Sinaloa labdarúgócsapat 2016 nyarától a másodosztályú országos bajnokságban szerepel,[10] a Tomateros de Culiacán baseballcsapat a csendes-óceáni térségi bajnokságban (LMP),[11] a Caballeros de Culiacán kosárlabdaklub pedig a CIBACOPA nevű, szintén csendesóceán-partvidéki ligában.[12] A város legjelentősebb stadionja a Dorados otthona, az Estadio Banorte.

Források szerkesztés

  1. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  2. a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  3. INEGI – Culiacán község földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  4. SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  5. DGST adatbázis – Sinaloa útjai (spanyol nyelven) (PDF). [2014. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  6. Mexikó vasúti térképe (spanyol nyelven). [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  7. A repülőtér az aeropuertos.net-en (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  8. a b E-Local–INAFED kormányzati oldal – Culiacán község (spanyol nyelven). [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  9. A botanikus kert honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 18.)
  10. A Dorados honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 11.)
  11. A Tomateros honlapja (spanyol nyelven). [2014. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  12. A Caballeros honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)