Fehér Pál (1914-ig Weisz Pál) (Budapest, 1900. augusztus 4. – Budapest, 1959. február 7.) operaénekes (tenor). Fehér András rendező, zeneszerző édesapja, Fehér Adrienn színésznő, Fehér Balázs és Gábor énekesek nagyapja.

Fehér Pál
Született Weisz Pál
1900. augusztus 4.[1]
Budapest
Elhunyt 1959. február 7. (58 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa Baumgartner Gabriella (h. 1944)
Gyermekei Fehér András
SzüleiWeisz Mór
Löwy Mária
Foglalkozása operaénekes
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1923–1926)
Sírhely Farkasréti temető (8/A-1-138)[2]

ÉleteSzerkesztés

Tízévesen az Operaház gyermekkarába került, ahol négy éven át, a mutálásig volt tag. Sokszor kapott szólófeladatot.

Harcolt az első világháborúban, katonatársaiból dalárdát is szervezett. A háború után banktisztviselőként dolgozott, munka mellett tanult 1923 és ’26 között a Zeneakadémián.

A Budai Színkör, majd a Városi Színház művésze volt. 1927-ben Milánóban énekelt és Giuseppe De Lucánál továbbképezte magát. Nemzetközi pályája akkor indult be, amikor sikerült kieszközölnie egy meghallgatást a Budapestre látogató Bruno Walternél. Ő ajánlotta be az akkor Otto Klemperer vezetése alatt álló, sok újítással kísérletező berlini Krolloperhez. 1928-ban szerződött a német fővárosba. 1933-ban a német zsidótörvények miatt elvesztette operai állását, ekkortól a munkanélküli zsidó művészek foglalkoztatására alakult Kulturbund Deutscher Juden égisze alatt lépett fel (Kulturbund-Oper).

Az 1936–37-es évadban a zürichi Városi Színház tagjaként egy fontos ősbemutatónak is részese volt: 1937. június 2-án a Festőt és a Négert énekelte Alban Berg Lulujában.

1938-ban visszatért Budapestre. Ismét a Városi Színház tagja lett. A következő évben újra állástalan lett: most a magyar zsidótörvények miatt. 1939 és 1944 között csak a Kulturbund magyar megfelelőjében, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) színházában szerepelhetett. Az operaelőadások legtöbbet foglalkoztatott énekese volt.

A felszabadulás után alkalmi fellépései voltak. 1946-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, és itt énekelt korai haláláig.

Hangjához az olasz és francia lírai és spinto-tenor szerepek álltak a legközelebb. Egész pályáját végigkísérte legparádésabb alakítása: Hoffmann Offenbach operájában.

SzerepeiSzerkesztés

  • Beethoven: Fidelio – Florestan
  • Alban Berg: Lulu – A festő; Néger
  • Berté: Három a kislány – Frantz Schubert
  • Benjamin Britten: Peter Grimes – Bob Boles
  • Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Lenszkij; Triquet
  • Donizetti: Lammermoori Lucia – Sir Edgard Ravenswood
  • Donizetti: Don Pasquale – Ernesto
  • Flotow: Márta – Lyonel
  • Goldmark: Sába királynője – Asszád
  • Gounod: Faust – címszerep
  • Halévy: A zsidónő – Leopold herceg
  • Kálmán Imre: Josephine császárné – Napóleon
  • Leoncavallo: Bajazzók – Canio
  • Mozart: Szöktetés a szerájból – Belmonte
  • Mozart: Figaro házassága – Don Basilio
  • Nicolai: A windsori víg nők – Fenton
  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél – Pierre
  • Offenbach: Hoffmann meséi – Hoffmann
  • Polgár Tibor: A kérők – Facsary
  • Puccini: Bohémélet – Rodolphe
  • Puccini: Pillangókisasszony – B. F. Pinkerton
  • Rossini: A sevillai borbély – Almaviva gróf
  • Johann Strauss d. S.: A denevér – Alfréd
  • Verdi: A trubadúr – Manrico
  • Verdi: Rigoletto – A mantuai herceg
  • Verdi: La Traviata – Alfred Germont
  • Verdi: Álarcosbál – Richard
  • Verdi: Aida – Radames
  • Verdi: Falstaff – Fenton

FilmjeSzerkesztés

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés