December 4. Drótművek

A December 4. Drótművek állami vállalat volt Miskolcon a Besenyő utca 18. szám alatt. Adolf Deichsel cégének a jogutódja volt az államosítás után. (A cégnév gyakran elírt alakban, Deischel formában szerepel magyar forrásokban.)

A privatizációt követően zárt körűen működő részvénytársaság formában működik.

Története

Előzmények a második világháború végéig

Adolf Deichsel (1858–1936) a claustahtzellerfeldi bányászati akadémián vaskohászatot tanult. 1878-tól katonai pályára lépett, ahol gyorsan haladt előre, míg 1918-ban katonai pályafutása őrnagyként véget ért.

Az első világháború befejezéséig viharos gyorsasággal fejlődtek azok a gyárak, amelyeket apja, az idősebb Adolf Deichsel (1823–1893) gyáriparos még a 19. század végén alapított. Az ifjabb Deichsel a vesztes világháború okozta károk csökkentésére vállalatait családi részvénytársasággá alakította, ennélfogva saját veszteségeit szinte nullára csökkentette.

Az ifjabb Deichsel magyarországi gyárának alapítását 1912-ben kezdte meg. Ekkor telket vásárolt Miskolcon és megkezdte a gyár fizikai felépítését. Egyidejűleg céget alapított Magyar Acélsodrony-, Drótművek és Kötélgyár Deichsel A. néven. A cég családi vállalkozásból 1921-ben részvénytársasággá (Deichsel Adolf Magyar Acéldrót-, Drótkötél- és Drótárugyár Rt.) alakult.

Legelőbb a kézi kötélverés, majd a szeg és a vashuzal gyártása indult meg, majd a következő évben megérkeztek a sodrógépek is. Kezdetben a cég kb. 40 főt foglalkoztatott. A dolgozók a 120–180 kg tömegű hengerhuzal-kötegeket kézzel mozgatták, vállon cipelték az üzembe. Később kialakították a csillés anyagmozgatást. A sodronykötél mellett gyártotta krugóhuzalokat, kerítésfonatot, szöveteket, szögeket, láncokat, kerítéselemeket is.

Adolf Deichsel 1936. február 1-jén hunyt el. Üzemeit gyermekei, Erna és Erwin (1889–1955) örökölték, és életművét eredményesen folytatták.

A December 4. Drótművek

A második világháborút követően

A második világháború során a német tulajdonosok utasítására a gépek nagy részét leszerelték és elvitték. 1944. december 4-én a környéken lakó munkások hozzáfogtak a romok eltakarításához és a helyreállításhoz. Mivel német tulajdonosai voltak a részvénytársaságnak, a második világháborút követően a gyár szovjet tulajdonba került.

1952-ben kapta vissza a Magyar Állam. Felügyeleti szerve a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tömegcikkipari Igazgatósága lett. Az 1952. október 31-i alapítási határozat szerint a vállalat elnevezése: Acéldrót és Drótkötélgyár lett.

Az 1944. december 4-i akció 10. évfordulóján, 1954-ben, az állami vállalat a December 4. Drótművek nevet kapta.

A vállalat termékei a következők voltak: Huzalgyártmányok, úgy mint nagyszilárdságú acélhuzalok, betonfeszítő huzalok, horganyzott huzalok, rugóhuzalok, gumiipari huzalok, küllőhuzalok, különféle alakos huzalok; sodronykötél gyártmányok; laposkötelek, flex kötelek, különféle sodrott szerkezetek, szerelt (fülecselt) kötelek; vezetéksodrony gyártmányok: acél-alumínium kábelek, alumínium és ötvözött alumínium vezetéksodronyok, Koral, Miral kábelek; építőipari hegesztett síkhálók, bányarácsok, felülettisztító acélszemcsék, acélhaj, alumíniumszálka.

1957-től a gyárat a Kohó- és Gépipari Minisztérium Vaskohászati Igazgatóságának felügyelete alá helyezték.

1958 és 1960 között, 64,3 millió Ft ráfordítással, 1 millió USD-s évi megtakarítást hozó fejlesztés valósult meg, a drótkötélimport csökkentése révén. 1961-ben a Csepel Fémművektől átkerült az aludúr és keményalumínium szabadvezeték gyártása. 1961 és 1965 között az új építőipari technológia, a feszítettelemes építkezés elterjesztése érdekében további 280 millió Ft-os beruházást hajtottak végre. 1967-ben új huzalmű kezdte meg a termelést, amely különböző méretű acélhuzalok, sodronykötelek, speciális szakipari huzalok és laposkötelek gyártására volt alkalmas.

A magas műszaki színvonalú új importkiváltó termék, a betonfeszítő pászma gyártása 1981-ben kezdődött meg. 1986-ban a vállalat bányabiztosító rácsok gyártására korszerű berendezést és technológiai know-how-t vásárolt.

Az állami vállalat emlékezete

Pócsik István 1987-ben készített egy ezüstözött fém emlékérmet(42,5 mm) "A 'December 4' Drótművek 75 éves / 1921-1987" felirattal.

1993-ban Robonyi Andor és Imolayné Váradi Márta publikáltak egy visszatekintést a Bányászai és Kohászati Lapokban Nyolcvan éves drótgyár címe.

A D&D Drótáru Zrt.

A privatizáció során 1994-ben a Metaltrade Hungária Kft. privatizálta a vállalat vagyonának nagy részét. A cég új neve kezdetben D&D Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft. lett. Később részvénytársasággá alakult, D&D Drótáru Zrt. néven. Az új tulajdonos megtartotta az eredeti termékszerkezetet és igyekezett visszaszerezni a piacokat. A fejlesztések új irányát a betonacél-huzalok és feszítőpászmák fejlesztése jelentette, elkészült az automata pácolósor, és elkezdődött egy új betonacél üzem kialakítása.

A tulajdonosok 2004-ben döntöttek a gazdaságtalannak ítélt termékek előállításának megszüntetéséről. Ez a sodronykötelek, kábelek, horganyzott huzalok, hegesztett hálók gyártását érintette.

2011-ben 100%-os tulajdonrészt szerzett a társaságban a Třinecké Železárny, a.s. nevű cseh cég, amely a cseh Moravia Steel cégcsoporthoz tartozik.

A társaság neve időközben a ma is használatos D&D Drótáru Zrt.-re rövidült.

Jelenlegi termékei

• stabilizált betonfeszítő pászma
• stabilizált feszítőhuzal
• hidegen húzott feszítőhuzal
• HDPE bevonatos feszítőpászmák

Források

• deutsce.biographie.de
• Tények könyve '90. Szerk. Baló György és Lipovecz Iván. 756 - 757. old.

További információk

• Innováció - Dinamikus termelésnövekedés. Figyelő, 1984. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

Kapcsolódó szócikkek

• Deichsel A. Magyar Acéldrót-, Drótkötél- és Drótárugyár
• Magyarországi gyárak listája területi bontásban
• Zamaróczy Jenő