Wikipédia

Földes Imre (grafikus)

(1881-1948) litográfus, illusztrátor, festőművész
Ez a szócikk plakátművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Földes Imre (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Földes Imre (színműíró).

Földes Imre (eredetileg: Feld Imre, ismert Földes Feld Imre néven is; Budapest, 1881. május 31.[2][3] – Budapest, 1948) magyar grafikus, plakátművész, illusztrátor.

Földes Imre
Önarcképe 1913-ban
Önarcképe 1913-ban
Született1881. május 31.[1]
Budapest
Elhunyt1948 (66-67 évesen)
Bukarest
Állampolgársága
Foglalkozása
  • litográfus
  • illusztrátor
  • festőművész
  • plakátművész
IskoláiMagyar Képzőművészeti Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Földes Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

 
Royal Apollo filmplakát 1916-ból

Feld Adolf pécsváradi születésű kereskedő és a galaci születésű Rosenzweig Zsófia fiaként jött a világra. A budapesti Mintarajziskolában (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályán tanult, azután Bécsben, Münchenben, Berlinben és Párizsban képezte magát.[3][4] Kezdetben dekoratív képeket, bélyegeket és plakátokat készített, reklámplakátjaival két ízben is (1908, 1910) második díjat nyert pályázatokon. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagja lett, a szervezet kiállításain 1905-től az első világháborúig évente részt vett.[5] Reklámplakátjai már az első világháború előtt ismertek voltak, Budapest utcáinak hirdetőoszlopain, vasúti várótermekben, fürdőkben voltak láthatók.[6] 1918. december 3-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel fiatalabb Kapotsffy Irén magántanítónővel.[7] 1918-tól önálló grafikai intézete volt Budapesten, 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság részére is készített plakátokat,[8] nem kizárt, hogy a retorzióktól félve döntött úgy 1921-ben, hogy Temesvárra költözik. A Művészeti Lexikon szerint a temesvári Helikon művészeti vezetője lett ekkor, ám az erdélyi helikoni közösség azonban csak 1926-ban alakult, így valószínűleg néhány évig mással foglalkozhatott, mielőtt a közösségnek kezdett dolgozni.[3] 1923-ban zsánerképeiből kiállítást rendeztek Temesváron.[9] Bár Erdélyben élt, továbbra is tervezett Budapesten megjelenő plakátokat. Átköltözött Nagyváradra, ahol 1927-ben Zsigmond Béla (?–1945) festőművésszel közösen festészeti iskolát nyitottak. 1929-ben - Romániát képviselve - részt vett a müncheni Das internationale Plakat című kiállításon.[10] 1931-ben Iványi Jenő és Mottl Román Pál társaként egy újabb festészeti szabadiskolát nyitottak. A nagyváradi újságíróklubban miniatűrjeiből egyéni kiállítása nyílt 1936-ban.[11] Időközben 1935-ben Bukarestbe költözött,[3] de a világháború kitörését követően hazatért Magyarországra. Minden bizonnyal zsidó származása is közrejátszhatott abban, hogy már nem foglalkoztatták, nincsenek is információink utolsó éveiről. 1948-ban hunyt el ismeretlen időpontban és körülmények között.

Művészetét - elsősorban plakátművészetét - csak évtizedekkel halála után fedezték fel ismét: 1976-77-ben Párizsban a L´art 1900 en Hongrie kiállításon volt látható plakátja, Magyarországon 2016-ban a Savaria Múzeum,[12] 2018-ban a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán szerepeltették művét.[13]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ születési anyakönyv, házassági anyakönyv
  2. ↑ A pesti neológ izr. hitközség születési anyakönyve, 821/1881. folyószám.
  3. ↑ a b c d Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon. Budapest: Győző Andor. 1935. 336. o.  
  4. ↑ Magyar Zsidó Lexikon (1929, szerk. Újvári Péter)
  5. ↑ Szendrei János – Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona. 1 Budapest: (kiadó nélkül). 1915. 523–524. o.  
  6. ↑ A Pesti Napló képtára. Pesti Napló, LXIV. évf. 304. sz. (1913. december 25.) 68. o.
  7. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 1595/1918. folyószáma alatt.
  8. ↑ Ihász István: „A műhely levegője tiszta legyen!”: 1919 elfeledett plakátjai. Élet és Tudomány, XLII. évf. 12. sz. (1987. március 20.) 382. o.
  9. ↑ Tövisi Géza: Képkiállítások. Pásztortűz, IX. évf. 37. sz. (1923. november 10.)
  10. ↑ 1929 - Bemerkenswertes, Kurioses und Alltägliches aus der Münchner Stadtchronik. München várostörténete (németül) (2008) (Hozzáférés: 2020. szeptember 10.) arch
  11. ↑ Maria Zintz: Artiști plastici la Oradea 1850–1950. (románul) Nagyvárad: Muzeul Ţării Crișurilor. 2009. 306–314. o. ISBN 9789737621153  
  12. ↑ A plakátok álmai. Vas Népe, LXI. évf. 23. sz. (2016. január 28.) 7. o.
  13. ↑ Petrovics Gabriella: Pillantásokért tolongó utcatapéták. Magyar Hírlap, LI. évf. 147. sz. (2018. június 27.) 13. o.

További információk szerkesztés

  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
  • Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
  • Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929. Online
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Földes_Imre_(grafikus)&oldid=26647675”