Dunacséb
Dunacséb (szerbül Челарево / Čelarevo, németül Tscheb) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Palánka községben.
| Dunacséb (Челарево / Čelarevo) | |
 | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Palánka |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21413 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4831 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 161 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Terület | 33,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 10″, k. h. 19° 31′ 31″45.269400°N 19.525300°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 10″, k. h. 19° 31′ 31″45.269400°N 19.525300°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dunacséb témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésÚjvidéktől 30 km-re nyugatra, Palánkától 11 km-re keletre, a Duna bal partja közelében fekszik.
Története
szerkesztés1972-1985 között a téglagyár területén késő avar kori temetőt tártak fel. A több mint 360 előkerült sír között, több gazdag lovassír és számos menora karcolatú római tégla is előkerült. Az egykorú telep nyomai is megtalálhatóak a területen. A vallási vonatkozásokat leszámítva a közösség előkerült leleteinek egyik legjobb párhuzama Révkomáromban került elő.[2]
Dunacséb előző neve Bács-Cséb volt. Első ismert birtokosa 1437-ben a Sulyok család volt, mely ez időtől innen is nevezi magát.
1448-ban a bácsvármegyei Cséb Sulyok György és András birtoka volt. Egy 1455. évi örökösödési szerződésben, melyet a Sulyok testvérek a kői káptalan előtt kötöttek a Marhárti Szántó családdal, szintén fel van sorolva a többi között Cheb és Kis-Cheb neve is. 1467-ben Mátyás király az előbbi egyezkedéseket meg is erősítette, s így a kői káptalan Sulyok Györgyöt és három fiát, valamint Andrást bevezette többi között Cheb és Kis-Cheb birtokokba is.
1508-ban II. Ulászló adott ki új adománylevelet Lekcsei Sulyok Ferencnek és testvéreinek többek között Cseb és Kül-Cseb birtokokra is.
A török hódoltság alatt a török defterek a bácsi nahijében felsorolják Csébet is; 1554-ben 7, 1570-ben 12, 1590-ben 22 adózó házzal. A falu a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztult, később csak mint kamarai puszta fordult elő.
1730-ban kezdődött meg az újra a betelepítés.
1791-ben Márffy Lipót a kamarától megvásárolta Csébet (ahonnan 1801-ben 100 család ment át Nádaly pusztára) és 1803-ban ismét betelepítette. 1812-ben Márffy-t a földesúri elnyomás miatt elégedetlenkedő parasztok egy csoportja brutálisan meggyilkolta a településen.
1809 előtt kamarai birtok, melyet Polimberger Józsefnek adtak zálogba, és még 1828-ban is a Polimberger család zálogbirtoka volt. Később női hozomány útján a Bezerédy család birtokába jutott.
1910-ben 2572 lakosából 172 magyar, 1954 német, 290 szlovák volt. Ebből 2111 római katolikus, 301 evangélikus, 154 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott.
Dunacséb körül több, mára már elpusztult helység is feküdt.
Szent-Jakab (Csardaklia)
szerkesztésDunacséb határában feküdt egykor Csardaklia község, annak a nevét tartotta fenn a későbbi puszta. Ez a helység azonos volt Szent-Jakab nevű faluval, melynek nevét 1431-ben említették először, mint a Szentjakabi család névadó helységét.
A falu a 15. század vége felé a Ripaki Oláh család birtoka volt, és 1507-ben a Thegzes család is innen vette előnevét.
1590-ben Szent-Jakab, másként Csardaklia néven említették a török defterek is. A falu ezután többé nem szerepel. 1740. körül a palánkai határőri miliczia birtokában találjuk, ekkor már csak pusztaként.
Göd
szerkesztésGöd nevű település is volt egykor e tájon, amely 1455-ben a Lekcsei Sulyok család birtoka volt.
Népesség
szerkesztésDemográfiai változások
szerkesztés| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3454 | 3483 | 3717 | 4073 | 4817 | 5011 | 5423[3] | 4831[1] |
Etnikai összetétel
szerkesztés| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 4396 | 81,06 |
| Szlovákok | 462 | 8,51 |
| Magyarok | 138 | 2,54 |
| Jugoszlávok | 114 | 2,10 |
| Horvátok | 62 | 1,14 |
| Montenegróiak | 22 | 0,40 |
| Németek | 15 | 0,27 |
| Ukránok | 10 | 0,18 |
| Oroszok | 4 | 0,07 |
| Macedónok | 4 | 0,07 |
| Csehek | 3 | 0,05 |
| Cigányok | 2 | 0,03 |
| Muzulmánok | 2 | 0,03 |
| Szlovének | 1 | 0,01 |
| Albánok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Látnivalók
szerkesztés
- Római katolikus templom: ősi plébániáját már 1493-ban említették. 1802-ben újraalapították, a templomot 1822-ben építették, majd, miután 1907-ben tűzvészben leégett a tornya, újjáépítették. 1966-ban ismét felújították. A templom névadója Szűz Mária Mennybevitele. A templom méretei: hossza 34,25 m, szélessége 15,25 m, belmagassága 12 m, a torony 38 m magas. Két harangja van. Az anyakönyvet 1803-óta vezetik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ R. Bunardžić 1979: Izvestaj sa zastitnog arheoloskog iskopavana ranosrednovekovne nekropole na lokalitetu “Ciglana” kod Čelareva. GPSKV VIII-IX, 33-67; 1980: (Izložba) Menore iz Čelareva. Beograd; 1985: Čelarevo – Risultati delle ricerche nelle necropoli dell’ alto medioevo. Roma; ADAM 2002, 90.
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
