Diósszilágyi Sámuel

magyar orvos, tüdő- és belgyógyász, röntgenszakorvos

Dr. Diósszilágyi Sámuel (Makó, 1882. március 20.Szeged, 1963. június 11.) magyar orvos, tüdő- és belgyógyász, röntgenszakorvos, a légmell-kezelés kifejlesztője és első alkalmazója.

Diósszilágyi Sámuel
Született 1882. március 20.
Makó
Elhunyt 1963. június 11. (81 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Házastársa Dybisevski Anna
Foglalkozása orvos,
tüdőgyógyász,
belgyógyász,
röntgenszakorvos

Orvosi pályájaSzerkesztés

Parasztszülők gyermekeként született Makón. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1901-től 1906-ig a budapesti egyetem hallgatója volt. Tanársegédként és segédorvosként kezd beletanulni pályájába, 2 évet dolgozott ilyen minőségben a fővárosi Szent László kórházban és a Szent István kórházban . Ezután visszaköltözött Makóra, ahol, előbb magánorvosként, később 1913-tól kezdődően körzeti orvosként tevékenykedett. 1908-ban feleségül vette Dybisevski Annát, közös gyermekük, Diósszilágyi Éva 1914-ben született. 1914. július 27-én bevonult az I. közös huszárezredhez, ahonnan 19 havi frontszolgálat után 25%-os hadirokkantnak minősítve kórházi szolgálatra került. 1917-ben felmentették a szolgálat alól és hazatért. 1923-ban elvált feleségétől, azonban még évtizedekig közös háztartásban éltek, mert a beteg asszony eltartásáról továbbra is gondoskodott. 1920-tól 41 éven át a Csanádvármegyei Szent István Közkórház belgyógyász főorvosa, 1945 és 1949 között a kórház igazgatója volt. Fontos intézkedései között említendő hogy megszervezte a kórház laboratóriumát és a laboratóriumi röntgent. Alapítója volt az Országos Stefánia Szövetségnek, ami védőnői ellátást és anyagi támogatást biztosított a kismamáknak. Publikációit országos lapok közölték, mint például a Magyar Orvos, a Therapia vagy a Magyar Kórház. Tüdőgyógyász képzést és főosztályt hozott létre. A légmell kezelésének kifejlesztésben Szakáts Gábor volt segítségére. 81 éves korában hunyt el, nem sokkal azután hogy Szegedre költözött. Emlékét 2013-ig a Dr. Diósszilágyi Sámuel Területi Kórház – Rendelőintézet őrzte Makón.

Politikai és kulturális tevékenységeSzerkesztés

A térségben nemcsak tudományos munkáival hívta fel magára a figyelmet. A Stefánia Szövetség működéséhez szükséges pénzt segélykoncertek megszervezésével teremtette elő, ezáltal Makó kulturális életét színesítette. A segélykoncerteken neves művészek léptek fel, többek között Bartók Béla, Basilides Mária, Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Sándor Erzsi és Telmányi Emil. Espersit János irodalompártoló baráti köréhez tartozott (hasonlóan Móra Ferenchez vagy Juhász Gyulához), ismerte József Attilát és Móricz Zsigmondot. Színháztörténeti tanulmányokat is írt.

Politikai hitvallását kifejezve részt vett a munkástüntetésekben. Politikai radikalizmus és plebejusi világnézet jellemezte, az őszirózsás forradalom idején a Jászi Oszkár nevéhez köthető Polgári Radikális Párt makói szervezetének alapítója és elnöke volt. 1926-ban egyik előadása miatt Purgly Emil, Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye főispánja fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellene, a szegedi ügyészség pedig izgatás és nemzetgyalázás miatt perbe fogta. 1938-ban lányát, Diósszilágyi Évát Erdei Ferenc vette feleségül, ez a kapcsolat a Márciusi Fronthoz közelítette. Élete végéig politikus alkat maradt, ezt lányára is átörökítette, akinek második férje Nagy István, a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője volt.

MűveiSzerkesztés

  • Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben (1935)
  • Orvosi intelmek (1940)

ForrásSzerkesztés