Fehérgyűrűs csüngőlepke

rovarfaj

A fehérgyűrűs csüngőlepke (Zygaena carniolica) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a csüngőlepkefélék (Zygaenidae) családjához tartozó faj.

Fehérgyűrűs csüngőlepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Tineina
Altagozat: Sesiina
Öregcsalád: Csüngőlepkeszerűek (Zygaenoidea)
Család: Csüngőlepkefélék (Zygaenidae)
Alcsalád: Valódi csüngőlepkék (Zygaeninae)
Nem: Csüngőlepke (Zygaena)
Alnem: Zygaena (Agrumenia)
Faj: Z. carniolica
Tudományos név
Zygaena carniolica
(Scopoli, 1763)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehérgyűrűs csüngőlepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérgyűrűs csüngőlepke témájú médiaállományokat és Fehérgyűrűs csüngőlepke témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

A Bajkál-tótól, a Tiensán hegységtől Kis-Ázsián és Közép-Európán át egészen Franciaországig, Dél-Olaszországig elterjedt, fragmentált populációi élnek Spanyolországban és Iránban is. Nem ismert Skandináviában és a Brit-szigeteken sem. A szibériai faunakör tagja.

Magyarországon elsősorban a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Duna–Tisza közén elterjedt.

Természetes élőhelye az alföldi nedves és szikes rétek, legelők, domb- és hegyvidéki legelők, útszélek, kaszálórétek, sziklafüves- és sztyepplejtők, karsztbokorerdők, gesztenyeerdők tisztásai. Az ázsiai hegységekben eléri a 4000 m-es magasságot is (pl. Taurus, Elburs hegységek.)

Alfajai szerkesztés

Rendkívül változékony faj, igen sok helyi változatát illetve „földrajzi alfaját” (kb. 30 alfaj) írták le. Az alsó-ausztriai, magyarországi, kelet-szerbiai és ukrajnai populációk a flaveola Esper, 1786 alfajhoz tartoznak. Ez a taxonómiai helyzet azonban vitatható.

Egyes vélemények szerint a Bécs mellől leírt Z. carniolica flaveola nevű alfaj pannon endemizmus, de ezt egzakt vizsgálatokkal még nem sikerült igazolni.

Megjelenése szerkesztés

A hím elülső szárny hossza; 12–15 mm, a nőstényé 13–16 mm. Az elülső szárnyának 6 piros pettye keskeny, olykor szélesebb fehér keretet visel. A foltok összefolyhatnak, redukálódhatnak egy fehéres mezőben. A potroh utolsó 1–3 szelvénye vörös, de előfordulnak teljesen fekete vagy vörös potrohú példányok is.

Életmódja szerkesztés

A repülési ideje az május végétől július közepéig, olykor a végéig tart. Az imágók főleg Carduus-, Centaurea-, Knautia- és Scabiosa fajokon táplálkoznak, de gyakran megfigyelhetők Ajuga genevensis és Sambucus ebulus virágokon is. A hernyók tápnövényei az Anthyllis vulneraria, Dorycnium herbaceum, Onobrychis viciifolia, Onobrychis arenaria, Lotus uliginosus, Lotus corniculatus.

Veszélyeztetettsége szerkesztés

Magyarországon elterjedt, helyenként gyakori, nem veszélyeztetett faj.

Források szerkesztés

  • Forum.index.hu - magyar neve
  • Fazekas Imre 2009: Magyarország Zygaenidae faunája | Zygaenidae fauna of Hungary (Lepidoptera). - Acta Naturalia Pannonica 4 (1), 112 p.